Rss

Thursday 31 March 2011

Hogyan nem dolgoztam a Mekiben és honnan ismerem a villamosszék kisöccsét?


Mivel hamarosan két hónapja nincs melóm, és így fizetésem sem, az okosan elhozott aranyat a helyi moneyshopban készpénzre váltottam, hogy ne legyen lakbértartozásom. Amúgy is ez volt a célom az ékszerekkel, mert hordani tuti nem fogom, utálom az aranyat. Így viszont április elejéig meg volt oldva a legnagyobb gondom. 

Aztán adódott egy lehetőség, hogy benyomnak a Mekibe száz fontért, hát nem egy álomállás, meg száz font nagy pénz, de az a pénz megvolt, mert még a Home Office regisztrációra tettem félre, szóval egy rendes teljes munkaidős állásnál ez a lóvé visszatérül 3 nap alatt, szóval jobban megéri, mint hónapokig meló nélkül lenni és csak halmozni a tartozást, amit nem mindenki tehet meg.

Időközben pár napra tízen lettünk a házban, mert J befogadta hozzájuk a kolléganőjét, a Katit, mert megverte a pasija, és tudjon hol aludni. Fogadnom kellett volna amúgy, hogy annak ellenére, hogy bőszen mondogatta, hogy ő végzett a sráccal, meg soha többet nem megy vissza, mégis visszafog menni. Én max egy hetet adtam neki, de 3 nap után visszament. Az emberek annyira kiszámíthatóak. Ráadásul még azt akarták, hogy J-ék cipeljék el a csaj cuccait vissza Stratfordba, holott ki se fizették a napi 5 fontos vendégdíjat. J fizette helyettük. Így segíts másokon :/

A Mekibe elrongyoltam aztán, oda, ahol a magyar supervisor benyomna, bemutatkoztam, rengeteg magyar dolgozott ott, meg dumáltam kicsit a nem magyar supervisorral is, hogy kiderüljön elég-e az angolom, elég volt, szóval várnak majd a headoffice-ban. Szuper! A dolog egy héttel elcsúszott, mert nem voltam jól.

Addig sem unatkoztam természetesen! Egyik nap szokás szerint kitakarítottam a konyhát, de úgy, hogy még a sütőt is kimostam belülről. Elhúztam, és mögötte is felmostam. Na ezt nem kellett volna. Halk sercegést hallottam, aztan durrant vmi egy nagyot, meg fényképeztek is a tűzhely mögött. Na bakker, ennek a fele sem tréfa, áramtalanítottuk a házat rögtön. Aztán vártunk kicsit, megint felkapcsoltuk, de megint durrant, meg villámlott, szóval nem erőltettük. Mivel ezt hétvégén sikerült produkálni, így nagyon nagyon izgultunk, hogy jöjjön valami szerelő, mert áram nélkül fűtés sincs, mert arról megy a cirkó, na meg a meleg víz is. Szerencsére Szopacs, az apacs indián most nem látogatott meg minket, kijött két kis pakisztáni, vagy indiai vagy mittudomén milyen egyed, és kiderült, hogy melyik konnektorból lógott ki valami drót, ami vizes lett. Megcsinálták, és nem durrogtunk többet.
Azért elég ijesztő volt, mégiscsak a gázcső mellett durrant, és bárki mondhat bármit, én be voltam fosva, hogy robban a gáz, akármennyire is lehetetlen az.

A Mekis interjú előtt persze szinte semmit nem aludtam, annyira ideges voltam. Szerencsésen odataláltam, az interjúztató egy amolyan Cuddy-féle kosztümös-magassarkús nőci volt. A szokásos kérdések voltak, hogy eddig mit csináltam, mikor jöttem ki, és miért akarok náluk dolgozni. Ingyen sült krumpliért! Na jó, komolyan válaszoltam, bedobtam az állandóság elvét, azt mindegyik munkáltató szereti. Két nap múlva reggel tízre jöjjek vissza. Direkt rákérdezek, hogy akkor már dolgozni fogok? Igen. Jujdejó!

Kértem is gyorsan kölcsön, hogy legyen bérletre pénzem. Így már más kérni, ha tudom, hogy lesz állásom, és kb mikorra tudom visszaadni. Na két nap múlva megyek nagy serényen, és irtózatos idegesen. 

Volt pár ismerős arc előző alkalomról. Lement pár oktatóvideó, majd online oktatás és teszt következett. Tíz emberre volt öt gép, szóval haladtunk. Persze én lettem legutoljára kész, mert az előttem levő marha lassan csinálta a tesztet. Kaptunk egy csomit, abban volt a munkaruha, meg egy szerződést, ezzel kell most elrohanni a Mekibe, pont oda, ahol jártam nemrég ugye. Odafele az úton nézem, hát erre part time van írva, nem is full time. Part time, és min. 7 órát biztosítanak hetente, a többi meg munkától függ. Kicsit elkámpicsorodtam, hogy most akkor mi van, akkor meg pláne, mikor odamentem, leadtam a szerződést a supervisornak, az meg közölte, hogy majd jövő héten érdeklődjek, mikor kell bemenni dolgozni. 

Hát ez fasza. Belváros, ergo metrobérlet az kell, különben soha nem fogok beérni, viszont átlag 16-20 órákat kapnak a részmunkaidősök, ami nem elég a lakbérre sem. Számolgattam, de sehogy sem jött ki part time-os melóval a pénz :/

Éppen elkeseredésem kellős közepén voltam, amikor hívtak a Subwaytől, hogy keresek-e még állást, és hogy elkezdeném-e az online oktatást még aznap, másnap meg a betanítást? Igent mondtam, mert egyrészt közel volt, negyed óra busszal, másrészt Meki téren még nem tudtam, hogy mikor hova mehetnék.

Mire megtudtam, két napot már lehúztam a Subwaynél, és bár az 5 napos betanítás nem fizetett, inkább a biztosat választottam. Ide elég a buszbérlet, és teljes munkaidőt biztosítanak. Persze kérdéses volt, hogy 5 nap után maradhatok-e, de kockáztattam, és bevált!

Hát így kerültem a Meki helyett a Subwayhez.


2 comments:

ribizlifozelek said...

Jobb, mint a sültkrumpli :)

Ypszi said...

Hat lehet hogy a mekiben megvaltozott volna a "nem tudom a sult krumplit megunni" hozzaallasom a kajakhoz:)

Post a Comment