Karajcsont

A szent délelőttöt a fürdő takarításával kezdtem, meg a csap alatti lefolyócsövek kitisztításával, mert mindenki csak mondja és mondja, hogy nem megy le a víz, de senki nem pucolná ki a csöveket. Undorító dolgok voltak benne, valami rém büdös sárszerűség, pfuj. Fél órát szenvedtem vele, mire visszatettem úgy, hogy nem csöpögött, hát nem fogom túl sűrűn lecsavarni, az fix. 

Este meg kimentem Tescoba, mert másnap zárva lesz, és vettem almát az egyfontos zöldségesnél, és mivel új vevő voltam, kaptam ajiba két banánt is. Mindenképp megérte kimozdulni :)

Nem sokan leszünk itthon két napig, mert aki szállodában dolgozik, azok benn alszanak, kivéve E-t, mert náluk kitalálták, hogy nem lesz bennalvás, a bicajosokat rendelték be dolgozni. Kerekezzél télen, szuper gondolat. Oké, hogy nincs -25 fok, de mégis milyen már ez. Itthon lesz még Nyuszifül, mert ő nem hotelben dolgozik, már amikor dolgozik, na meg én, meg a fejfájásom. Ha már a képzeletbeli barátaim nem jönnek át!

A karácsony meg persze úgy telt, mint a többi nap, fájdogálással, filmnézéssel, alvással. Ünneprontó vagyok, ez van. Ja, meg nagymosással, nehogy kifelejtsem már! Meg picit összerúgtam a port V-vel, mert rájött az ötperc, amikor eléggé kezelhetetlen a stílusa, és rámjött az ötperc, amikor nulla a toleranciám. A kettő találkozott, ebből született a mosolyszünet köztünk. Ilyenkor amúgy mindig eszembe jut a középiskolás magyartanárom, aki azt mondta: "Mindig, mindent meg lehet mondani, bármikor, bárhol, egy a kérdés: hogyan!" Egyszerűen van egy határ, amit elviselek. Anyjával is úgy beszél néha, mintha a csicskája lenne. Szerencsére nem mindig ilyen, de az a kevés is tud nagyon bántó lenni. Persze mindig megbánja, meg ő maga se tudja igazán, hogy ilyenkor mi jön rá. 

Egy ideje már amúgy is kezdte feladni az idegrendszerem. Megint jönnek a sötét gondolatok, a szar hangulat, a semmi sem jó érzés, meg hogy egyáltalán mi értelme van bárminek is, na meg mérhetetlen düh és aggresszivitás, és igazából nincs okom rosszkedvűnek lenni, de mégis lapos a hangulat, nincs kedvem felkelni vagy épp lefeküdni, meg úgy egyáltalán elegem van az egész világból mostanában. És ennek semmi köze a karácsonyhoz, az is csak egy nap, mint a kedd például. Ez a kis veszekedés meg rá is tett egy lapáttal a rémes hangulatomra.

Közben utána néztem milyen lehetőségeim vannak pénzügyi viszonylatban, mert a rentem 90 font hetente, a betegpénz meg fix 81.6, 3 gyógyszert kell szednem, mindegyike 7.4/db/3hét, és van még két macskám is. Kaján nem nagyon lehet spórolni, mert alig költök, de a vak is látja, hogy bajok vannak, a subwayes tax credit meg elfogyott, mert törlesztettem adósságot, fene gondolta volna, hogy ennyi ideig leszek betegállományban. A gyógyszereim fogyóban. 

Nos, az nhs oldalán erre is van megoldás, meg is rendeltem a nyomtatványt. Ha járna Child Tax Credit, automatikusan járna az ingyenes gyógyszerkiváltás. Amit rendeltem, az egy low income scheme, vagyis alacsony jövedelműek kérhetik, hogy segítsenek az egészségügyi költségekben, ilyenkor a receptdíj lehet ingyenes, vagy épp a szemüveg, vagy vissza lehet igényelni az eddigi kiadásokat (ha kértünk hozzá akkor és ott rögtön hozzá nyomtatványt), vagy az útiköltséget is pl. Meg van olyan is, hogy előre befizetsz x összeget, és 3 hónapig, vagy épp egy évig összegtől függően, ingyen kapod a gyógyszereket. Ez akkor éri meg, ha túl sok a gyógyszer. 3 hónapra 29, egy évre 100 font környékén lehet előre fizetni. Ez is megéri, és ez jövedelemfüggetlen, bárki kérheti.

Én közben visszahúzódtam a szobámba, mert a hangulatom egyre szarabb. Az anyagi gondok is csak tetézik, mert október óta húzódik a tax credit is, az se jó, hogy ennyi ideig nem dolgozom, a fejfájások is idegtépőek, meg úgy az egészből elegem van, a világból, meg mindenkiből, mindenki hagyjon békén. Ilyenkor jobb ha nem megyek emberek közé, mert nem vagyok túl kedves, de most minek bántsak meg másokat, akik nem tehetnek róla? Szóval ilyenkor elbújdosom. 

Természetesen az egyik wc-nek két ünnep között kellett tönkremennie, vagy két napig csinálták, szörnyű kalapálások közepette. Valamint lement a gázról a pénz, mert Nyuszifül véletlen sem úgy töltötte volna fel, ahogy J mondta, jóval kevesebbet tett a gázra, és többet a villanyra, pedig fordítva kellett volna, mi meg nem néztük fél percenként az óraállást. Ja, mert a gáz és a villany feltöltős, nem utólag fizetős. Van egy-egy kártya az órákban, kivesszük, elvisszük a közeli lengyel boltba, ott feltöltik az adott összeggel, visszahozzuk, berakjuk, rácsippantjuk az összeget és szevasz. Az egyenleget meg időnként figyelni kell, csak épp J meg én szoktuk figyelni, és ha mi elfelejtjük, akkor el van felejtve. Volt már hogy áram se volt emiatt, szépen lekapcsolt, loholhattunk ki feltölteni.