Egyik nap kitalálta az agyament igazgatónk, hogy tükröznünk kell, hogy ez egy ötcsillagos szálloda, így kötelező a magassarkú használata. Fizetésnap (péntek) előtti kedden szóltak, hogy másnapra legyen. Mondom mégis hogyan? Nem úgy jöttem reggel melóba, hogy bevágtam 50 fontot pluszba, hátha valamit kitalál a főnökség! Najó, akkor csütörtökre legyen ám magassarkú, de ne túl magas, de ne is túl alacsony. Anyád amúgy jólvan??
Este tízre értem szerdán haza, míg találtam egy nagyjából megfelelő, de olcsónak nem mondható cipellőt. Mondjuk jól néz ki, elegáncsos, olyan mint a képen lévő, csak rendes csatja van, nem ilyen bumszli gombja.
Mondanom sem kell, hamarosan olyan lett a konyha, de az étterem is, mintha kómából frissen ébredő pingvinek próbálgatnák első lépteiket a jégen. Csomó lány, tálcácskával tipeg-topogott nagy sietve, és azon aggódva, hogy el ne csússzunk a márványon, bele ne akadjunk a szőnyegbe, és rá ne lépjünk vmi gyümölcsre a konyhában. Fasza ötlet volt ez a magassarkú, tényleg! Arról nem beszélve, hogy így jelentősen több beszólást kaptunk hímkollégáinktól, aminek én annyira nem örültem. Nem legyezte a nemlétező hiúságom, inkább zavart. A törött nagylábujjamat meg pláne zavarta a cipő, szóval nagyon díjazom az ötletet.
Már december elején elkezdődnek a karajcsonti banzájok, nagy a sürgésforgás, rengeteg a meló, így még jobb, hogy lelassít minket a hülye magassarkú.
Közben rájöttem, hogy a benti nyomorék kajától voltam egyszer két napig beteg, hasmenéssel, meg mindennel, amit a lakodalmas kutya csinál. Szóval beszüntettem a fura kaják evését, csak salátát és sült krumplit, meg színhúst eszem benn, semmilyen szószos cuccot, amiben ki tudja mi van. Azóta nincs is semmi bajom!
Azért arra persze volt idő a nagy rohanásban, hogy egyszer elkapjon az igazgató, mert nem magassarkúban voltam. Ugyanis amikor az utsó vendég is kiszállingózik az étteremből, az elrámoláshoz és takarításhoz mindig átvettem a sima cipőm, és csak ebéd után vettem vissza a magassarkút, mivel fájt tőle a lábam, hát nem szokott hozzá, hogy rögtön napi tíz órákat nyomorgassam. Erre az volt a válasz, hogy ha fáj a lábam, menjek orvoshoz, ad rá valamit. Ez tényleg idióta.
0 comments:
Post a Comment