Szilveszter

NCIS-t nézek és játszom. Szóval hatalmas bulit csaptam! :))

Ötcsillagos Karajcsont

Az a nagy helyzet, hogy az ünnepeket majdnem mindenki a szállodában tölti, mert 24-én este van még ugyan tömegközlekedés, de 25-én már nincs, és csak 26-án délelőtt jön rendbe, ergo nem tudnánk hogy bemenni dolgozni. Vagyis de, de a taxik amúgy is drágák, ilyenkor meg pláne. Marad a bennalvás, legalább elmondhatom magamról, hogy ötcsillagos hotelben töltöttem egyszer a karácsonyt. Ez is valami.

Strawberry, matek, GP

Itt van ez a magas, vékony, tündibündi kínai lányka. Rendes nevén Wen Lingnek hívják, háta mögött mi Strawberrynek becézzük, miután el kellett neki magyarázni, mit magyarázni, lerajzolni, aztán miután az sem segített, megmutatni, hogy mi az a strawberry. Hiába, a férje séf a Kotoban, így neki is találtak munkát. Ennek köszönhetően nekem már nem sok helyem van a büfében, mert a felszolgálás számára felejtős, így én csinálom, a büfével meg csak elboldogul. Talán. Egyszer. Valamikor. 

High heel

Egyik nap kitalálta az agyament igazgatónk, hogy tükröznünk kell, hogy ez egy ötcsillagos szálloda, így kötelező a magassarkú használata. Fizetésnap (péntek) előtti kedden szóltak, hogy másnapra legyen. Mondom mégis hogyan? Nem úgy jöttem reggel melóba, hogy bevágtam 50 fontot pluszba, hátha valamit kitalál a főnökség! Najó, akkor csütörtökre legyen ám magassarkú, de ne túl magas, de ne is túl alacsony. Anyád amúgy jólvan?? 

Este tízre értem szerdán haza, míg találtam egy nagyjából megfelelő, de olcsónak nem mondható cipellőt. Mondjuk jól néz ki, elegáncsos, olyan mint a képen lévő, csak rendes csatja van, nem ilyen bumszli gombja.

Ne ugrálj a wc-n!

Használat közben pláne ne! Az úgy volt, hogy éjjel elmentem pisilni. A művelet közben megcsiklandozott valami. Odanéztem, és egy ágyi poloska szánkázott végig rajtam, mint valami humanoid feketepályán. Hát ugrottam egy akkorát, hogy takaríthattam magam után! És ez egyáltalán nem vicces!

Az első rosszullét és az első mentő

Mindennek megvan a maga ideje, hát ennek is. A hotelben nagy rohanás volt, nagyon sok mindent egyedül kellett csinálnom, sebtiben porszívózni is, ami nagyon jó hatással van a porallergiámra, utóbbi időben a bogarak is borzolják az idegrendszerem, szóval ebéd környékén úgy vittek ki levegőzni, mert a liftből egyedül már nem tudtam kiszállni. Mindenáron szabadnapot akartak adni, de azért annyira nem voltam szarul, csak egyszerűen elfogyott a levegő valahogy. Na, ezért utálom a rohanást, mert olyankor mindig történik valami.

Na végre van net!

Hirtelen ennyi, mert sok idő telt el, és bár jegyzeteltem azért, hogy ne felejtsek el beszámolni dolgokról, nem sok semmi időm van, hogy írogassak, vagyis az még csak-csak lenne, de ennyi elmaradást nem lehet bepótolni egy óra alatt. De azért gondoltam jelentkezem, hogy hamarosan lesznek újra posztok kérem szépen, és hogy még élek, megvagyok, nem vittek el az ufók (vagy jól törölték a memóriám:), dolgozom, és természetesen fáradt vagyok :)

A lovagok, akik azt mondják: NI

Megvolt a várva várt NI interjú. Az előttem lévő párral nagyon kedvesen elcsevegett az ügyintéző, először irigyeltem őket, aztán mikor még mindig csevegtek, holott én már rég végeztem, valahogy átértékeltem a helyzetet. Szóval akihez én kerültem, elég gyorsan lezavart, ő töltötte ki a papírokat, nekem csak válaszolgatni kellett olyan egetrengetően nehéz kérdésekre, mint hogy egyedülálló vagyok-e (hát tudok egyedül állni..), mikor érkeztem az országba, hol lakom, mióta, van-e munkám, stb. Többet vártam az útlevelemre, amit lefénymásoltak, mint amennyi ideig a kérdezősdi tartott. Nem volt nagy cucc, alap angollal el lehet boldogulni. Most már csak várni kell és kiküldik és boldogok leszünk. Azt hiszem.

Az első mérgezés és az első átvágás

helyett valami más történt. Megvizualizáltam a közeli Tescot, és legelső vásárlásomkor az előző nemvevő nemvásárlása az én kontómra történt, mivel a nagyon okos kasszás nem törölte a tranzakciót, miután az illető elállt a vásárlási szándéktól. Én meg ugye fejben mindig kiszámolom, hogy mennyit kellene fizetni, nem is stimmelt, el is kezdtem bogarászni a blokkot, majd a biztonsági őr jött oda teljesen magától, hogy megkérdezze, minden stimmel-e, majd mikor felvázoltam a tényállást, segített megoldani a helyzetet, egy pillantás alatt visszakaptam az egy font különbözetet. Na ilyenkor érezni igazán, hogy ez nem Magyarország :/

No te tokes las pelotas!

A fenti mondat nyersfordítása: Ne vakard a tökeidet! Természetesen az új spanyol srác nyelvleckéinek áldozatai lettünk, cserébe a fiúk megtanították a pinázásra. Szép kis társaság, ugye? De legalább nem unatkozunk :)

A szociális életem új kerékvágásba került, amit akkor vettem észre, mikor Jihye ebédnél a tányéromat "Hát nem is kedvelsz?" felkiáltással az övé mellé tette, ellentmondást egyáltalán nem tűrően. Kezdenék beilleszkedni? Pedig még az első fekete lovas se jelent meg..

