Ne ugrálj a wc-n!

Használat közben pláne ne! Az úgy volt, hogy éjjel elmentem pisilni. A művelet közben megcsiklandozott valami. Odanéztem, és egy ágyi poloska szánkázott végig rajtam, mint valami humanoid feketepályán. Hát ugrottam egy akkorát, hogy takaríthattam magam után! És ez egyáltalán nem vicces!

Az első rosszullét és az első mentő

Mindennek megvan a maga ideje, hát ennek is. A hotelben nagy rohanás volt, nagyon sok mindent egyedül kellett csinálnom, sebtiben porszívózni is, ami nagyon jó hatással van a porallergiámra, utóbbi időben a bogarak is borzolják az idegrendszerem, szóval ebéd környékén úgy vittek ki levegőzni, mert a liftből egyedül már nem tudtam kiszállni. Mindenáron szabadnapot akartak adni, de azért annyira nem voltam szarul, csak egyszerűen elfogyott a levegő valahogy. Na, ezért utálom a rohanást, mert olyankor mindig történik valami.

Na végre van net!

Hirtelen ennyi, mert sok idő telt el, és bár jegyzeteltem azért, hogy ne felejtsek el beszámolni dolgokról, nem sok semmi időm van, hogy írogassak, vagyis az még csak-csak lenne, de ennyi elmaradást nem lehet bepótolni egy óra alatt. De azért gondoltam jelentkezem, hogy hamarosan lesznek újra posztok kérem szépen, és hogy még élek, megvagyok, nem vittek el az ufók (vagy jól törölték a memóriám:), dolgozom, és természetesen fáradt vagyok :)

A lovagok, akik azt mondják: NI

Megvolt a várva várt NI interjú. Az előttem lévő párral nagyon kedvesen elcsevegett az ügyintéző, először irigyeltem őket, aztán mikor még mindig csevegtek, holott én már rég végeztem, valahogy átértékeltem a helyzetet. Szóval akihez én kerültem, elég gyorsan lezavart, ő töltötte ki a papírokat, nekem csak válaszolgatni kellett olyan egetrengetően nehéz kérdésekre, mint hogy egyedülálló vagyok-e (hát tudok egyedül állni..), mikor érkeztem az országba, hol lakom, mióta, van-e munkám, stb. Többet vártam az útlevelemre, amit lefénymásoltak, mint amennyi ideig a kérdezősdi tartott. Nem volt nagy cucc, alap angollal el lehet boldogulni. Most már csak várni kell és kiküldik és boldogok leszünk. Azt hiszem.

Az első mérgezés és az első átvágás

helyett valami más történt. Megvizualizáltam a közeli Tescot, és legelső vásárlásomkor az előző nemvevő nemvásárlása az én kontómra történt, mivel a nagyon okos kasszás nem törölte a tranzakciót, miután az illető elállt a vásárlási szándéktól. Én meg ugye fejben mindig kiszámolom, hogy mennyit kellene fizetni, nem is stimmelt, el is kezdtem bogarászni a blokkot, majd a biztonsági őr jött oda teljesen magától, hogy megkérdezze, minden stimmel-e, majd mikor felvázoltam a tényállást, segített megoldani a helyzetet, egy pillantás alatt visszakaptam az egy font különbözetet. Na ilyenkor érezni igazán, hogy ez nem Magyarország :/

No te tokes las pelotas!

A fenti mondat nyersfordítása: Ne vakard a tökeidet! Természetesen az új spanyol srác nyelvleckéinek áldozatai lettünk, cserébe a fiúk megtanították a pinázásra. Szép kis társaság, ugye? De legalább nem unatkozunk :)

A szociális életem új kerékvágásba került, amit akkor vettem észre, mikor Jihye ebédnél a tányéromat "Hát nem is kedvelsz?" felkiáltással az övé mellé tette, ellentmondást egyáltalán nem tűrően. Kezdenék beilleszkedni? Pedig még az első fekete lovas se jelent meg..

Amúgy nincs is jobb móka, mint sebtében á la carte-os poharat forró, ecetes vízzel tisztítani. A matéria időnként annyira az agyunkra megy, hogy pajzán vicceket mesélünk. Nekem annyira jól ment ez, hogy a lányok majdnem beleestek az üveg elválasztófalba a röhögéstől. Ehelyett inkább később a padlón vigyorogtunk, szó szerint. A vihogást egy megfelelő kompozícióba állított egy-banán-két-mandarin szoborcsoport váltotta ki. Én egyébként is mosolygósabbra sikerültem aznap, mert Donka, a bolgár lány nem akarta elhinni, hogy csak egy hónapja vagyok itt, mert állítólag olyan jó az angolom. Najó, annyira persze nem olyan jó, de mégis jól esett na, a kis árva önbizalomhiányos lelkecskémnek.

Az i-re a pontot, vagy inkább a vesszőt az tette fel, mikor éjjel arra ébredtem, hogy egy hívatlan, de annál potrohosabb vendég masírozott az arcomon. Lesz még egy bogárírtás :/

Óda a jackethez

Ó hát aki kitalálta ezt a zakót, azt igazán megbaszhatná egy taliga aprómajom a neve napján, miután egy kiló tollat fújtak a seggébe! Enélkül a bélelt, hosszú ujjú zakó nélkül is elég melegünk van a back areában, hátunkban a toasterrel és a kávégéppel, nyakunkban a nem működő légkondival, tehát baromira nem hiányzott, hogy a mellényt lecseréljük. Komolyan nem értem, hogy sikerült megálmodni ezt az öltözetet, de gyanúm szerint a kiötlő előző munkahelyén/életében kínzókamrát működtetett. Tökjó, már nem csak a seggemen folyik a víz a harisnyanadrág alatt, hanem már a csuklóm is tud izzadni, amiről eddig fogalmam sem volt. Hát köszönöm, ellettem volna ezen információ nélkül még egy darabig!

Teljesen természetesen amikor épp feltűrt ujjal "lazázok", akkor jár arra valaki, akinek szóvá kell tenni, hogy mégis mit képzelek magamról. Ehh..