Rss

Thursday 30 September 2010

MÍNUSZ KETTŐ - Marco Koki, a nagy felfedező

Először is pár kép "tegnapról", a cicák befészkelték magukat a dolgozószobába jól:
Koki megtalálta a számára legkényelmesebb helyet, Prücsök meg szerintem az ellenkezőjét, de hát ő ilyen bujdosó kurucmacskaféleség, vagy mi :)

Wednesday 29 September 2010

MÍNUSZ EGY - A pokolból a paradicsomba

Szóval ott tartottam, hogy 29-én 3 körül megérkezett a felmentősereg, Csilla és Gyuszi személyében, jól megölelgettek, aztán berámoltuk cicákat, pakkokat, és suhantunk Overijse felé. Az úton Gyuszi beszélt az állatorvossal, és bár a rendelési idejének vége, azért vár minket, szóval rögtön odamegyünk. Az út eseménytelen volt, a lányok nyugiban voltak. Pyryt tájékoztattam, hogy már úton vagyunk, így megtudtam, hogy értem izgul a fél világ, és Ribizli gyűjtést is szervezett volna nekem, ha kell. Pedig én ezt meg sem érdemlem. Csudijó dolgom van ám nekem, ha jobban belegondolok!

Belgium még mindig olyan, amilyenre emlékeztem, az a környék meg hát még jobb. Szép házikók, és olyan letisztult, nyugodt, csendes vidéknek tűnik, ahol ha ellopnak egy biciklit, hetekig a borzsasztó bűntényről beszélnek. Útközben betértünk egy útmenti egységbe harapni valamit, mert éhesek voltak Csilláék, én annyira nem, de azért legyűrtem egy sültkrumplit, és igazából jól tettem, mert nemsoksemmi kaját láttam az utóbbi 36 órában (előtte sem ettem sokat, hogy az idegességtől ne járjak aztán rosszul:)

MÍNUSZ EGY - Nem utazuuuunk! Vagyis de, vagyis...

29-én reggel 5-kor csekkolták a papírokat a komp felé. Először csak megnézték hány ember van, ki kicsoda. A következő pontnál pedig ellenőrizték a cicák papírjait. Ekkor tartottam az autós utazásom 22. órájában. Az a hír járta eddig, hogy nem nagyon kérik a papírokat, sokszor elég volt meglobogtatni, hát az enyémet elvették, megnézték, aztán közölte a nőci, hogy bizony nem jó a cicáknak a kullancskezelés időpontja, mert lejárt (erről később), és hogy találkozzak a supervisorral, aszongya ott. 
Nos a francia akcentusú angol érdekes volt, ráadásul nekem magyarul sem lehet irányokat magyarázni, de azért megtaláltuk. Ott még azt hittem van esélyem. 

Supervisor bácsi nem volt túl kedves, neki is rémes franciás angolja volt, ráadásul hadart, és addig értettem, hogy bizony én sehova se megyek, se a cicák, mert a kullancsos kezelés időpontja lejárt, ugyanis a Királyságba lépés előtt minimum 24, maximum 48 órával kell megkapniuk, mint a féregtelenítést is. Nem lehet tenni semmit, ezt el kell intézni, és azt követő 24 órával később újra próbálkozhatok kompozni. Mikor rákérdeztem, hogy ez mennyi lehet, közölte hogy nem tudja, de talán a két cicára úgy 100-150. Euro. Aztán ott már nem értettem, hogy mit mond, mert eddig is koncentrálnom kellett, de most már ha magyarul dumált volna, se fogtam volna fel, csak ugyanennyit: blablablablablaaa.. Szerencsére Laci jött velem, neki még elég jó az angolja, és innentől átvette a figyelést, meg közben próbált nyugtatgatni. Annyit tudtunk meg, hogy elmesélte az ürge, hogy hol kell várnom, ami tíz perc múlva, vagyis fél 6kor nyit, meg hogy a többieket megvárja a komp. Közben engem lehúztak a jegylistáról, ami online csoportos jegy volt, ezzel megszűnt létezni a jegyem, hiába fizettem már ki, kitöltött az ürge valami formanyomtatványt, amire a nevem és a címem kellett, mind a magyar, mind az angol, de ugye előbbi nekem már nincs. Erről gőzöm sincs mi volt, mert én nem kaptam belőle.

