Ez utóbbi én lennék. A meg nem értett biztos, a zsenit még nem bizonyítottam. Vagy fordítva, már nem is tudom. Jött megint egy pár, ismét teljes a létszám. A fiú rögtön belém kötött, hogy ha nem bánnám, akkor ők fűtenének, mert hideg van a szobában, de ezt olyan támadóan közölte, mintha már rég ismernénk egymást, és minden nap a másik agyára mennénk.
Később meg is tudtam, hogy vajon miért viselkedhetett így. D átjött és kupaktanácsot hívott össze, mert állítólag többeknek is baja van velem. Ami fura, mert nekem senki nem szólt, szóval ez így elég érdekesen jött ki. Az új srác szerint a mosogatószivacs, amit külön műanyag edényben tartok, túl közel van az éppen száradó edényekhez. Mert amúgy az a szivacs biztos koszosabb, mint a rendes mosogatószivacs, a csúnya földönkívüli teremtmények meg csak úgy átugrálnak róla a tányérokra, és valami intergalaktikus fertőzést kapunk mindannyian. Ja, én nem, mert én már immunis vagyok rá. Időközben el is tüntették valahova a szivacsot, a megkérdezésem nélkül. A szemetesnél bukkantam rá. Azért ez olyan gyerekes.
Az új pár női tagja szerint meg egyszer egész éjjel benn volt az alom a fürdőben. Ami elég vicces lett volna, mert akkor biztos széjjelhugyoznak a macskák. Az egésznek az volt az alapja, hogy a fürdőben kimostam az alomtálcát, egy részét behoztam, aztán mikor mentem volna a többi részért, valaki (valószínűleg ő) már bement tusolni. Nem ám szólt volna, hogy léci vidd el innen, mert zavar.
Egy másik lány meg a cetlik miatt panaszkodik, mert mikor éjjel kettőkor látok valamit, amiről jobb ha tud mindenki (pl. a zuhanyfejet ha nem a kád felé tesszük, akkor mivel csöpög, reggelre szép vízmennyiség gyűlik össze a bejárati ajtónál és az első kilépő nyakába zuttyan), akkor kiírom szépen a hűtőre, vagy ha fürdőszobai a dolog, akkor a tükörre. És hogy ez milyen bunkó dolog már, mert nem személyesen mondom. Hát bakker, majd éjjel mindenkihez bekopogok.
Amúgy meg érdekes a logika, mert ők meg akkor sem szóltak, hogy már nem közösen vásároljuk a wc-papírt, hanem mindenki a sajátját használják, mikor kiírtam, hogy két napja nincs wc-papír. Ja persze, úgy beszélte meg a ház a dolgot, hogy nem voltam ott, aztán meg szólni smafu. Pedig kiírhatták volna a hűtőre pl. Ja, nem.. az bunkó dolog, akkor inkább nem is szólunk. Persze örülök, hogy ilyen okosnak tartanak, hogy én simán kikövetkeztetem, de azért díjaztam volna az egyszerűbb utat.
És állítólag amúgy azért nem közös már, mert egyszer nem fizettem bele a wc-papírba. Ami igaz, de azért, mert aki akkor vette, lógott nekem még az előző közös vásárlásból, ráadásul többel. De persze ezért sem szóltak volna, mert akkor kiderült volna, hogy mi a szitu.
Az volt még vicces, hogy pont az a srác, aki a macskákra vigyázott, pont ő panaszkodott arra, hogy néha büdös jön a szobámból. Nos, ha a macska szarik, annak szaga van, ha rögtön elrakom, akkor is érezni. Ugyanúgy, ha az emberi wc-n fossa össze magát valaki, egy ideig büdös van, mégsem jelentem senkinek. Az tény, hogy egyszer nagyon kifogytam az alomból, és ekkor én is éreztem, hogy gáz a helyzet, de ez egyszer volt. És akkor sem szólt senki.
Próbáltam védeni magam, de egy mondatot nem mondhattam végig, szóval mikor mindenki kipuffogta magát, én szépen felmentem a szobába, hiszen úgysem hallgatnak meg. Én nem fogok ebben a dedós játékban részt venni. Ha valakinek baja van, szóljon és kész, de nem, az túl egyszerű lenne, mert akkor tudnék ellene tenni, és már nem is lenne baj velem, de az meg olyan unalmas lenne. Kiakadtam rendesen ettől az egész szituációtól, meg a mondvacsinált okokból, amik csak kötekedésre voltak jók. Pff...
0 comments:
Post a Comment