Elmaradások

El nem fogjátok hinni, megírtam végre szeptember 30-át! Nem röhög! Úgy érzem sose fogom befejezni a kiköltözési mizériát, de nem érdekel, összekapom magam, és meglesz, végre befejezem legalább ezt az egy sztorit! :))

Bepasszintottam az időrendbe jól, lehet olvasni.

És Csilla is megírta nem sokkal később az eseményeket nála :)

Vauuúúúúj!

Mint látjátok, kicsit renováltam a blogot, sok-sok óra alatt megtaláltam az új sablont, és sok-sok óra alatt megszerkesztettem a képet fenn, mert sehogyan sem volt jó semmisem, de végre megszületett az eredmény, nagyjából elégedett is vagyok (ami nálam nagy szó:), és hamarosan talán be is hozom a lemaradásaimat, nemcsak blogírás, de olvasás terén is. Legalábbis nagyon remélem, mert rémes, hogy mennyire nem vagyok képben másokat illetően, pedig naprakész szeretnék lenni, nem pedig ilyen elmaradott. Ejnye no.

Addig gyönyörködjetek az új külsőben, és a szuper időjárás előrejelzésben, amivel én képes voltam hosszú percekig eljátszani :D

Fejlődés és Ady

Mivel egyre ügyesebb, meg gyorsabb, meg ugrifülesebb lettem, így átvehettem Bettitől a 6 órás kezdést, ami mindenkinek jobb volt a közlekedés miatt. Viszont az első ember a konyhán fontos nagyon, szóval ez ilyen kicsit bizalmi helyzet is, tehát mindenképpen jónak számít, hogy elnyerhettem ezt a posztot időnként. Néha még Ivettnek is besegítettem a room service-be, főleg felvinni a dolgokat, így a borravalóból is kaptam:)

Pirót persze néha nem értem. Magyarul kérdez valamit, én magyarul válaszolok, aztán fennhangon lebasz angolul, hogy a faszért beszélek már megint magyarul. Most komolyan?

Amikor az epret sírni látod..

Az úgy kezdődött, hogy pár hete, még karajcsont előtt nem sokkal jött egy új lány, Wen Ling, made in China (már meséltem róla:) Szegénykém angolja hát hogy is mondjam, eléggé hiányos, a nyelvtana szerintem elég jó, csak épp kevés szót ismer, és az akcentusok is bezavarják rendesen. Átlag negyed óra, míg valami új dolgot sikerül megértetni vele, és akkor sem biztos, hogy vette a lapot, mivel mindig bólogat. Mivel a büfébe lett téve rögtön, így nekem jutott a szerencse (?), hogy betaníthattam, és foglalkozhattam vele, azóta is én kommunikálok vele a legtöbbet, így már kb tudom, mikor nem ért valamit, hiába is bólogat mellé. (Azért ez még sajnos nem 100%-os arány.) Időnként még türelmem is van valamit tízszer átfogalmazni. Amúgy nem lenne gond a lányzóval, amit eddig láttam belőle, hogy segítőkész, igyekszik, aranyos, csak hát ezzel ugye nem megyünk sokra, ha a vendég előtt bök rá a kajára, és kérdezi meg, hogy annak mi a neve, és ez a bacon volt kéremszépen. 

Toastermaister

Na gondoltam idebiggyesztek valamit, majd szépen lassan pótolom a dolgokat.. 

Az étteremben egyre többmindent csinálok, persze van még sok dolog, amit nem tudok, pl. a telefonnal szenvedek, de azt magyarul is rühellem, meg problémás :) Ma újabb posztot töltöttem be, egy időre annyi volt a rendelés, hogy én varázsoltam a piritósokat a tálcákra, persze miért ne ragadt volna bele pár darab a piritóba. Annyira puha a kenyér, hogy elhajlik, aztán ragaszkodik, aztán kozmál. Ejnye.

Ma új tányérok jöttek, és nagyon csecsék! Végre nem az óvodai ebédlő étkészlete jut az eszembe róluk! A szervezettség nem volt éppen magas szinten, szóval volt kapkodás ezerrel, így sikerült két extra órához jutnom ma, vagyis 6:30-16:30-ig güriztem, a végére már igazán sajgott a lábam a magassarkúban, ami az új trend kb egy hónapja, és amitől akkor teljesen ki is borultam, most már kezdem megszokni. Mivel ez most nem lesz olyan húzós időszak, mint a karajcsont, így a pluszóra jól jön. Sok kicsi sokra megy.

Aztán ettől a pluszmunkától úgy bepörögtem, hogy még mindig ébren vagyok, alig bírom magam az ágy felé tuszkolni. De hamarosan csak sikerülni fog. Később összeszedem a gondolataimat, és rendbehozom a lemaradásokat. 

Régi és új

Nem, most épp nem egy Bonanza dal jutott az eszembe (vagyis persze de:), hanem ha már úgyis olyan kevés energiám van írogatni, meg összeszedni a gondolataimat (ez van, ha kihagysz jópár hetet, hát igen..), akkor legalább a mai sétám eredményét megosztom Veletek. 

A séta persze nem 100%-osan volt önkéntes, ugyanis nem tudtam metróval hazamenni, hétvégén szeretnek dolgozni a vonalakon, a 25-ös buszhoz meg nem volt kedvem, szóval két busz között gyalogoltam egy negyed órácskát, és mivel ezt tudtam előre, és már jártam erre, ma a fotóapparátot is begyömöszöltem a táskába.

Egyetlen kép maradt csak meg A Nagy Elkallódás alatt :/

Happy Prime Year!

Nekem ez az újév dolog nem nagy szám, ugyanolyan nap mint a többi, akár a karajcsont, vagy a múlt hét kedd :) De azért kívánok mindenkinek szebb és jobb és boldogabb és sikeresebb következő évet, hátha bejön!

Nem írok listát, hogy mit szeretnék elérni a következő évben, mert nem szokásom, és nem írok éves összefoglalót, mert az sem:) Viszont az elmúlt két hónapról azért van tartozásom, igyekszem behozni, vagy legalábbis az érdekesebb részleteket megosztani, mert a végén meglincseltek már, annyira csendben vagyok.

A következő időszakban lehet hogy sűrűn változik majd a blog külseje, szokás szerint semmi sem jó, egyszer majd megtalálom az igazit, nem adom fel:) 

Na legyetek rosszak és szobataxik!