Amúgy nincs is jobb móka, mint sebtében á la carte-os poharat forró, ecetes vízzel tisztítani. A matéria időnként annyira az agyunkra megy, hogy pajzán vicceket mesélünk. Nekem annyira jól ment ez, hogy a lányok majdnem beleestek az üveg elválasztófalba a röhögéstől. Ehelyett inkább később a padlón vigyorogtunk, szó szerint. A vihogást egy megfelelő kompozícióba állított egy-banán-két-mandarin szoborcsoport váltotta ki. Én egyébként is mosolygósabbra sikerültem aznap, mert Donka, a bolgár lány nem akarta elhinni, hogy csak egy hónapja vagyok itt, mert állítólag olyan jó az angolom. Najó, annyira persze nem olyan jó, de mégis jól esett na, a kis árva önbizalomhiányos lelkecskémnek.

Az i-re a pontot, vagy inkább a vesszőt az tette fel, mikor éjjel arra ébredtem, hogy egy hívatlan, de annál potrohosabb vendég masírozott az arcomon. Lesz még egy bogárírtás :/

Óda a jackethez

Ó hát aki kitalálta ezt a zakót, azt igazán megbaszhatná egy taliga aprómajom a neve napján, miután egy kiló tollat fújtak a seggébe! Enélkül a bélelt, hosszú ujjú zakó nélkül is elég melegünk van a back areában, hátunkban a toasterrel és a kávégéppel, nyakunkban a nem működő légkondival, tehát baromira nem hiányzott, hogy a mellényt lecseréljük. Komolyan nem értem, hogy sikerült megálmodni ezt az öltözetet, de gyanúm szerint a kiötlő előző munkahelyén/életében kínzókamrát működtetett. Tökjó, már nem csak a seggemen folyik a víz a harisnyanadrág alatt, hanem már a csuklóm is tud izzadni, amiről eddig fogalmam sem volt. Hát köszönöm, ellettem volna ezen információ nélkül még egy darabig!

Teljesen természetesen amikor épp feltűrt ujjal "lazázok", akkor jár arra valaki, akinek szóvá kell tenni, hogy mégis mit képzelek magamról. Ehh..

Születés- és másnap, valamint fagyott lakótársak

A bogarakon kívül a fűtés borzolja még az idegeket, mert valaki menetrend szerint felkapcsolja a termosztátot 30 fokra, ami bár valószínűleg nem működik megfelelően, a hőmérsékletre minden igazi busman elégedetten csettintene. Mivel D megkért, hogy legyek a szeme és füle, valamint csak egy bőröm volt, de azt se tudtam levedleni, hogy ne kapjak hőgutát, én válaszképp menetrend szerint lejjebb tekerem a kapcsolót. A különbség annyi csak, hogy én tudattam mindenkivel, hogy én kapcsolom le, míg a felkapcsolónak nyoma sem akad. Természetesen. Nem mintha nem lett volna jelzésértékű az a hiszti, amit "valaki" egyszer lenyomott úgy, hogy egy szót nem beszéltünk még, de egyértelműen nekem szegezve szavait, szinte kiabálva porzott le a földszintre, maga mögött bevágva az ajtót (ez egyébként azóta is szokása, ha rájön az ötperc, nem számít hogy reggel 6 óra van esetleg), azt harsogva, hogy megfagy, és hogy ő is ugyanannyit fizet, mint mindenki más, amit azért pontosítanék, mivel ő egy pennyt sem fizet, más fizet helyette, de ez részletkérdés, valamint a single szobám ára majdnem másfélszerese a dupla szoba egy főre eső részénél. Na erről ennyit. A kirohanást kb vállrántva konstatáltam, az éterbe kiáltott dolgokkal nem foglalkozom, ha valaki akar valamit, tőlem, akkor majd szól, nekem :)

Az első bogárírtás

Információink a műveletről nem nyújtottak túl sok kilátást, ám annál több bonyodalmat és idegességet. Nem igazán tűnt megoldhatónak az, hogy 8 ember összes ruháit az írtás után 60 fokon kimossuk azzal az egy mosógéppel, ami még gyorsított fokozaton is közel két órán át mos, nem beszélve arról, hogy sok ruha tönkremenne ilyen hőfokon, és igazából nincs hova teregetni sem, mert egy darab szárítónk nincs. Abszolút mission impossible!

Az írtóbácsi, aki tipikus angol volt, azonban meggyőzött minket, hogy nem kell itt lehurcibálni semmit, a bogarak nem másznak be a szekrénybe, hogy aztán a vállfán lógó blúzban aludjanak az éj, vagyis a portyaidőszak eljöveteléig. Engem meggyőzött, amit tudtam ezekről a bogarakról, annak megfelelt.

Az első sick, fodrászlogika és bogarak

Az első új lakó utáni reggelen sikerült lázzal ébrednem, valószínűleg az első hideg éjszakám rátett a még francia földön szerzett megfázásomra, valamint a fáradtság és izgatottság sem igazán segített. Egyszer már volt ilyen, de akkor még időben kaptam el a lázt, így viszont már el kellett volna indulnom, amikor realizáltam a helyzetet. Igen ám, de hirtelenjében nem tudtam, mit csináljak, valahogy értesíteni kellene a hotelt, így aztán küldtem azoknak sms-t, akiről úgy gondoltam, hogy reggel lesznek benn (és akiknek meg volt a számuk.)

Ákos vissza is hívott serényen, kiderült, hogy ő meg másnapos, de annyira, hogy még haza sem jutott, mert sikerült elaludnia a buszon, és akkor épp azt sem tudta, hogy hol is szállt le, de nagyon kedvesen elmondta, hogy elküldi a hotel számát, hívjam szépen, ott kérjem a duty managert, és csak mondjam el hogy ki vagyok, melyik részlegen dolgozom és hogy beteg vagyok, nagyon részletezni nem kell, és ennyi.

Első (egész) nap az új házban

Reggel szokatlan módon örültem a felkelésnek, mivel a mozgással némileg javítottam fázó végtagjaim közérzetén. Nagyon szorgos kis délelőttünk volt, először is kiderült, hogy a gáz és villany kártyával működik, amiket feltöltés után az órákba kell dugni, melyek még az aktuális egyenleget is képesek mutatni. A kártyákat állítólag a közeli boltokban lehet valahol feltölteni. Ilyen rendszerrel én még nem találkoztam, de nagyon nem borította fel az életemet az újdonság varázsa :)

Mivel durván allergiás vagyok a padlószőnyegre, vagyis inkább a benne lévő porra illetve gusztustalan kis poratkákra, elmentünk D-vel parkettát venni, elég olcsót találtunk, sőt az utolsó pakk még olcsóbb volt, mert hiányzott a csomagolás. Ha jól emlékszem, majdnem féláron adták emiatt a kis hiba miatt. Hogy mik vannak?