Tuesday 28 September 2010

NULLA - Utazuuuunk!


Nos hát drágáim, ideje a beszámolónak. Az utazás előtti éjjelt végigrámoltam és takarítottam, de már állni nem tudtam a végére.
Zoli 5:50-re jött, lerámoltuk a dolgokat, izzadtam mint a ló, a negyedik emelettől (lift nélkül) szerintem jó időre elbúcsúzom. Minden befért, nagyon ügyesen zipeltünk. Prücsök úgy elbújt rögtön a ketrecbe beépített dobozba, hogy kénytelen voltam belekotorni, hogy tényleg ott van-e, vagy villámgyorsan épített talán egy csillagkaput és egy másik galaxisba emigrált. Koki sajnos folyton vernyogott az úton, nagyon nem akart benn lenni, de szerencsére idegileg nem viselte meg. Az út Budaörsig zökkenőmentes volt, teljesen jól haladtunk, és a tervezett fél10 helyett 9:40re értünk oda, viszont a kisbusz csak 10 körül érkezett, szóval nem kellett ránk várni, és nyugiban megtarthattuk a pisiszünetet is. 

London, odaút - közvetítés

Most beszéltem Ypszivel, még Miskolcon vannak, de már bepakoltak mindent  a kocsiba. Cicák a helyükön, Prücsök elbújt, Koki még próbálgatja a helyzetet, vagy fordítva, komolyan nem emlékszem. Ypszi jól van, csak kissé ideges hogy időben odaérjenek Bp-re, ne legyen dugó, stb. Elkezdődött a kaland, hatalmas drukkokat kérünk nekik, hogy minden gördülékenyen menjen! Én most megyek aludni, reggel megírom ha kapok újabb hírt róluk.

Bepakoltak a kisbuszba reggel tíz után nem sokkal és elindultak. Győri átpakolást sztornózva, annyival is egyszerűbb a dolog. Nem tudom most merre járnak.

"Győr, fél órás pihi, veszek vizet cicáknak.Két srác között ülök hátul,cilák fejemnéleddig ok minden"

"Mosonmagyaróvár környékén tíz perc cigiszünet, a sofőr egy házban tölti, a banda pajzán találgatások közepette"

Mostanság hagyják el Ausztriát, minden ok. :)

A vicces kedvű sofőr nem találta a kulcsot. Úgy érzem jó a hangulat. :)

"A hátsó szekció most szundít picit. Cicák tetszhalottak, nyugi van. De meg csak nem is esznekisznak..."

"Ez a német szakasz a legrosszabb, az ablakról folyik a gőzünk, szerintem a párlatot pálinkaként kéne hasznosítani. Útilapu lenne a márkanév"

"Új info, még jó hogy rákérdeztem, hajón mégsem lehetek cicákkal. Brühhühhü"

"Nemrég átmásztunk franciákhoz, sofőr kókatag, melléültem dumálni, hogy bírja. Most tankolás, már közel a hajó. Papírokat már bekészítettük"

********

Baj van. Cicák papírja az állatorvos agyatlansága miatt nem jó, meg kell kapniuk mégegyszer a kullancs ellenit. Ypszi ott ül a határon a cicákkal és pár csomaggal, többi cuccát elvitték a címre. Fognia kell egy taxit reggel, elmenni állatorvoshoz, megszerezni a cuccot, és úgy tud holnap bemenni az országba, természetesen a kompra is újra jegyet kell vennie. Pénze még nincs rá, (se taxira, se dokira) nem tudom hogyan oldjuk meg. :(


******

Alakul a dolog, ha fix infom lesz megírom.

