Amikor az epret sírni látod..

Az úgy kezdődött, hogy pár hete, még karajcsont előtt nem sokkal jött egy új lány, Wen Ling, made in China (már meséltem róla:) Szegénykém angolja hát hogy is mondjam, eléggé hiányos, a nyelvtana szerintem elég jó, csak épp kevés szót ismer, és az akcentusok is bezavarják rendesen. Átlag negyed óra, míg valami új dolgot sikerül megértetni vele, és akkor sem biztos, hogy vette a lapot, mivel mindig bólogat. Mivel a büfébe lett téve rögtön, így nekem jutott a szerencse (?), hogy betaníthattam, és foglalkozhattam vele, azóta is én kommunikálok vele a legtöbbet, így már kb tudom, mikor nem ért valamit, hiába is bólogat mellé. (Azért ez még sajnos nem 100%-os arány.) Időnként még türelmem is van valamit tízszer átfogalmazni. Amúgy nem lenne gond a lányzóval, amit eddig láttam belőle, hogy segítőkész, igyekszik, aranyos, csak hát ezzel ugye nem megyünk sokra, ha a vendég előtt bök rá a kajára, és kérdezi meg, hogy annak mi a neve, és ez a bacon volt kéremszépen. 

A hamarosan kb. egy hónap alatt még mindig nem tudja, hogy melyik gyümölcs a strawberry, és itt már érthető lesz a főcím, ugyanis ezt a nevet kapta, természetesen a háta mögött. Szóval ő már csak Strawberry nekünk:) Nem vagyunk ám ilyen gonoszak (nem mindig)! Az emberi természethez tartozik, hogy viccet csinálunk dolgokból, még ha picit más rovására is. Én sajátra is szoktam, ismertek:) 

Strawberry egyre ügyesebb (saját magához képest természetesen),  néha elfelejti, amit előző nap még tudott, valamint igyekszünk tőmondatokban kommunikálni vele, hátha abból nem lesz gond. De tényleg igyekszik, és baromira nem lennék a helyében amúgy. (Igazából én azt hittem, hogy valahogy így fogok járni, mikor idekerültem, mert meggyőződésem, hogy szar az angolom, és semmire sem elég...)

Komolyan mondom, felállítok egy fogadóirodát, hogy fogadhassunk, hány nap/hét után fogja elsírni magát az új kolléganő. Azt hiszem, én valahol a hatodik hét környékén borultam ki, a magassarkú cipő miatt (erről később). Strawberry először tegnap sírt, ugyanis azt hitte, hogy elfogyott a friss narancslé, és anélkül, hogy bárkit megkérdezett volna (legalábbis kompetens személyt tuti nem), az automatában lévő koncentrátummal töltötte fel, amit csak és kizárólag hétvégén használunk (na meg ha tényleg elfogy a nari). Az igazgató meg kiszúrta az ízét, megkóstoltatta vele mindkét fajtát, és kb. 10 percre leállt az élet emiatt. (Személyes véleményem, hogy a koncentrátum jobb, a frissnek titulált lé inkább narancshéj szerintem, de ugye ez mindegy.) Amúgy teljesen normális stílusban lett kiokítva a lányzó, csak épp mégiscsak a szálloda igazgatója reklamált, na meg ilyenkor a felettes is el van kapva, hogy nem tanították be rendesen a lányzót. Kellemetlen volt na. Szegénykém meg rögtön elpityeredett, ahogy békén hagyták (én is így szoktam:), és csak kántálta, hogy sajnálja. Hát, aki dolgozik, az hibázik, én csak ezt tudom mondani.

Ami mondjuk elég bénán jött ki, hogy ott volt a hűtőben még egy flakon narancslé, csak nem vette észre a drága :(

A második pityergés pedig ma volt. Az én napom úgy kezdődött, hogy Ivett megkérdezte, láttam-e hogy szombaton 7-22-ig vagyok beírva, és hát persze hogy nem, a cetlimre simán 7-15-öt írtam tegnap, mikor feljegyeztem magamnak az új beosztást. Tíz másodperc alatt megbírkóztam egy kisebb infarktussal, és elkönyveltem, hogy valószínűleg tévedés, mert erre találták ki a split-shiftet, vagyis osztott műszakot, mert nem lehet elméletben x óránál többet dolgoztatni egyszerre. A split-shift amúgy időnként még rosszabb, mert amikor mondjuk 7-11/14-21-ig vagy, akkor arra a közbenső 3 órára nem tudsz hazamenni, nem tudsz pihenni, áh, rémes. Szombaton ráadásul le lesz zárva az egyik metróvonalam, tehát csak busszal jutnék haza, amivel jóval hosszabb az út, meg ritkábban is járnak. Ahogy számoltam, a másnapi kezdés miatt lenne úgy 4 órám aludni. Szép.

Közben Strawberry szólt, hogy a beosztás neki nem jó, mert valami műtét miatt nem tud túl sokat dolgozni egyben, túl kevés pihenéssel. Ha jól emlékszem, egymás utáni két napban volt split-shiftje. Először elcserélték velem az offját, így persze a munkarend is cserélődik, tehát megkaptam a pénteki osztott műszakját. Én akkor  olyan pszichopatásan a menedzser arcába vihogtam, hogy 7-11/17-23 pénteken, aztán szombaton 7-22 az nagyon vicces, szó sem lehet róla. A végeredmény az lett, hogy a pénteki maradt, szombaton meg simán 7-15. Ez így jobb nekem, mert pénteken haza tudok menni metróval, nem akkora szopás, mint az eredeti beosztás.

De Strawberry teljesen kiakadt, hogy nekem osztott műszakom lett miatta, mert tudja, hogy nem rajongok érte (ki szeretné ezt??), és hiába magyaráztam, hogy ez jobb, mint az eredeti, csak potyogtak a könnyei. Azért a végén elárultam neki, hogy szeretem a Cadbury csokit, szóval ha nagyon ki akarna engesztelni, hát nem állok az útjába :) 

Így aztán most holnap lesz offom, és szervezhetem át az egész hetem, és a pénteki délutáni szunyámnak is annyi, mert hogy én akkor szoktam pár órát aludni, és még hajnalban egy picit. Mert csak éjszaka, az nem megy. 

Szóval ilyen dolgok vannak mostanság. Persze nem olyan érdekfeszítő a beosztás-csere témája, de legalább megemlítettem az új lányt, meg ilyenek. Melón kívül túl sok semmi nem történik velem.. ami azért valahol szomorú :))