Gillett Avenue

Amit valamiért minden iratban Gillette-nek írnak, de ebbe belebonyolódni felesleges, hiszen nem tudom az okát :) 

Három hétig laktam itt, a szobám nagyon pirinyó volt, nehéz volt takarítani, a törött porszívót úgy kellett megfabrikálni ragszalaggal, a mosógép egyetlen programot tudott, az is sokáig tartott, a konyha még a szobámnál is kisebb volt, viszont csak három lakótárssal kellett osztozni mindenen, beleértve a nagy kombinált hűtőt és a fürdőszobát is, amit nem lehetett éppen hátránynak nevezni.

A lakótársak meg! Azt hiszem jobbakat nem is kívánhatnék magamnak! A folyton túlórázó sráccal nem igazán találkoztam, Móniékkal annál többet, és őket tényleg nagyon megszerettem. Kedvesen és őszintén szólt, hogy mossam másik szivaccsal a cicák tányérját, és hogy én leszek a következő a wc-papír-tisztítószer vásárlásának sorában, így nem kellett semmilyen konfliktustól tartanom, hogy majd valamikor a fejemhez vágják a ki nem mondott dolgokat. Időnként elbeszélgettünk, és ha sok voltam, rám szóltak, ismét normálisan :)

Az egerek miatt jópárszor kölcsönkérték a cicákat, vagy épp bekopogtak, hogy szeretnének símogatást osztani nekik. Minden egyes pillanatban látszott rajtuk, hogy tényleg, nagyon imádják a szőrmókjaimat, az se zavarta őket, ha a szárító alá ült be Koki, minden bizonnyal összeszőrözve a száradó ruhákat :)

Nagyon jó kis három hetet töltöttem itt, a szobám picinységét abszolút ellensúlyozták a nagyon jófej lakótársaim, hiányozni fognak :)

(Ezt a posztot 2011.02.14-én pótoltam, mert lusta dög vagyok!)

Október 21: Költözés és hideg

Elég hamar kiderült, hogy amit az elején még csak reménynek hittem, az valóság lett, átköltözhetek D új házába, ahova macskák is mehetnek. Hurrá! Persze úgy volt, hogy lesz időm, a házat ma vették át, holnap offom lesz, szóval mindent kényelmesen elintézhetünk. Úgy gondoltam, hogy majd ma szépen összepakolok, holnap meg lehet költözni.

Na persze! Mit képzelek én magamról, hogy terveim vannak?!:)

Október 19: Egy kis Sherlock

Mivel iszonyatosan belezúgtam a legújabb, idei Sherlock sorozatba, szépen megkerestem a google maps-en, hogy hol is lehet az ottani Baker Street 221B. Ez nem volt túl nehéz, mivel egész Londonban csak egy Speedy Sandwich Bar van :) Ezután szépen megterveztem az útvonalat, mert ha Sherlock, akkor az igazi Baker Street-et is látni kell, a 221B alatt pedig múzeum van, szóval azt is. Gerivel megbeszéltük, hogy velem tart, sétálunk egy nagyot, ami relatív, mivel a gugli szerint ez 4 km, szóval nem egy nagy ügy.

OFF

Sziasztok!
Ypszi engedélyével írom ezt a bejegyzést (neki most nincs rá ideje), rövid lesz és tömör: katt a videora, nézzétek, terjesszétek, ha tetszik klikkoljatok a like gombra, ha pedig nagyon elvetemültek vagytok, egy rövid regisztráció után  írjatok kedves kommenteket! Részleteket arról hogy mi is ez itt találtok, én most nem szaporítom a szót, jöjjön a video:

Október 15: Excellent, thank you, na és a fizetés

Na akkor beszélek kicsit a büféről, hogy legyen fogalmatok, meg hogy mit csinálok. Ez olyan büfé, hogy ez buffet, aminek köze sincs a középiskolai büféhez, ahol egy bódéban ül a rosszkedvű Pistabácsi, és tőle lehet kérni a túrórudit meg a túrósbatyut.

Itt az van, hogy van hidegpult, felvágottakkal, sajttal, meg van péksütis részleg, croissant, meg csokisbizbasz, meg vannak gyümölcslevek kinn, meg tejek, műzlik, gyümölcssaláta, joghurt, friss gyümölcs, és hétközben van melegbüfé is, pl porridge, amiről nem tudom, hogy micsoda, de állagra és szagra a tejbegrízre hasonlít, meg van kirakva még nagy melegítő tálakban (alattuk ilyen égő ég) tükörtojás, rántotta, vmi gomba, grillezett paradicsom, kolbász, mifene, egy másik asztalon még van rendes kenyér, meg jam-ek kis üvegben, vajak kis tégelyekben, ilyen egyszemélyes adagok, stb. És akkor a vendég fogja magát, ezeket végignézi, veszi a kis tányérját, szedeget magának és leül enni. Aztán ha pirítóst szeretne, vagy teát, kávét, toronyórát aranylánccal, akkor szépen akinek a dolga felveszi a rendelést, és meg van oldva. Persze mikor nagy a hajtás, akkor még az is a rendeléseket készíti, meg viszi ki, akinek amúgy épp tök más lenne a dolga.

Október 13-14: Alvás és bombariadó

Szerdán a munkában nem történt semmi túlzottan különös (vagy már nem emlékszem rá:), a műszak végén Geri adott egy szép csokis muffint, ami igazából helytelen dolog volt, bár nagyon aranyos, én meg zavartan vigyorogtam, és hazahúztam. És ez volt az első olyan napom, amikor tényleg rögtön hazamentem munkából. 

Eldőltem, aztán pár óra múlva megnéztem egy részt a Torchwoodból, aztán aludtam tovább. Ez persze jól hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy egy óránál nem tudok többet aludni, és ez hajnalban leredukálódik húsz percre, akkor annyira nem mókás. Ennek ellenére még nem vagyok kidögölve.