Vannak még angyalok. :) Ypszi Belgiumban van, cicákkal, kedves segítőkész emberekkel. Papírok rendben. Részleteket majd megírja ő. :)

Monday 27 September 2010

EGY - Az utolsó nap

Na drágáim, holnap ilyenkor én már úton leszek rendesen, el sem hiszem. Időjárásilag ilyesmi vár ránk:
Szóval zuhogni fog mint állat. Örülök! Ja, persze. Nem tudom mikor tudok jelentkezni majd "élőben", az biztos, hogy útközben Pyry fog írni helyettem, mert neki van jogosultsága a blogomhoz, és küldöm majd neki az sms-eket. Az út elején mondjuk édesdeden fog aludni, de az még nem lesz izgi annyira. Az út végén is fog, azt még nem tudom hogy oldom meg, de legkésőbb valamikor szerdán hírt kaptok, bár nem hiszem hogy annyian tolonganátok itt kétségbeesetten :D

Ma 6ig van a upc ügyfélszolgálat nyitva, valamikor előtte eléjük járulok és visszaviszem a netet nekik jól, meg mindent, utána olyan leszek, mint valami félkarú bűvész, vagy láb nélküli futó, se net, se tv, még szerencse hogy az áramot nem kell visszaadni, így film és zene azért lesz. 

Nem kéne elfelejtem feltölteni a kamerát, a gps-t,a telefont, a laptopot és a dvd lejátszót, utóbbi kettő fontos kelléke lesz a 24 órás útnak. Elő kéne bányásznom a lejátszóhoz az autós töltőt, legyen kézközelben, hátha tudom használni, és a 8gigás flashdrive-ot is fel kell tölteni cuccokkal, hogy emiatt ne kelljen a laptopot használnom (ahhoz nincs autóstöltő). A cicák megkapták már a kullancs elleni izét, ma be kell adnom a féregírtót, és vennem kell valeriana tablettát, ezt javasolta a doki, ha nem akarom őket teljesen leszedálni, csak kis nyugit akarok. 

A lányok ma délelőtt még kapnak rendes kaját, onnantól már csak szárazat. Az úton majd legalább egyszer meg kellene úgy állni, hogy "dolgozhassanak", és nagyon fogok imádkozni, hogy csak kisdolog legyen, mert a nagytól világgá fogunk menni, mindenki gyalog elrohan majd Londonig, ezek a konzervkaják borzasztóak :)

Ma még átjön Zoli, elvisz pár apróságot, ami egyrészt az övé, meg amit majd el kéne adni, és egy ideig nála lesz. Jut eszembe az a pofás kis varrógép is itt maradt, a hozzá való alkatrészek meg az egyik dobozban már Pesten. Na majd valahogy megoldjuk.

Természetesen egyre jobban izgulok, de leginkább csak az út miatt, a cicák még ennyit nem utaztak. Én már vonatoztam kb ennyit (19 órát Horvátországba). Remélem jó lesz az útitársaság, végülis nem fél órát kell elviselnünk egymást. Azt hiszem, már szerdán meg kell oldanom Koki természetigényét. Itthon ugye néha fél napokra eltűnik az erkélyen, és ha egy napig zárva van az ajtó, akkor nyávog meg kaparja, szóval ezt orvosolni kell, és a kis ketrec után tuti szaladgálni akarna. Hám van, póráz van (nem nevet!), csak lesz valami. Max éjjel lesomfordálunk sunyiban, Kokinak úgyis mindegy, neki mindig sötét van. 

Nna drágáim, ha nem jelentkeznék már, akkor mindenki legyen jó/rossz (opcionális), és drukkoljatok az útra majd! Most menek rámolgatni, pucolni, hangoskodni porszívóval, stb.

Ágyő!

KETTŐ - Fuvar 2.

Mára eljutottam abba az állapotba, amikor már 95%-on állok, a maradék 5% úgy néz ki, mintha 55% lenne még hátra, Káosz Kapitány röhög a markába, és egyáltalán nagyon nincs kedvem semmit sem kezdeni az egésszel, legszívesebben csak lefeküdnék aludni, és felkelnék szerdán, már Londonban. Majd valahogy így is lesz ez egyszer, ha Pyry és Ricardo végre befejezik a csillagkapu építését. Húzzatok bele srácok. Tudom-tudom, a piknik is azért volt, mert alkatrészt kerestetek.. vágom!

