Az az új managertanonc, ez nagyon gáz. Épp mondom a vevőnek a szokásos dumát, hogy bocsi, de kártyával nem fog tudni fizetni, mikor félbeszakít a srác, hogy szóltam-e, hogy bocsi, de kártyával nem tud fizetni? Wtf??! Ha figyeltél volna, kismajom, akkor épp azt csinálom! Pár perccel később, mikor ő vette fel a rendelést, természetesen elfelejtette megkérdezni, szóval sok kész szendvicset vihettünk haza megint. Nem tudom honnan jött a gondolat, hogy ez a gyerek jó lesz managernek, ha tőlem kérdezi meg, hogy az spicy italian-be hány szelet szalámi tegyen.
Miténtudom meg, hát most hadd ne célozzak a származására, de hazahozott egy nem működő tévét, valamit kiszedett belőle, aztán kidobta az utcára, meg hozott még létrát, meg egy rozsdás bicajt is, azon csodálkozom, hogy útjelző táblát nem hozott. Ezeket a kertben tárolja, és állandóan zavarja V-éket, mert ugye a kerthez az ő szobájukon át vezet az út.
Ez is egy rém okos megoldás, hogy a kertet nem tudjuk használni, bármikor. Mert azért nem várhatjuk el, hogy csak azért legyen otthon mindig valaki, hogy beengedjenek minket a kertbe. Így aztán van, aki még soha nem is volt ott, én már igen, mert csókos vagyok már, de a legtöbben nem. Pedig a kert az közösségteremtő hatású lenne. Lehetne főzőcskézni, beszélgetni. De így elég gáz, hogy be kell kéreckedni.
Ezt a Miténtudomot amúgy ki kellene találni. Már ha nem létezne. Szellőztet főzés után. Ezzel ugye gond nincs, csak épp tolóajtó elhúzva, bejárati kipeckelve, ő meg benn csücsül a konyhában, ergo bárki bejöhet, suhanhat máris a szobákba. Mondom az embernek, hogy ez így nem lesz jó, ha így szellőztet, legalább úgy üljön, hogy rálátása legyen az ajtóra, bár ha ott meglát valakit, akkor már baszhatjuk. Erre nekiáll vitatkozni velem, hogy akkor büdöset akarok? Mondom a gyökérnek, hogy nem a szellőztetéssel van a baj, te nagyokos, hanem hogy tárva-nyitva widely open minden, te. Észre se venné, ha V-ék szobájába valaki berontana, aztán vállalja-e a felelősséget, ha történik valami? És még én vagyok az idegbeteg, mert szólni merészeltem.
Nade nem ő az egyetlen fura figura az életemben. A keletiek azóta buknak rám, mióta itt vagyok. Kaptam már ingyen kaját, volt segítőkész taxis, itt is a kollégák folyton randizni akarnak velem. Az egyik, Ali, ráadásul hallotta, hogy rosszalkodik a telefonom, hát nem vett nekem egyet? De ez most tényleg normális, vagy én vagyok repülő? Nem fogadtam el, nem is tudtam mit válaszolni erre.
Mostanában jó hetem van, egyszer a buszról láttam, hogy elvezetnek valakit, aztán kétszer is jött két rendőr az üzletbe. Másnak a kéményseprő, nekem a rendőr :)
0 comments:
Post a Comment