Ó igen, nem említettem, hogy D kedvesen közölte, hogy sokkal jobban nézek ki, mint ahogy ő hitte, hogy én egy hét meló után kinézek majd. Inkább bóknak vettem:)

Október 11-12: Good girl - one week - perfect! na meg a trainingatyamosás.. ;)

Reggel szembesültünk azzal, hogy hát héló, ma 2-4-ig tűzvédelmi oktatás lesz, szóval egyrészt ez jó, mert 2-től már nem kell dolgozni, sőt, ülhetünk, lesz kajapia, viszont rossz, mert 3 helyett 4-kor végzünk. 

És akkor a legfontosabb dolog kéremszépen, a hétfő a büfében az egy olyan dolog ám, hogy egy része olyan, mint a hétvégén, másik része, mint a hétköznapokon, szóval teljesen össze voltam kavarodva, ráadásul ilyenkor nincs ebéd, a reggeli tovább tart, iszonyat hajtás volt. Na és hát épp lógott a nyelvem erősen, szaladgáltam össze-vissza, de alig győztem egyedül, és akkor egyszer csak Piroska, a főnök egyszer csak kibökte a fenti szavakat, természetesen egész, kerek mondatban, és még a hüvelykujjával is elismerően mutogatott, és mosolygott. Persze tudom én, hogy általában véve kicsit idegbajt kapnak a lassúságomtól, pl rühellek futni, de ez azért is van így, mert fél mm konyhai maradék van már a cipőm alján, és rettentően félek, hogy elcsúszom, így is akárhányszor siettem, mindig fellöktem egy vendéget, szóval tartózkodom a speedy gonzalez énemtől. Persze ha edzőcipőben lehetne nyomulni!

Na mindegy, olyan rettentő büszke voltam magamra, hogy rögtön széjjelújságoltam a dolgot. Amúgy ha nem is vagyok éppen iszonyat ügyes, de egyértelmű, hogy magamhoz képest sokat fejlődtem.

Október 9-10: British Museum és csirkecomb

Hát nagyon el vagyok maradva gyerekek. 

Az úgy volt, hogy szombaton aztán (9-én) meló után benéztünk Gerivel a British Museumba, mert ő tudta, hogy hol van, kb 5 perc gyalog a hoteltől, gondoltam megnézem milyen kiállítások vannak, stb. Aztán addig kószáltunk, hogy bementünk egyre, amin elég sokat nevettünk, bár a végén én már nagyon kínlódtam a lábammal. Már nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek magamon, hogy munka után még múzeumban mászkálok. Hát noooormális?? Margit! Amúgy szinte minden műsor ingyen van, meg van pár fontért is, a fő attrakció most vmi egyiptomos dolog, Book of Death, amire 12 fontos a belépő, és azon viccelődtünk, hogy a végén tényleg bakker kicsapnak egy aprócska könyvet egy hatalmas terem közepére, amit húsz méterről lehet csak megsasolni, aztán nesztek Book of Death :D

A nemannyira off és a nemannyira nyolc

Na, ma reggel szerintem kifejezetten jól ment a büfé felügyelése, Ivett mintha többször is helyeslően bólogatott volna, mikor épp a megfelelő műveletsoron kapott rajta. Néha azért még mindig nem igazán tudtam, hogy mit csináljak. Aztán a mai "főnök", Betti megkérdezte, hogy bejönnék-e jövő kedden, az offomon, mert hogy training lesz, 2-5-ig. Hát erre most mit mondjon az ember? Igazából baromira nincs kedvem hozzá, mert mégiscsak szabadnap, és ugye tuti nem fizetik ki, bár elméletben mintha azt mondták volna, hogy be kell csekkolni, stb, de hát ne legyenek illúzióink. Szóval nagy dilemmában vagyok bakker, de valszeg inkább bemegyek, mert egyrészt nem akarok gondot, másrészt a fejlesztés nem árt. Áh, így most szépen el lesz rontva a szabadnapom.

A másik meg, hogy még jó, hogy megnéztem még egyszer a beosztást, mert nem holnap leszek 8-tól, hanem vasárnap. Elég ciki lett volna, ha összekeverem. Szép. Mondjuk én lennék! :D

Huggy

Először is: itt egy elmaradásom. Kicsit zavaró, hogy ha módosítok valamit, akkor elveszi az eredeti dátumot, grr. Már egy ideje írtam ezt, de én most nem olvastam át egyben, arra nincs energiám, azért a lényeg benne van! A nagy részét még a kompon kreáltan, friss élményekkel:)

A nap szokásos volt, rendben beértem, minden adandó alkalommal jól megmasszíroztam a lábacskám, és elég jól bírtam ahhoz képest, hogy este milyen vacakul voltam. Még délben azért bevettem a maradék rubophent, mert kezdtem furcsán érezni magam megint, de szerencsére nem volt különösebb gond. Ma 3x annyian voltak az ebédnél mint tegnap, de szerintem sokkal jobban haladtunk, valahogy jobban pörgött minden, legalábbis én így láttam. A lábam sem fájt annyira, mint tegnap, most a sarkam szórakozott velem, de tűrhető volt.

Néha mondjuk elég rossz érzés az, hogy ugye nem ismered a rendszert, és szinte te vagy a hibás, amiért nem tudod hogyan kell csinálni azt, amit még nem csináltál. Na mindegy, ezen igyekszem túltenni magam.

Harisnyaláz

Ebben a fejezetben nem lesz szó harisnyalázról (az különben meg micsoda??), ellenben harisnyáról és lázról igen, valamint majdnem késésről, még mindig jófej szomszédokról, gyógyszerekről, meg egyebek.

