Ó hát aki kitalálta ezt a zakót, azt igazán megbaszhatná egy taliga aprómajom a neve napján, miután egy kiló tollat fújtak a seggébe! Enélkül a bélelt, hosszú ujjú zakó nélkül is elég melegünk van a back areában, hátunkban a toasterrel és a kávégéppel, nyakunkban a nem működő légkondival, tehát baromira nem hiányzott, hogy a mellényt lecseréljük. Komolyan nem értem, hogy sikerült megálmodni ezt az öltözetet, de gyanúm szerint a kiötlő előző munkahelyén/életében kínzókamrát működtetett. Tökjó, már nem csak a seggemen folyik a víz a harisnyanadrág alatt, hanem már a csuklóm is tud izzadni, amiről eddig fogalmam sem volt. Hát köszönöm, ellettem volna ezen információ nélkül még egy darabig!
Teljesen természetesen amikor épp feltűrt ujjal "lazázok", akkor jár arra valaki, akinek szóvá kell tenni, hogy mégis mit képzelek magamról. Ehh..
Az is érthetetlen volt számomra, hogy teljesen feleslegesen kérdezték meg vagy háromszor, hogy szeretném-e kivenni a rendelkezésre álló szabadságaimat, amire én háromszor visszakérdeztem, hogy hány napom van, amire háromszor válaszolták, hogy nem tudják, és én erre háromszor közöltem, hogy jó, nekem mindegy, de november 8-án NI-number interjúra megyek (ez ilyen taj szám féleség, kell ilyen legyen, és ezáltal leszünk jogosultak támogatásokra, stb), amire kötelező elmenni, szóval az legyen szabadnap, más nem érdekel.
De nem, véletlenül sem adtak még csak offot sem aznapra, úgy kellett Ajay-jel cserélnem, amire először húzta a száját, de aztán kiderült, hogy rólam van szó, és simán elcserélte a szabadnapját velem. Ez a nagy szerencsém. Mondjuk mindegy, NI-ra menni kell, nem mondhattak volna semmit, ha napközben elhúzok.
De hogy akkor miért kellett háromszor eljátszani a fenti közjátékot, azt nem értem.
A házban jó a hangulat, megszereltem a csengőt, ami rém egyszerű volt, elemet kellett cserélni az egységben, de sajnos csak Szabinak hajlandó működni, amit ő mosolyogva konstatált egy "hát igen, én tudok nyomni" pajzán megjegyzéssel, amit már csak azért is elnéztünk neki, mert ő meg a sütőt csinálta meg, vagyis az elektromos szikráztatót, ami nélkül a sütőt nem tudtuk volna használni, mert gyufával nem lehet odaférni amúgy.
Zuhanyozni még mindig nem lehet, a meleg víz rendesen folyik, de a hideg nem, csak a csapból, így csak fürödve lehet tisztálkodni, tusolni nem. Vészmegoldásként én pl kancsót használok, de azért ez így a 21. századi Londonban kicsit furcsa megoldás nekem. D-ék legutóbb állítólag vagy két órán keresztül keresték a főcsapot, mi is nekiálltunk, és fél óra után arra jutottunk, hogy az egyetlen épeszű hely, ahol lehet, de nem látunk oda be, az a konyhában az egyik sarok, de sajnos ez megmaradt sejtésszinten, hiszen nem tudtuk lecsekkolni, de ami késik, nem múlik.
Közben kiderült az is, hogy 17-én lesz internet, de nem azért, mert megmondták nekünk, hanem mert a szolgáltató levelét felbontottam önhatalmúlag, mert már megelégeltük, hogy még mindig nincs semmi hír. Persze jó lett volna, ha közlik velünk, de úgy látszik ez a ház ilyen árvagyerek szindrómában szenved :)
Koki egyik nap leszáguldozott a földszintre, csak azt vettük észre a nagy beszélgetés közepette, hogy a bejárati ajtónál szaglászkodik. Nem elég, hogy kinyitotta az ajtót, még jó nagy felfedező túrát is tett. Hiányoztam neki, na :) De annyira édes volt, azt elmondani nem tudom!
Furcsa hírt is kaptunk, visszajönnek akik elmentek, mert a másik házban túl meleg van és itt olyan jól érezték magukat. Bizonyos embereken képtelenség kiigazodni, de majd kiderül. Timitől és Szabitól kértem tanácsot, mert nem szeretem a konfliktusokat, de nem biztos, hogy teljesen kedves és megértő tudok maradni, ha nem megfelelő hangnemben szólnak hozzám, vagy feleslegesen ugráltatnak. Pedig valahogy meg kell szoknom azt is, ami nem tetszik. Ez van. Mindenesetre érdekes lesz, és csak remélni tudom, hogy higgadt tudok maradni, ha kell.
(Ezt a posztot 2011.02.24-én pótoltam, mert lusta dög vagyok!:)
0 comments:
Post a Comment