Itt van ez a magas, vékony, tündibündi kínai lányka. Rendes nevén Wen Lingnek hívják, háta mögött mi Strawberrynek becézzük, miután el kellett neki magyarázni, mit magyarázni, lerajzolni, aztán miután az sem segített, megmutatni, hogy mi az a strawberry. Hiába, a férje séf a Kotoban, így neki is találtak munkát. Ennek köszönhetően nekem már nem sok helyem van a büfében, mert a felszolgálás számára felejtős, így én csinálom, a büfével meg csak elboldogul. Talán. Egyszer. Valamikor.
A minap amúgy jól kinézett mindenki a kantinból. Mármint engem. Mert az egyik managerrel beszélgettem. Jókedélyűen. Matekról. Kiskubizta a bináris órámat és szóba elegyedtünk, ajánlott egy olyan könyvesboltot, ami minden kis kockának álma, tele van tudományos könyvvel, több szinten.
Mivel nálam sosem lehet tudni, ezért úgy döntöttem, hogy be kéne regisztrálnom GP-hez, vagyis háziorvoshoz. Ki is néztem magamnak a közelieket itt. Az egyikben pont nem voltak, a másikban meg köcsög volt a recepciós, meg annyi mindent kérnek lakcímigazoláshoz, hogy gyorsan fel is adtam a dolgot. Még bankszámlám sincs, ezek meg csak a lábam méretét nem kérik, pedig azt tudom. Így csak reménykedem most, hogy nem lesz szükségem dokira jó ideig.
És persze hogy ne unatkozzak, kétszer is kimozdult az elosztó, így elment az áram bootolás közben, aminek a gépem nagyon nem örült, és csökkentett üzemmódban sem volt igazán hajlandó működni, csak csipogott kétségbeesetten, hogy "Mamiii, segíííts", szóval úgyis közeledik a karajcsont, megleptem magam egy 500gb-os hordozható usb-s vinyóval, természetesen le volt árazva hatmillió százalékkal, csak hogy klasszikust idézzek. A vinyóra átmentettem a dolgokat és csináltam egy gyönyörűszép format c kettőspontot. Najó, a kettőspontot készen kaptam!
0 comments:
Post a Comment