Reggel úgy negyed órával később ébredtem, mint akartam, szóval rohantam, tegnap este még az 5:23as buszt akartam elérni, ami bevisz az Upton Parkba ugye, de csak 33-ra jutottam ki a megállóban, szóval a 43-as lett a következő cél. Lett volna, ha jött volna. Én meg véletlenül sem egyenes arányosan lettem ideges, hanem exponenciálisan, vagyis 55 környékén felpattantam a többi közül egyre, mind ugyanoda vitt, az állomás előtt egy megállóval állt meg, csak épp ott még kanyarogni kellett gyalog, de egy néger bácsi útbaigazított nagyon rendesen. Természetesen esett az eső, én meg loholtam mint állat, hogy időben beérjek, mert ugye átöltözés, stb, nem két perc. Pyrynek ríttam közben, hogy drukkoljon, jedizzen, hogy a metrók már jól jöjjenek, és ne késsenek és ne álljanak le, mert úgy van esélyem beérni. Jól használta az erőt, valamikor fél 7 után értem be, és fél volt a cél, persze azért igyekezni kellett öltözni.

Vackor első napja (5. nap)

Igen, tudom, rengeteg az elmaradásom, és majd visszamenőleg pótolom is, de ha legalább az új dolgokat nem írom meg, sosem fogom behozni magam, bár később valszeg már nem lesz ilyen mozgalmas időszakom, szóval lesz valamennyi időm, ha épp nem akarok majd meghalni a fáradtságtól :) Egyelőre nem lesznek képek, mert arra most nincs energiám:)

Szóval tegnap megvolt az interjú a szállodánál (majd később:), ma 9-re kellett mennem, ugye még sose metróztam önállóan, a biztonság kedvéért negyed 8-kor indultam, a már ismert 58-as busszal elmentem az Upton Park-i metróhoz, ott véletlenül jó vonalra szálltam, mert elfelejtettem nézni az irányt, a Mile End-nél át kellett szállnom egy másik vonalra, ami igazából annyi volt, hogy a vágány egyik oldaláról 5 lépéssel átmentem a másikra, és már szálltam is fel. 8-kor már odaértem, előtte természetesen google maps-en megnéztem, hogy néznek ki az épületek, stb, szóval nem tévesztettem el véletlen sem, aztán sétáltam egy 3/4 órácskát a környéken. Akkor még nem tudtam, hogy jobb ha kímélem a lábam :)

Főleg vásárlás és interjú

Hétvégén megejtettük az első nagy bevásárlásomat, ami így ebben a formában teljes mértékben hazugság, hiszen vásároltam én már itt, még az ikejában is voltunk, de akkor ugye egyrészt nem annyira magamnak vásároltam, másrészt csak egy hetet voltam itt, azért ez, valjuk be, mégiscsak más szitu. Minden alkalommal elámulok a boltokban, hogy kaja terén milyen választék van és milyen árak. Ezen a téren az ASDA az igazán nyerő, olyan rettentő mennyiséget tartanak készételből, és olyan piti összegért árulják, hogy minden soron megcsíptem magam, hátha útközben elaludtam, és most épp bilibe lóg a kezem. Persze ebben az esetben felettébb kellemetlen lenne az ébredés, ugye.

Az első szobám

Amikor először láttam meg a szobámat, majdnem sírva fakadtam. Vagyis ez így, ebben a formában nem igaz, mert amikor először megpillantottam, éppen pakolásztuk fel a cicákat, maradék cuccokat, szóval nem volt időm felfogni a helyzetet, viszont amikor magamra maradtam, egyedüli humanoidként a szálláson, igencsak nekikeseredtem. Próbáltam magamba roskadni, csak nem volt elég hely hozzá. 

Gondoltam én, hogy nem egy hodály fog várni, de hogy ilyen picike a szobácska - mert szobának nevezni maróan ironikus lenne -, azért az meglepett. Óriási szerencsém volt, hogy az ajtó kifele nyílt, gondolom nem véletlenül, ugyanis befele nem lett volna elég hely hozzá. 

MÍNUSZ HÁROM - Megérkezés :)

Elsején, a Második Nagy Napon hajnalban kelt a társaság, hogy tuti időben odaérjünk a komphoz. A konyhában olyan látvány fogadott, amit még sokáig nem fogok elfelejteni, és igazán nagyon fogom irigyelni Csilláéktól. Képzeld el, hogy állsz hajnalok hajnalán a konyhában, de nincs igazából mégsem sötét, mert a Hold nyújtózik befele az ablakokon, és ezüstös derengést von mindenre, amit elér. Az ég tiszta, a kontúrok élesek, te meg csak állsz ott, elfeledkezve a kávéról is, a lélegzetvételről is, mert annyira, de annyira a magadénak akarod tudni ezt a pillanatot, hogy még pislogni sem mersz. Szóval csudiszép volt, elmentettem azt a hajnalt :)

A komp felé minden rendben ment, bár Kokinak már rettentően elege volt a sok utazásból. Annyira sajnáltam őket, hogy megint berámolom a drágákat a ketrecbe, meg autóba, de tudtam, hogy most már hamarosan vége az egésznek, próbáltam bíztatni is a cilákat, de Koki magasról tett a mézesmázos hangomra, elege volt és kész, nyervogott, kaparta a ketrecet, minden baja volt, az összes szőrszála azt suhogta felém, hogy bekaphatnám.

MÍNUSZ KETTŐ - Marco Koki, a nagy felfedező

Először is pár kép "tegnapról", a cicák befészkelték magukat a dolgozószobába jól:

Koki megtalálta a számára legkényelmesebb helyet, Prücsök meg szerintem az ellenkezőjét, de hát ő ilyen bujdosó kurucmacskaféleség, vagy mi :)

MÍNUSZ EGY - A pokolból a paradicsomba

Szóval ott tartottam, hogy 29-én 3 körül megérkezett a felmentősereg, Csilla és Gyuszi személyében, jól megölelgettek, aztán berámoltuk cicákat, pakkokat, és suhantunk Overijse felé. Az úton Gyuszi beszélt az állatorvossal, és bár a rendelési idejének vége, azért vár minket, szóval rögtön odamegyünk. Az út eseménytelen volt, a lányok nyugiban voltak. Pyryt tájékoztattam, hogy már úton vagyunk, így megtudtam, hogy értem izgul a fél világ, és Ribizli gyűjtést is szervezett volna nekem, ha kell. Pedig én ezt meg sem érdemlem. Csudijó dolgom van ám nekem, ha jobban belegondolok!

