Rss

Monday 28 February 2011

A Nagy Megbeszélés

Helyett a Nagy Üvöltözés. Tök jó, hogy megbeszéltük, hogy leülünk a fiúkkal, mindenki ott lesz, és normálisan megvitatjuk a dolgot. Ebből az lett, hogy N&G páros elkapta P-t a pinás beszólásai miatt. Eleinte még rendes hangnemben zajlott a dolog, de P tagadta az egészet, szerinte kitaláció minden, aztán kiabálás lett belőle, amire F is berontott, hogy védje a barátját, meg V is berontott, hogy ő nem talált ki semmit, szóval nagy hangzavar lett az egészből, aztán a fiúk el is húztak a szokás esti zöld sétájukra.

Felhívtuk D-éket, hogy mi van. Ők eredetileg másnap akartak beszélni a srácokkal, de ha így állnak a dologhoz, akkor lehet hogy duma nélkül kibasszák őket a francba. Hívta őket is, persze telefonban mindent tagadtak. De aztán mégis kaptak lehetőséget, A átjött elővenni őket, aztán aszerint döntenek.

Thursday 24 February 2011

Botrány a kuplerájban

Alakul a molekula, végre nem én vagyok napirenden. A két fiúról, akik együtt költöztek ide, kiderült, hogy nem csak füveznek, de néha ezt a műveletet a szobájukban csinálják. Eleve tilos a dohányzás a házban, de ez így mégis csak túlzás. Olyankor szoktuk érezni a füstölő nem épp kellemes illatát, ugyebár azzal nyomták el a szagot. Nem sok sikerrel.

A fiúk viselkedése is megváltozott. P fogdossa az egyik lányzót, és viccnek szánva közölte, hogy egyszer úgyis megerőszakolja, ha itthon lesznek egyedül. Hát bazdmeg ez viccnek is rossz. Aki ilyennel viccel, az nem százas szerintem. Rá is hozta a szívbajt rendesen ezzel. Amúgy ugyanő volt, aki felháborodott azon, mikor szóvá tettem, hogy ne az ablakom alatt vegye már meg a drogot. Szerinte azt csinálhatnak a szobában, amit akarnak. 

Monday 21 February 2011

Dobkoncert és egyebek

Na nézzük csak mi van mostanában. A fűtés csumára tekerve, az ablakok meg nyitva. Mert így logikus ugye. Az új pár G&N időnként elég durván hallgatja a zenét, két ajtón keresztül áthallatszik a dumdum, néha még a fürdőbe is magával viszi a tuctucot G. Ha Loreena McKennitt lenne, nem lenne akkora baj, de nem igazán egyezik az ízlésünk. Az a szerencse, hogy mindig napközben csinálják, meg fél óránál nem tovább. Szóval ez így még a tűrhető kategória.

Mivel egyenlőre még nincs újabb meló a láthatáron, kezdek átbillenni a másik oldalra, megint uhut játszom, vagyis éjjeli bagoly módjára élek. Próbálok időnként normál ütemben kelni-feküdni, de néha becsúszik egy-egy hajnalig fennmaradás. Pláne ha sorozatot nézek, a 1.5 terrányi még meg nem nézett rengeteg sorozat kitart egy ideig :)

Tuesday 15 February 2011

Álmosságosság


Az van bizony! Így jár az a négylábú teremtmény, aki egy ideje, minden egyes éjjel és hajnalban azzal idegesíti kétlábú barátját és eltartóját, hogy az ajtóban lévő kulccsal játszik, messziről ráugorva és megtámadva azt, majd amikor a kiszolgáló személyzet bosszúsan és "már megint mit csinálsz??" töltetű és mogorva hanglejtésű suttogással kísérve a kulcsot kiszedi a zárból, a kilincset nézi ki magának, ami magasabban van, tehát nagyobb lendület kell az eléréshez. Az elmúlt két nap új taktikája, az ajtóba tolt szék sem tántorítja el hősünket az éjszakai vidámkodástól, akkor azalatt ugrándozunk bőszen, meg nyervákolunk, de amint a humanoid egység felemeli a fejét, hogy egy tollat keressen, amit aztán hozzávághatna, már el is bújik pontosan annyi időre, ami alatt a kaját adó egyén elszenderedik, hogy aztán újra kezdhesse az egészet.

Az éjfél és hajnali 5 közötti móka eredménye pedig az, hogy aztán egész nap el van terülve a drága. A fene gondolta volna, hogy egy vak macskának ennyi energiája lenne :)

Monday 14 February 2011

Margit!

Hát nooormális?? Normális-e az, aki a lakhelyének bejárati ajtajától két méterre vásárolja meg a mindennapi betevő zöldjét, és amikor jóindulatúan szólok neki, hogy nem igazán tartom jó ötletnek, hogy a díler tudja, hol lakik, még én vagyok tulajdonképp lehurrogva. 
Azért azt hiszem elvárhatom azt, hogy az ilyen ügyleteket ne az ablakom alatt intézze a velem egy fedél alatt lakó. Amúgy leszarom, úgy szívja szét az életét, ahogy neki tetszik, de minden épeszű ember kerülné az ilyesfajta információk átadását a nem éppen legális üzletet folytató kétes személyek felé. Ha én atombombát vennék, valószínűleg nem a kapumban bonyolítanám le a tranzakciót, de még akkor sem, ha az áru csak egy adag fogyitabletta lenne, ami valamiért az országban illegális. 
Ennyire azért nem lennék hülye! Komolyan van olyan ember, aki ilyen idióta? Ez persze költői kérdés részemről, de napok óta ezen agyalok, és nem jutok dűlőre, és hiába várom, hogy lehiggadjak, akárhányszor eszembe jut, felmegy az agyvizem. 
Történtek más apróbb-nagyobb dolgok is, de jelen pillanatban ezt nem bírja feldolgozni a központi egységem, és igenis nyilvánosan szóvá teszem, azért mindennek van határa. Valószínűleg ez nem lejátszott dolog, de most még elvagyok a pótlásokkal, majd szép lassan kerek lesz (ez) a történet (is).

