Rss

Wednesday 19 January 2011

Fejlődés és Ady

Mivel egyre ügyesebb, meg gyorsabb, meg ugrifülesebb lettem, így átvehettem Bettitől a 6 órás kezdést, ami mindenkinek jobb volt a közlekedés miatt. Viszont az első ember a konyhán fontos nagyon, szóval ez ilyen kicsit bizalmi helyzet is, tehát mindenképpen jónak számít, hogy elnyerhettem ezt a posztot időnként. Néha még Ivettnek is besegítettem a room service-be, főleg felvinni a dolgokat, így a borravalóból is kaptam:)

Pirót persze néha nem értem. Magyarul kérdez valamit, én magyarul válaszolok, aztán fennhangon lebasz angolul, hogy a faszért beszélek már megint magyarul. Most komolyan?

De amin igazán meglepődtem, az az volt, amikor a próbaidő vége felé be kellett mennem a headoffice-ba amolyan rapportra, és ott közölték, hogy "ugly" vagyok a munkatársaimmal és a vendégekkel. Nos a munkatársaim csodálkoztak ezen a legjobban, a vendégeket meg nem kérdeztem :) A másik probléma meg az volt, hogy én állítólag nem akarok mást csinálni, csak a konyhán törölgetni, nem megyek szívesen az éttermi részre. Na emlékeztek, hogy szóltam, hogy fontos lesz ez még? Hát így csavarják ki az ember mondatait. Most erre mégis mit mondhatok? Mondtam, hogy én ezt nem értem, nekem senki nem mondta, hogy probléma lenne velem. Ennyiben is maradtunk. Ez volt pénteken.

Hétfőn pedig megkaptam az elbocsátó szép üzenetet. Szépen félrehívtak műszak után, odaadták a levelet, el kellett olvasnom, aztán már mindenhova követett Sanjana, a hr-es. Még az öltözőben is megvárta, míg odaadom az egyenruhát, pont akkor öltözött Mariann, kérdezte mi van, de ránk ripakodott a kiscsaj, hogy ne beszéljünk magyarul. Hát bakker, én nem dolgozom már ott, Mariannak se kezdődött még a műszak, meg baszki, ez az öltöző, és megmondják, hogy mit csinálhatunk. Hát kábé leszartam persze most már. De azért megjárattam a lányzót, mert vissza kellett menni az esernyőmért, amit ott felejtettem. 
Mindenki meglepődött, még a supervisorom is, akit állítólag megkérdezett, és aki állítólag csak jókat mondott rólam, szóval én is meglepődtem a dolgon rendesen. Hiszen ugye pont nemrég dicsértek jól meg. De most azon nem sokat változtat, ha elkezdek pattogni, ez van. 

Először persze teljesen kiborultam, aztán inkább kihasználtam a szabadidőt és végre pihentettem a magassarkútól meggyötört csülkeimet, meg aludtam nagyon sokat, és behoztam pár lemaradásom a sorozatnézésből, és aggódtam Pyry cicái miatt, hogy jöjjenek már fel az alagsorból.

Időnként amúgy egy-egy túlélő felbukkan a bogárfronton, de ez már csak a túlélő 1% max, szóval hamarosan teljesen poloskamentesek leszünk. A saját wc-papírokat meg nem lehet kinn hagyni, mert egyesek elhasználják másét is. Így én most a szobámban tárolom. Dedó.

A két új fiúval is megszakítottam a kapcsolatot, mert az egy dolog, hogy füveznek, de állítólag otthon még árulták is, vagy nem is tudom már, de inkább úgy döntöttem, hogy nem jó társaság ez nekem. Jól elvagyok én a macskákkal.

2 comments:

Anonymous said...

Lehet, hogy sokakat röpítenek a próbaidő végén? Akkor nem kell véglegesíteni, ez kis hazánkban is bevett szokás?!

Ypszi said...

Sokakat kirúgtak akkor, nem mindenkit a próbaidő végén, de már alig dolgozik ott valaki a régiek közül. Talán max ketten. A többi ember mind új.

Ez szerintem mindenhol megvan sajnos.

Post a Comment