Belgium még mindig olyan, amilyenre emlékeztem, az a környék meg hát még jobb. Szép házikók, és olyan letisztult, nyugodt, csendes vidéknek tűnik, ahol ha ellopnak egy biciklit, hetekig a borzsasztó bűntényről beszélnek. Útközben betértünk egy útmenti egységbe harapni valamit, mert éhesek voltak Csilláék, én annyira nem, de azért legyűrtem egy sültkrumplit, és igazából jól tettem, mert nemsoksemmi kaját láttam az utóbbi 36 órában (előtte sem ettem sokat, hogy az idegességtől ne járjak aztán rosszul:)

MÍNUSZ EGY - Nem utazuuuunk! Vagyis de, vagyis...

29-én reggel 5-kor csekkolták a papírokat a komp felé. Először csak megnézték hány ember van, ki kicsoda. A következő pontnál pedig ellenőrizték a cicák papírjait. Ekkor tartottam az autós utazásom 22. órájában. Az a hír járta eddig, hogy nem nagyon kérik a papírokat, sokszor elég volt meglobogtatni, hát az enyémet elvették, megnézték, aztán közölte a nőci, hogy bizony nem jó a cicáknak a kullancskezelés időpontja, mert lejárt (erről később), és hogy találkozzak a supervisorral, aszongya ott. 

Nos a francia akcentusú angol érdekes volt, ráadásul nekem magyarul sem lehet irányokat magyarázni, de azért megtaláltuk. Ott még azt hittem van esélyem. 

Supervisor bácsi nem volt túl kedves, neki is rémes franciás angolja volt, ráadásul hadart, és addig értettem, hogy bizony én sehova se megyek, se a cicák, mert a kullancsos kezelés időpontja lejárt, ugyanis a Királyságba lépés előtt minimum 24, maximum 48 órával kell megkapniuk, mint a féregtelenítést is. Nem lehet tenni semmit, ezt el kell intézni, és azt követő 24 órával később újra próbálkozhatok kompozni. Mikor rákérdeztem, hogy ez mennyi lehet, közölte hogy nem tudja, de talán a két cicára úgy 100-150. Euro. Aztán ott már nem értettem, hogy mit mond, mert eddig is koncentrálnom kellett, de most már ha magyarul dumált volna, se fogtam volna fel, csak ugyanennyit: blablablablablaaa.. Szerencsére Laci jött velem, neki még elég jó az angolja, és innentől átvette a figyelést, meg közben próbált nyugtatgatni. Annyit tudtunk meg, hogy elmesélte az ürge, hogy hol kell várnom, ami tíz perc múlva, vagyis fél 6kor nyit, meg hogy a többieket megvárja a komp. Közben engem lehúztak a jegylistáról, ami online csoportos jegy volt, ezzel megszűnt létezni a jegyem, hiába fizettem már ki, kitöltött az ürge valami formanyomtatványt, amire a nevem és a címem kellett, mind a magyar, mind az angol, de ugye előbbi nekem már nincs. Erről gőzöm sincs mi volt, mert én nem kaptam belőle.

NULLA - Utazuuuunk!

Nos hát drágáim, ideje a beszámolónak. Az utazás előtti éjjelt végigrámoltam és takarítottam, de már állni nem tudtam a végére.

Zoli 5:50-re jött, lerámoltuk a dolgokat, izzadtam mint a ló, a negyedik emelettől (lift nélkül) szerintem jó időre elbúcsúzom. Minden befért, nagyon ügyesen zipeltünk. Prücsök úgy elbújt rögtön a ketrecbe beépített dobozba, hogy kénytelen voltam belekotorni, hogy tényleg ott van-e, vagy villámgyorsan épített talán egy csillagkaput és egy másik galaxisba emigrált. Koki sajnos folyton vernyogott az úton, nagyon nem akart benn lenni, de szerencsére idegileg nem viselte meg. Az út Budaörsig zökkenőmentes volt, teljesen jól haladtunk, és a tervezett fél10 helyett 9:40re értünk oda, viszont a kisbusz csak 10 körül érkezett, szóval nem kellett ránk várni, és nyugiban megtarthattuk a pisiszünetet is. 

London, odaút - közvetítés

Most beszéltem Ypszivel, még Miskolcon vannak, de már bepakoltak mindent  a kocsiba. Cicák a helyükön, Prücsök elbújt, Koki még próbálgatja a helyzetet, vagy fordítva, komolyan nem emlékszem. Ypszi jól van, csak kissé ideges hogy időben odaérjenek Bp-re, ne legyen dugó, stb. Elkezdődött a kaland, hatalmas drukkokat kérünk nekik, hogy minden gördülékenyen menjen! Én most megyek aludni, reggel megírom ha kapok újabb hírt róluk.

Bepakoltak a kisbuszba reggel tíz után nem sokkal és elindultak. Győri átpakolást sztornózva, annyival is egyszerűbb a dolog. Nem tudom most merre járnak.

"Győr, fél órás pihi, veszek vizet cicáknak.Két srác között ülök hátul,cilák fejemnéleddig ok minden"

"Mosonmagyaróvár környékén tíz perc cigiszünet, a sofőr egy házban tölti, a banda pajzán találgatások közepette"

Mostanság hagyják el Ausztriát, minden ok. :)

A vicces kedvű sofőr nem találta a kulcsot. Úgy érzem jó a hangulat. :)

"A hátsó szekció most szundít picit. Cicák tetszhalottak, nyugi van. De meg csak nem is esznekisznak..."

"Ez a német szakasz a legrosszabb, az ablakról folyik a gőzünk, szerintem a párlatot pálinkaként kéne hasznosítani. Útilapu lenne a márkanév"

"Új info, még jó hogy rákérdeztem, hajón mégsem lehetek cicákkal. Brühhühhü"

"Nemrég átmásztunk franciákhoz, sofőr kókatag, melléültem dumálni, hogy bírja. Most tankolás, már közel a hajó. Papírokat már bekészítettük"

********

Baj van. Cicák papírja az állatorvos agyatlansága miatt nem jó, meg kell kapniuk mégegyszer a kullancs ellenit. Ypszi ott ül a határon a cicákkal és pár csomaggal, többi cuccát elvitték a címre. Fognia kell egy taxit reggel, elmenni állatorvoshoz, megszerezni a cuccot, és úgy tud holnap bemenni az országba, természetesen a kompra is újra jegyet kell vennie. Pénze még nincs rá, (se taxira, se dokira) nem tudom hogyan oldjuk meg. :(


******

Alakul a dolog, ha fix infom lesz megírom.