Ez a ház amúgy komolyan egy szappanopera, kitalálni nem lehetne ilyen történeteket :)

V, mint

Visszatekintés! Háhá, jól becsaptam mindenkit! Na, én ezt a napot nem szoktam tartani, semmilyen ünnepet nem tartok, még a saját születésnapomat is el szoktam felejteni (azért az ajándékokat begyűjtöm:), de azért annak, aki ünnepli, meg aki igényli, hiszen elméletben ezen a napon nemcsak a párunkat szeretgethetjük meg, hanem a barátainkat is, blabla*, azoknak tessék:

 Itt képek voltak, amik azóta eltűntek, és már sajnos nem tudom visszagarázsolni.

De azért lesz visszatekintés is, ha már megígértem. Nemrég jöttem rá, hogy már kemény 3 éve pötyögöm az éterbe a dolgaimat, mondanám, hogy ez gombócból is sok, de igazából kevés, ha csokifagyiról van szó. De azért lássuk csak.



*Néha kicsit úgy érzem magam, mint Mr. Spock, akinek Kirk kapitány aszongya: "kezd igazán emberien viselkedni", mire ő: "nem tudom, adtam-e okot a sértegetésre" :D 
De azért igyekszem!

Saturday 12 February 2011

Dettó!

Szép átvezetésre készülök. Na melyik filmben volt szokása a párnak a "szeretlek"-re a dettót válaszolni? Na? Segítek, Patrick Swayze és Demi Moore játszott benne. Igen! The Ghost! 
Nos pár perce kaptam a hírt, miszerint az egyik lakótársunk reggel állítólag (bocs, ezt mindenképp hozzá kell tennem) azt látta, ahogy a tükörbe behajol egy hosszú fehérhajú hölgy. Nem a hölgy volt hosszú, ne köss bele! Szóval most szellempara van, a társaság egyik fele be van tojva, a másik fele viccelődik, én még nem döntöttem el, hogy melyik oldalra állok.

Állítólag Z nem viccelődik, komolyan mondta, annyira én nem ismerem, hogy tudjam, esetleg pszichológiai tesztet végez rajtunk, vagy sem, mindenesetre a tükrökért eddig sem rajongtam, továbbra sem fogom szeretni őket :)

Friday 11 February 2011

Nem térek magamhoz

Kb egy órája jelentettem be, hogy már megint nem vitték el a szemetet reggel, pedig ma kellett volna, itt kóricáltak a kukásautók, de minket kihagytak. Megnéztem, még csak az sem lehetett a probléma, hogy a sarkon lakunk, mindkét utca ma soros. Nos, a kukásautó most járt erre, és szépen pótolták a hiányosságot.
Amúgy egyetlen ötletem maradt, hogy miért nem vitték el a kukát, benn volt a kiskapu mögött (ami derékig ér kb), és a kapu be volt csukva. Ez lehet hogy itt azt jelenti, hagyják a fenébe, nem tudom.
De azért nem kicsit lepődtem meg, hogy bejelentem a neten és tessék, voálá. Már hamarabb is meglett volna, ha először a jó formot töltöm ki, külön form van ugyanis az utcai szemetesekre és a háztartási kukákra. 

Szóval EJHA!

Thursday 3 February 2011

A kupaktanács és a meg nem értett zseni

Ez utóbbi én lennék. A meg nem értett biztos, a zsenit még nem bizonyítottam. Vagy fordítva, már nem is tudom. Jött megint egy pár, ismét teljes a létszám. A fiú rögtön belém kötött, hogy ha nem bánnám, akkor ők fűtenének, mert hideg van a szobában, de ezt olyan támadóan közölte, mintha már rég ismernénk egymást, és minden nap a másik agyára mennénk. 

Később meg is tudtam, hogy vajon miért viselkedhetett így. D átjött és kupaktanácsot hívott össze, mert állítólag többeknek is baja van velem. Ami fura, mert nekem senki nem szólt, szóval ez így elég érdekesen jött ki. Az új srác szerint a mosogatószivacs, amit külön műanyag edényben tartok, túl közel van az éppen száradó edényekhez. Mert amúgy az a szivacs biztos koszosabb, mint a rendes mosogatószivacs, a csúnya földönkívüli teremtmények meg csak úgy átugrálnak róla a tányérokra, és valami intergalaktikus fertőzést kapunk mindannyian. Ja, én nem, mert én már immunis vagyok rá. Időközben el is tüntették valahova a szivacsot, a megkérdezésem nélkül. A szemetesnél bukkantam rá. Azért ez olyan gyerekes.

Rókák, kofferek és vakugrás

Na ez így elég összefoglalóan hangzik. 
Először is, az éjjel ismét rókákok harcoltak az ablakom alatt, sajnos mire észbekaptam, majd a fényképezőgépem után, már rég tovaillantak. Ez az egyik dolog, amit nehezen fogok megszokni, hogy a komák itt randalíroznak ezerrel és természetesen kicsit sem zavartatják magukat. Nem igazán zavar a dolog, sőt, inkább tetszik ez a kicsit "vad" élet Londonban, és már nem is hugyozom össze magam ijedtemben, mikor meghallom a hangjukat, mert az még a bagzó macskáékat is übereli. Komolyan.
Egyszer mikor tízkor végeztem este a szállodában, a parkolóban is összefutottam egy husis példánnyal, pedig az tényleg nagyon belváros (Holborn Station).