Rss

Saturday 31 December 2011

Szilveszter

29-én jött egy új lakó a szomszédomba, Anita. Elég csendes figura, de majd elválik.

Koki újabban rágcsálja a hajam. Leül mellém, megmosakszik, aztán bekapja a hajam, rágcsálja és megeszi. Hát normális ez? Szóval időnként jó nyálas vagyok miatta, mert alvás közben nem mindig veszem észre, be kell fonnom mostanában a hajamat estére, hogy ne egye meg. Idióta kismaszat.

Hasznos dolgokat is csinálok, pl. megtanultam videóból szemöldököt csinálni. Ne nevess! Az én pöndöríthető szemöldököm rémes, de találtam pár jót, és megtudtam végre, hogy mire kell használni azt az icipici fésűt. Hát nem az icipici zenkertemben homokocskát gereblyécskézni. 
Na meg vettem színeltávolítót, mert elegem van a hajfestésből, mégsem akarok feketét, meg sötétbarnát, meg egyáltalán semmilyet, max valami vöröses árnyalatot. Hát gyerekek, olyan záptojás szaga van, hogy Shrek megirigyelhetné! Ráadásul 1 órán át kell a hajon hagyni, szóval van ideje bűzölögni rendesen. Viszont leszedte a sötétet a fejemről, és vörösesbarnásszőkés lettem, pont amilyet akartam, így nem kellett festenem. Mondjuk festéket nem is vettem, csak ilyen vörös bemosót. 

A hangulatom egyre rosszabb, a fejem tűrhető, de hamarosan elfogynak a gyógyszerek, és akkor nem tudom mi lesz, iszonyat ideges vagyok emiatt.

Az új lakó sajnos gyanús, mert valaki eszi a sajtomat, és eddig nem volt ilyen. Egy hét alatt majdnem elfogyott a fél kg-s sajt úgy, hogy alig ettem belőle. Általában 3 hétig elég, ha csak egyszer eszem sajttal a kenyeret naponta, szóval furcsa. Persze lehet, hogy hirtelen több sajtot használok, azért nyitva tartom a szemem. 

Szilveszterkor aludni próbáltam, de a durrogás nem hagyott, így felkeltem tüzijátékokat nézegetni az ablakból. Itt a téren mindig összegyűlnek az emberek vmin szórakozni, szóval nem kellett még csak ki se tennem a lábam a szobából sem. Ahogy vége lett, és elszállingóztak az emberek, visszaaludtam, hátha már jobb kedvvel ébredek fel, vagy úgy, hogy nyertem a lottón, bár nem játszottam, így nehéz lesz.

Wednesday 28 December 2011

Karajcsont

A szent délelőttöt a fürdő takarításával kezdtem, meg a csap alatti lefolyócsövek kitisztításával, mert mindenki csak mondja és mondja, hogy nem megy le a víz, de senki nem pucolná ki a csöveket. Undorító dolgok voltak benne, valami rém büdös sárszerűség, pfuj. Fél órát szenvedtem vele, mire visszatettem úgy, hogy nem csöpögött, hát nem fogom túl sűrűn lecsavarni, az fix. 
Este meg kimentem Tescoba, mert másnap zárva lesz, és vettem almát az egyfontos zöldségesnél, és mivel új vevő voltam, kaptam ajiba két banánt is. Mindenképp megérte kimozdulni :)

Nem sokan leszünk itthon két napig, mert aki szállodában dolgozik, azok benn alszanak, kivéve E-t, mert náluk kitalálták, hogy nem lesz bennalvás, a bicajosokat rendelték be dolgozni. Kerekezzél télen, szuper gondolat. Oké, hogy nincs -25 fok, de mégis milyen már ez. Itthon lesz még Nyuszifül, mert ő nem hotelben dolgozik, már amikor dolgozik, na meg én, meg a fejfájásom. Ha már a képzeletbeli barátaim nem jönnek át!

Friday 23 December 2011

A takarítási rend

Miután Nyuszifülnek többször is szóltunk, hogy hangos az ajtókkal, de erre mindig csak azt mondta, hogy de hát nem tud halkabb lenni, ami érdekes, mert más tud, elérkezettnek láttam az időt, hogy szóljak DÉ-éknek, hátha rájuk már hallgat. Erre jön le a konyhába, szinte kiabál, hogy most beszélt A-val, szerinte többen panaszkodnak, hogy ő hangos. Mondom, és te ezen csodálkozol? De miért rohanunk RÖGTÖN DÉ-ékhez. Hát azért nyuszifül, mert már szóltunk neked, de csak nem csináltál semmit. De hát nem lehet halkan becsukni az ajtót. Mondom érdekes, én be tudom, és meg is mutattam, hogy kell. De én a fürdőajtó miatt nem is szóltam még, na mondom ez nem igaz, ne találj ki ilyet. A szobájuk ajtaját meg nem lehet csendben becsukni. Gondolom ugyanúgy, ahogy a fürdőt sem. Nos, ha nem lehet csendben, tényleg, akkor miért nem szóltatok DÉ-éknek, hogy rossz az ajtó?
Azért bírom, hogy felnőtt emberek nem képesek azt mondani, hogy bocs, csak jönnek azzal, hogy de nem is, meg de más is. Én ebből ovi óta már kinőttem. Bár lehet, hogy nagyok az elvárásaim, szóval bennem van a hiba.