Sunday 26 September 2010

HÁROM - A cím

Háhá, igen, meglett a cím, végre valahára, örültem ám, hogy legalább papíron van hova mennem, azt még nem tudom, hogy a szerdai nap hogy lesz. Vár-e valaki, vagy úgy kell az ablakon bemászni, vagy mittudomén, de szokásomtól eltérően valamiért nem izgulok ezen. Legrosszabb esetben irány D lakása, A ott lesz, D nyaral, nem zavarnánk sok vizet, persze ez csak vész esetén megoldás, de legalább van olyanom, hogy plan B :)

Friday 24 September 2010

NÉGY - Prücsök tudja, Koki nem..

Prücsök egyre többet szundizik a ketrecben, Koki viszont ma hatalmas tévedésbe keveredett az új alomtálca felhasználási módját illetően. Koki nyakában az a kék biléta jelzi, hogy chipezve van, persze nyomorék módon csak magyarul van ráírva.

Kesei update, mivel eltuntek a kepek: kepzeljetek el, ahogy Koki az utazos, miniatur, nala kisebb alomtalcaba belefekszik, mert olyan kicsi hogy azt csak agynak lehet hasznalni. Toroltem volna a posztot a kephiany miatt, ha nem lett volna beszamozva.


ÖT - ítéletidő és kései örömök

A mai részben kiderül, hogy főhősnőnk (én) későn érő típus, sofőri engedéllyel utazott ingyen a tömegközlekedési eszközön, vásárolt, valamint az állatorvosok még mindig cukik és jófejek, és végül, a cukkini egy hasznos dolog.

Wednesday 22 September 2010

Szállás-állás

Ugye a címet még nem tudom, mert az túl könnyű lenne, de ma felhívott D, miután megírtam sms-ben (blogot olvasni nincs ideje, na meg ki vagyok én, hogy foglalkozzon velem:), hogy tuti ezer százalék, hogy én 29-én ott fogok vinnyogni Londonban. És akkor elcsacsogta, hogy nyugiii, 29-ére lesz szállás, sőt, kérésemnek megfelelően igyekszik meggyőzni J-t, hogy készítsen már egy nyomorék fotót nekem, hogy lássam kb milyen mekkora, de az agyi deficitemet nem említette neki, hogy tulképp azért kell az egész, mert túlszervező és idegbeteg vagyok.

HAT - Félelmek

Fejlemények: most már ezer százalék, hogy 28án reggel indul a mandula, Zoli meg tudta oldani, szuperovics. Valamint vasárnap jönnek a maradék apróságokért. Tehát az utazási része nagyjából megszervezve, letudva, már csak egy cím hiányzik a boldogságomhoz.

Milyen izgi ugye, hogy velem együtt izgulhattok? Ja persze.. ;)

A neheze persze majd megérkezés után kezdődik, de az a híd még odébb van ugye..

Tuesday 21 September 2010

Alvás előtt

HÉT

Már csak hetet kell aludni, és ihajcsuhaj. Ebben a posztban kiderül, hogy mit tudok már, még mit nem, és nyavalygok a költözés mellékhatásairól.

Monday 20 September 2010

Cicaszálló, avagy a mozgó makkahotel

Prücsök lelkesen besegít a szanálásba, mindenre ráfekszik, amire csak tud :)

Porszívózás alatt betessékeltem a gyerkőcöket a helyükre, hadd szokják, meg legalább nem rohangálnak összevissza, csak mert félnek a zajos masinától, a végén elég jól elvoltak, de egy-két karom azért letörött az elején.