Vannak még angyalok. :) Ypszi Belgiumban van, cicákkal, kedves segítőkész emberekkel. Papírok rendben. Részleteket majd megírja ő. :)

EGY - Az utolsó nap

Na drágáim, holnap ilyenkor én már úton leszek rendesen, el sem hiszem. Időjárásilag ilyesmi vár ránk:

Szóval zuhogni fog mint állat. Örülök! Ja, persze. Nem tudom mikor tudok jelentkezni majd "élőben", az biztos, hogy útközben Pyry fog írni helyettem, mert neki van jogosultsága a blogomhoz, és küldöm majd neki az sms-eket. Az út elején mondjuk édesdeden fog aludni, de az még nem lesz izgi annyira. Az út végén is fog, azt még nem tudom hogy oldom meg, de legkésőbb valamikor szerdán hírt kaptok, bár nem hiszem hogy annyian tolonganátok itt kétségbeesetten :D

Ma 6ig van a upc ügyfélszolgálat nyitva, valamikor előtte eléjük járulok és visszaviszem a netet nekik jól, meg mindent, utána olyan leszek, mint valami félkarú bűvész, vagy láb nélküli futó, se net, se tv, még szerencse hogy az áramot nem kell visszaadni, így film és zene azért lesz. 

Nem kéne elfelejtem feltölteni a kamerát, a gps-t,a telefont, a laptopot és a dvd lejátszót, utóbbi kettő fontos kelléke lesz a 24 órás útnak. Elő kéne bányásznom a lejátszóhoz az autós töltőt, legyen kézközelben, hátha tudom használni, és a 8gigás flashdrive-ot is fel kell tölteni cuccokkal, hogy emiatt ne kelljen a laptopot használnom (ahhoz nincs autóstöltő). A cicák megkapták már a kullancs elleni izét, ma be kell adnom a féregírtót, és vennem kell valeriana tablettát, ezt javasolta a doki, ha nem akarom őket teljesen leszedálni, csak kis nyugit akarok. 

A lányok ma délelőtt még kapnak rendes kaját, onnantól már csak szárazat. Az úton majd legalább egyszer meg kellene úgy állni, hogy "dolgozhassanak", és nagyon fogok imádkozni, hogy csak kisdolog legyen, mert a nagytól világgá fogunk menni, mindenki gyalog elrohan majd Londonig, ezek a konzervkaják borzasztóak :)

Ma még átjön Zoli, elvisz pár apróságot, ami egyrészt az övé, meg amit majd el kéne adni, és egy ideig nála lesz. Jut eszembe az a pofás kis varrógép is itt maradt, a hozzá való alkatrészek meg az egyik dobozban már Pesten. Na majd valahogy megoldjuk.

Természetesen egyre jobban izgulok, de leginkább csak az út miatt, a cicák még ennyit nem utaztak. Én már vonatoztam kb ennyit (19 órát Horvátországba). Remélem jó lesz az útitársaság, végülis nem fél órát kell elviselnünk egymást. Azt hiszem, már szerdán meg kell oldanom Koki természetigényét. Itthon ugye néha fél napokra eltűnik az erkélyen, és ha egy napig zárva van az ajtó, akkor nyávog meg kaparja, szóval ezt orvosolni kell, és a kis ketrec után tuti szaladgálni akarna. Hám van, póráz van (nem nevet!), csak lesz valami. Max éjjel lesomfordálunk sunyiban, Kokinak úgyis mindegy, neki mindig sötét van. 

Nna drágáim, ha nem jelentkeznék már, akkor mindenki legyen jó/rossz (opcionális), és drukkoljatok az útra majd! Most menek rámolgatni, pucolni, hangoskodni porszívóval, stb.

Ágyő!

KETTŐ - Fuvar 2.

Mára eljutottam abba az állapotba, amikor már 95%-on állok, a maradék 5% úgy néz ki, mintha 55% lenne még hátra, Káosz Kapitány röhög a markába, és egyáltalán nagyon nincs kedvem semmit sem kezdeni az egésszel, legszívesebben csak lefeküdnék aludni, és felkelnék szerdán, már Londonban. Majd valahogy így is lesz ez egyszer, ha Pyry és Ricardo végre befejezik a csillagkapu építését. Húzzatok bele srácok. Tudom-tudom, a piknik is azért volt, mert alkatrészt kerestetek.. vágom!

HÁROM - A cím

Háhá, igen, meglett a cím, végre valahára, örültem ám, hogy legalább papíron van hova mennem, azt még nem tudom, hogy a szerdai nap hogy lesz. Vár-e valaki, vagy úgy kell az ablakon bemászni, vagy mittudomén, de szokásomtól eltérően valamiért nem izgulok ezen. Legrosszabb esetben irány D lakása, A ott lesz, D nyaral, nem zavarnánk sok vizet, persze ez csak vész esetén megoldás, de legalább van olyanom, hogy plan B :)

NÉGY - Prücsök tudja, Koki nem..

Prücsök egyre többet szundizik a ketrecben, Koki viszont ma hatalmas tévedésbe keveredett az új alomtálca felhasználási módját illetően. Koki nyakában az a kék biléta jelzi, hogy chipezve van, persze nyomorék módon csak magyarul van ráírva.

Kesei update, mivel eltuntek a kepek: kepzeljetek el, ahogy Koki az utazos, miniatur, nala kisebb alomtalcaba belefekszik, mert olyan kicsi hogy azt csak agynak lehet hasznalni. Toroltem volna a posztot a kephiany miatt, ha nem lett volna beszamozva.

ÖT - ítéletidő és kései örömök

A mai részben kiderül, hogy főhősnőnk (én) későn érő típus, sofőri engedéllyel utazott ingyen a tömegközlekedési eszközön, vásárolt, valamint az állatorvosok még mindig cukik és jófejek, és végül, a cukkini egy hasznos dolog.

