Na és akkor rátérek a változásokra. Páran már tudtátok, hogy miben mesterkedem, csak nem akartam elkiabálni, és bár megfogadtam, hogy csak akkor írom meg, ha már túl leszek rajta, egyszerűen már nem bírom visszafogni magam, szóval kibököm: macskástúl, bipoláristúl elhúzzuk a csíkot Londonba, vissza se nézek, az van.
Sok minden vezetett erre a döntésre. Költöznöm előbb-utóbb mindenképp kellett volna, mert itt, Miskolcon nem túl sok az álláslehetőség, ha épp nem mérnök az ember, a nem szakképzett melóhoz meg túlképzett vagyok (hiába mondom, hogy engem ez nem zavar), a könyveléssel meg végeztem egy életre, viszont nagyon régóta nincs már állásom, és ez nem jó.
Változásra is szükségem van időnként, és már régóta ért egy nagy változás, már évek óta kacsintgatok külföldre, bár sokáig eszembe se jutott, hogy én dolgozzak kinn, mert kishitű voltam a nyelvtudásom miatt.
Amikor az ötlet jött, akkor csak hirtelen bekattantam, elegem lett mindenből, miután kiderült, hogy a befektetésemnek annyi, az adósaim ("barátok") meg bacnak fizetni, más jövedelmem meg nem volt, szóval egy hétig elkeseredetten bőgtem, aztán egyszer csak beficcent az ötlet, és azóta ezen dolgozom, gyüjtöm az infókat, stb.
A dolog persze nem egyszerű, mert a macskák miatt az időpont nem lehet mostazonnal, augusztus közepéig minimum várni kellett, addig meg a vaterából és kölcsönből éltem/élek. Milyen jó, hogy olyan krvajófej voltam, hogy másoknak adtam kölcsön, így aztán pont megszívhatom (fura, de pontosan a kinnlévőségem összege hiányzik). Nade, szóval repülővel csak malévval lehet állatot cipelni, de UK-ba azzal is csak csomagként, az meg nagyon nem opció, hogy több órán át ne tudjak róluk (magyar reptéri indulást is figyelembe véve), le lehet hülyézni, de emelje fel a kezét, aki a gyerekét feladná poggyászban. Naugye. (Lehet jönni azzal, hogy nem ugyanaz, de pont az a lényeg, hogy de, érzésileg ugyanaz, szóval lehet csendben maradni:)
Tehát autó. Zoli felajánlotta, hogy ő elvezet engem odáig, én meg örültem, hogy legalább a legnehezebb kérdésen túl vagyunk, mivel pénzem sincs az utazásra, így ő megelőlegezi nekem azzal, hogy ingyé elvisz, hozzácsapjuk a többi tartozásomhoz, aztán majd megkapja. Na aztán persze később rájött, hogy közel 1900 km-t nem olyan vicces levezetni, visszafele meg még tök egyedül is, szóval visszamondta az egészet, amitől én megint kiborultam, főleg akkor már igencsak közelgett az idő. Ajánlotta, hogy a neten vannak ilyen magyar-angol utak, de most komolyan, egyedülálló nő, két macskával, full cuccal idegen autóban?? Teljesen kétségbeestem akkor.
Szerencsére D-nek kinn van ismeretsége, akik szintén utaztatnak, összehozott velük. Addigra én már a londoni metróbérlettől kezdve a minimálbéren át szinte minden infót a magamévá tettem, ami kellhet egy előzetes költségvetésig, még a bolti árakat is lecsekkoltam, mi merre hányóra.
Az utóbbi időszak arról szólt, hogy eladtam a DVD gyűjteményem nagy részét (még hogy az arany a befektetés!), meg minden apró dolgot, fene gondolta volna, hogy még a mesekazettáimat is elviszik, csak győzzem kivárni. Nemrég sikerült elvitetni a bútorok nagy részét, amit majd eladnak helyettem, mert nekem arra már nincs időm. Közben maceráltam D-t, hogy minél több infót adjon a kinti dolgokról nekem, segített nagy nehezen szállást találni a cicákkal, ami valszeg nem lesz egy ritz, de nála sajnos nem lehet lakni a landlord miatt (a szerződés nem engedi) - és ugye közben kiderült, hogy padlószőnyeg nélküli szoba kell nekem, ha nem akarok belebetegedni a kiköltözésbe.
Szóval ilyen idegbajos dolgok voltak velem, és még nincs vége.
0 comments:
Post a Comment