Később papírral, ragszalaggal, és régről megmaradt ezernyi vignettával beborítottam az új kecót, így sötétebb lett, vagyis nyugisabb, és a mancsuknak sem lesz semmi baja, mert nem nagyon tudják majd kapirgálni, vagy épp az orrukat ledörzsölni, a kiutat keresve. A bútorok cigölésekor kiderült, hogy erősek és rafkósak, ki tudják nyitni az amúgy nyulaknak és bulaknak tervezett ketrecet, szóval majd rögzíteni kell madzaggal a bejáratot, amiből kettő is van, egy oldalt, egy meg felül, de utóbbit én sem tudom kinyitni, úgy bepasszintottam, szóval abból nem lesz gond. Kép később lesz, mert valahogy kitörlődtek innen :/

Visszaszámlálás: NYOLC

Elméletben, ha minden összejön, ennyi nap múlva indulunk makkákkal, neki a nagyvilágnak. Tehát lehet drukkolni, szorítani, csuriba rakni az ujjakat, jedizni, rámolvasni, minden jól jön, hogy szeptember 28-án, kedden, délelőtt 10kor menetkészek legyünk. Ehhez az kell ugye, hogy hétköznap valahogy le(fel?) jussak Pestre, mert onnan indul a buszovics. 
Még nem kaptam választ Zolitól, hogy ezt meg tudja-e oldani, szóval ha mégsem, akkor bajban leszek, de valahogy meg kell oldanom, hogy 28án el tudjak indulni, nem akarom a végtelenségig halasztani a dolgot.

És még nincs meg, hogy pontosan hova is kell menni, úgyhogy a végén lehet, hogy D kertjében fogok sátorozni a cicákkal. Mondjuk ahhoz sátrat is vinnem kéne :)

Miért pont London?

Először is, miért pont külföld? Erre a válasz nem túl egyszerű, ide inkább csak érzések vezettek. Volt egy időszakom 2005 környékén, amikor rettentő sokat utaztam Belgiumba, és imádtam az egészet, már akkor kisimult a kettyós idegrendszerem, amikor Ferihegyen vártam a két órás késést, egyszerűen semmi nem tudott már izgatni ott. Akárhányszor külföldön jártam, valahogy mindig sokkal nyugodtabb voltam, mintha itt valami zavarná az agyhullámaimat. Már régóta érzem, hogy ez a hely nem az én koordinátám, mindegy milyen városban vagyok (jó, persze, nem laktam az összes kisfaluban, tudom ám), valahogy nem érzem itthon magam. Mikor Belgiumban töltöttem hosszúhétvégéket, vagy akár D-nél dekkoltam múltkor egy hétig, sokkal inkább otthonomnak éreztem azokat a környezeteket. Egyszer már volt egy "nagy" menekülésem az országból, 3 hetes agyrehabon voltam Belgiumban, Spanyolországban, alig akartam hazajönni.

Sunday 19 September 2010

A Döntés

Na és akkor rátérek a változásokra. Páran már tudtátok, hogy miben mesterkedem, csak nem akartam elkiabálni, és bár megfogadtam, hogy csak akkor írom meg, ha már túl leszek rajta, egyszerűen már nem bírom visszafogni magam, szóval kibököm: macskástúl, bipoláristúl elhúzzuk a csíkot Londonba, vissza se nézek, az van.

A Csend

Igen, tudom, kihagytam közel három hónapot, ennyit talán még nem is kussoltam, tényleg bocs - már akinek hiányoztam, akinek nem, annak azért bocs, hogy megint dumálok :P

A csendnek több oka volt, egyik ugye, hogy időnként ez van, másik pedig, hogy annyi gond és gondolkodnivalóm volt, hogy csak nyafogtam volna, de tényleg, nagyon, és annak meg semmi értelme. Na jó, néha picit, annak van, de most durván idegbajos voltam (vagyok még). 

Nehéz döntéseket kellett hozni (van még), szervezkedni, intézkedni, utánajárni, és még csak most kezdem látni a végét. Ezt az új blogot már hónapok óta terveztem, de annyira nem volt kedvem, idegem, időm ezzel foglalkozni, hogy ihaj. 

Na helló

.. hát az van, hogy igen, átjöttem ide, mert az újfajta template designer teljesen alkalmas arra, hogy az ötpercenként változó mitisakarok miatt sűrűn változtathassam a blog kinézetét, és nem kell css-ből diplomát szerezni hozzá, na meg a másikkal sok probléma volt a folyamatos fagyásokkal. Persze a radar az tökjó, de ez meg guglis, itt is lesznek jó dolgok - remélem :)