Szállás-állás

Ugye a címet még nem tudom, mert az túl könnyű lenne, de ma felhívott D, miután megírtam sms-ben (blogot olvasni nincs ideje, na meg ki vagyok én, hogy foglalkozzon velem:), hogy tuti ezer százalék, hogy én 29-én ott fogok vinnyogni Londonban. És akkor elcsacsogta, hogy nyugiii, 29-ére lesz szállás, sőt, kérésemnek megfelelően igyekszik meggyőzni J-t, hogy készítsen már egy nyomorék fotót nekem, hogy lássam kb milyen mekkora, de az agyi deficitemet nem említette neki, hogy tulképp azért kell az egész, mert túlszervező és idegbeteg vagyok.

HAT - Félelmek

Fejlemények: most már ezer százalék, hogy 28án reggel indul a mandula, Zoli meg tudta oldani, szuperovics. Valamint vasárnap jönnek a maradék apróságokért. Tehát az utazási része nagyjából megszervezve, letudva, már csak egy cím hiányzik a boldogságomhoz.

Milyen izgi ugye, hogy velem együtt izgulhattok? Ja persze.. ;)

A neheze persze majd megérkezés után kezdődik, de az a híd még odébb van ugye..

Alvás előtt

HÉT

Már csak hetet kell aludni, és ihajcsuhaj. Ebben a posztban kiderül, hogy mit tudok már, még mit nem, és nyavalygok a költözés mellékhatásairól.

Cicaszálló, avagy a mozgó makkahotel

Prücsök lelkesen besegít a szanálásba, mindenre ráfekszik, amire csak tud :)

Porszívózás alatt betessékeltem a gyerkőcöket a helyükre, hadd szokják, meg legalább nem rohangálnak összevissza, csak mert félnek a zajos masinától, a végén elég jól elvoltak, de egy-két karom azért letörött az elején.

Később papírral, ragszalaggal, és régről megmaradt ezernyi vignettával beborítottam az új kecót, így sötétebb lett, vagyis nyugisabb, és a mancsuknak sem lesz semmi baja, mert nem nagyon tudják majd kapirgálni, vagy épp az orrukat ledörzsölni, a kiutat keresve. A bútorok cigölésekor kiderült, hogy erősek és rafkósak, ki tudják nyitni az amúgy nyulaknak és bulaknak tervezett ketrecet, szóval majd rögzíteni kell madzaggal a bejáratot, amiből kettő is van, egy oldalt, egy meg felül, de utóbbit én sem tudom kinyitni, úgy bepasszintottam, szóval abból nem lesz gond. Kép később lesz, mert valahogy kitörlődtek innen :/

Visszaszámlálás: NYOLC

Elméletben, ha minden összejön, ennyi nap múlva indulunk makkákkal, neki a nagyvilágnak. Tehát lehet drukkolni, szorítani, csuriba rakni az ujjakat, jedizni, rámolvasni, minden jól jön, hogy szeptember 28-án, kedden, délelőtt 10kor menetkészek legyünk. Ehhez az kell ugye, hogy hétköznap valahogy le(fel?) jussak Pestre, mert onnan indul a buszovics. 

Még nem kaptam választ Zolitól, hogy ezt meg tudja-e oldani, szóval ha mégsem, akkor bajban leszek, de valahogy meg kell oldanom, hogy 28án el tudjak indulni, nem akarom a végtelenségig halasztani a dolgot.

És még nincs meg, hogy pontosan hova is kell menni, úgyhogy a végén lehet, hogy D kertjében fogok sátorozni a cicákkal. Mondjuk ahhoz sátrat is vinnem kéne :)

Miért pont London?

Először is, miért pont külföld? Erre a válasz nem túl egyszerű, ide inkább csak érzések vezettek. Volt egy időszakom 2005 környékén, amikor rettentő sokat utaztam Belgiumba, és imádtam az egészet, már akkor kisimult a kettyós idegrendszerem, amikor Ferihegyen vártam a két órás késést, egyszerűen semmi nem tudott már izgatni ott. Akárhányszor külföldön jártam, valahogy mindig sokkal nyugodtabb voltam, mintha itt valami zavarná az agyhullámaimat. Már régóta érzem, hogy ez a hely nem az én koordinátám, mindegy milyen városban vagyok (jó, persze, nem laktam az összes kisfaluban, tudom ám), valahogy nem érzem itthon magam. Mikor Belgiumban töltöttem hosszúhétvégéket, vagy akár D-nél dekkoltam múltkor egy hétig, sokkal inkább otthonomnak éreztem azokat a környezeteket. Egyszer már volt egy "nagy" menekülésem az országból, 3 hetes agyrehabon voltam Belgiumban, Spanyolországban, alig akartam hazajönni.

A Döntés

Na és akkor rátérek a változásokra. Páran már tudtátok, hogy miben mesterkedem, csak nem akartam elkiabálni, és bár megfogadtam, hogy csak akkor írom meg, ha már túl leszek rajta, egyszerűen már nem bírom visszafogni magam, szóval kibököm: macskástúl, bipoláristúl elhúzzuk a csíkot Londonba, vissza se nézek, az van.

A Csend

Igen, tudom, kihagytam közel három hónapot, ennyit talán még nem is kussoltam, tényleg bocs - már akinek hiányoztam, akinek nem, annak azért bocs, hogy megint dumálok :P

A csendnek több oka volt, egyik ugye, hogy időnként ez van, másik pedig, hogy annyi gond és gondolkodnivalóm volt, hogy csak nyafogtam volna, de tényleg, nagyon, és annak meg semmi értelme. Na jó, néha picit, annak van, de most durván idegbajos voltam (vagyok még). 

Nehéz döntéseket kellett hozni (van még), szervezkedni, intézkedni, utánajárni, és még csak most kezdem látni a végét. Ezt az új blogot már hónapok óta terveztem, de annyira nem volt kedvem, idegem, időm ezzel foglalkozni, hogy ihaj. 

Na helló

.. hát az van, hogy igen, átjöttem ide, mert az újfajta template designer teljesen alkalmas arra, hogy az ötpercenként változó mitisakarok miatt sűrűn változtathassam a blog kinézetét, és nem kell css-ből diplomát szerezni hozzá, na meg a másikkal sok probléma volt a folyamatos fagyásokkal. Persze a radar az tökjó, de ez meg guglis, itt is lesznek jó dolgok - remélem :)