Sunday 18 December 2011

Főleg ekg

Kezdjük a szokásossal. A fejem fájdogál, a gyógyszerek ellenére is, de sokkal jobb a helyzet, mint előtte volt. Már nem olyan erősen fáj, és nem olyan hosszan, de azért párnaponta így is elkap az erősebb fájdalom, a hajlongás és fekvés még mindig gondot okoz, szóval még nem tudok vele dolgozni.

12-én elmentem Islingtonba, hogy feltegyék a 24 órás ekg-t, ami igazából 22 órás, mert másnap reggel korábban kell visszavinnem, mint ahogy megkaptam, de ez részletkérdés. Teleaggattak drótokkal, övemre kaptam a készüléket, holnap reggelig nincs tusolás, csak macskamosdás. Közben a neurológustól is kaptam levelet, hogy május 3-án kell visszamennem, addig szednem kell a gyógyszereket. Na az szép lesz. 


Az egy nap hamar eltelt, már nagyon vártam, hogy levehessem a gépet magamról, mert a tappancsoktól viszkettem, mint állat, és a bőröm is elindult a hámlás útján alatta, szóval allergiás reakciókat okozott. Mert nem volt elég bajom. 

A tax credites igénylésemet újra beadtam, de már okosan úgy küldtem el, hogy nyomon követhető legyen, nekem ne tűnjön el megint sehol sem a levelem!

A napjaim kb. ugyanúgy telnek, igyekszem megtartani a normál napirendet, serényen hozom be a lemaradásaimat sorozatokból. Mivel angolul nézem angol felirattal, így ez tanulásnak is elmegy. 

Próbálok állást is nézegetni, mert nem hiszem, hogy túl nagy jövőm lenne a szállodában takarítóként. Egyrészt biztos pikkelnek rám a hosszúra nyúlt betegállomány miatt, nem mintha direkt csinálnám, másrészt a Banya nekem túl nagy stresszforrás, szerintem az első héten elintézné, hogy én mondjak fel. 
Amúgy a Hotelcare sem áll a helyzet magaslatán, egyik alkalommal úgy kellett rájuk szólnom, hogy küldjék már a "fizumat", mert elfelejtették elutalni. Így sem elég a lóvé még a rentemre sem, de még hogy késnek is vele. Hihetetlen. Két órán belül persze a számlámon volt a pénz.

D továbbra is behamuzik a két ajtó közé, azért ez a pofátlanság teteje, takarítani meg büdös. Arról nem beszélve, hogy pont felette van a fürdőszoba, és durván cigiszag van ilyenkor, ha nincs elhúzva a külső ajtó, mert minden füst felmegy. Komolyan olyan, mintha a fürdőben cigiztek volna, pláne ha nincs nyitva az ablak, ami tél lévén ritkán van nyitva. Azért egyesek túl sok mindent engednek meg magunknak. Csak azért nem értem, mert amúgy nem lenne vele gond. 


Thursday 8 December 2011

A specialista, képekkel

Nem, nem, nem Stallone-film. Eljött a nap, hogy eljutok végre a neurológushoz. A kórházban kezdtünk, rendben  és időben odaértünk, de az valami hatalmas és nagyon gyönyörű kórház, majd lesznek képek. A neurológus szépen figyelt, kérdezgetett, tetszett neki a fejfájásnaplóm, bár nem az elejétől vezettem. Mindenféle gyakorlatokat kellett csinálni, mint a részegeknek, a végén arra jutott, hogy ez migrén, és akkor eszembe jutott, hogy volt ám ilyen anyámnak is. Na, amúgy ezért nem működtek a fájdalomcsillapítók, mert van ami jó sima fejfájásra, de a migrént csak erősíti. Hát honnan tudhattam volna ugyebár. Felírt 2 gyógyszert a fejemre, egyet a gyomromra, mert ugye refluxom van, szóval védeni kell, meg még egyet szédülés ellen, de azt nem váltottam ki, mert nem volt annyi pénzem, és nem dolgozom, ergo annyit szédülhetek, amennyit akarok. Egyelőre. Előírt még vérvételre is, azt gyorsan meg is csinálták, lecsapoltak vagy négy fiolával, meg lesz majd MRI is, arra majd postán küldik az időpontot, ide kell visszajönni. Tehát a diagnózis: migrén. Szuper.


A neurológus, meg minden után körbejártuk a kórházat, mert tele volt festménnyel, csudi tárgyakkal, még egy minikiállítást is megnéztünk. Széjjel fotóztam magam. Utána ismét elrobogtunk a Hájdeparkba, most megvizualizáltuk a Winter Wonderlandet sötétben is, tömegben. Szegény V előző életében dodzsem lehetett, mert mindenki nekiment, vagy fellökte, folyton rossz helyen volt. Aztán onnan még sétáltunk egyet az avarban, aztán az esőben, de nagyon sokat röhögtünk, és nagyon eláztunk, de azért jó volt. Reggel fél11kor indultunk és este fél10re értünk haza, leszakadt a lábunk már, és átáztunk, átfáztunk, de annyit és annyit ökörködtünk, hogy nagyon jó volt ez így. 

Tuesday 6 December 2011

Napi mancs


Monday 5 December 2011

Az első sickpay és díszítés

Megjött az első adag betegpénzem, hát az első 12 napra semmit nem számoltak el, ami nem jó, mert max 3 nap lehet a fizetetlen betegség, azt hívják qualifying daynek, erreföl 12 napot nem fizettek ki, vagyis ha a q napokkal számolunk, akkor 9et. Írtam a HR-es csajnak, hogy problémám van ezzel, ő eddig mindig segített, majd kiderül mi volt a gond.