Szoval a korhazzal minden rendben volt. Amig el nem bocsatottak. Meg egyik nap az elejen kerdeztek, hogy elzarjak-e a lakaskulcsom biztonsagi okokbol, es akkor vegulis jo otletnek tartottam, sose lehet tudni alapon. Akkor meg nem tudtam, hogy visszakapni nem lesz olyan konnyu. Ez amugy este tortent.
Tegnap delutan 5-kor elengedtek, kaptam papirt, meg gyogyszereket is egy hetre, addig lesz idom hazidokival iratni, meg kivaltani, minden rendben, huzok el, mert hiaba nem volt szornyu, azert otthon megiscsak jobb, foleg mert ott vannak a macskak! 5 percre a lakastol jut eszembe, hogy bakker a kulcs ott maradt! Nagyon pipa lettem magamra, hogy elfelejtettem, de igazabol rajuk, hogy nem szoltak, nem adtak oda. En elfelejthetem, nem vagyok minden nap korhazban, de ok ott dolgoznak, hat a papirjaimra ra kene irni vagy valami. Na mindegy, nem veszes az ut, megyek vissza. Visszaerek 7re, mert forgalom persze az volt, na itt elkezdtek szaladgalni, aztan kozoltek, hogy csak reggel tudjak vissza adni a kulcsot, mert a reggelesnel van a szef kulcsa. Amit igy nem ertettem, mert akkor hogy tudtak bezarni este? Amugy ez egy tok mas brigad volt most, akikkel targyalnom kellett ezugyben. A vegen meg en voltam a hibas, hogy miert nem szoltam a kulcs miatt. Hat mondom ha engem 5kor hazaengednek, azt hittem hogy otkor haza is mehetek.
Aztan nagy kegyesen felajanlottak egy kulonszobat, hogy epp ures, alhatok ott, mert hazamenni ugye nem tudok kulcs nelkul. Megoldas lett volna meg, hogy megvarom Simont, aki ugye ejjel szokott hazaerni, de ha miattam hamarabb is jon, masnap megint csak egy kulcs van, egyszerre kene elmenni otthonrol, o meg nem reggel szokott elindulni (amugy csak del utan ment el ma).. szoval ugy dontottem, hogy en mar nem megyek vissza, meg varok az utcan Simonra kitudjamennyit, aztan masnap vissza megint, hanem maradok. De nagyon, nagyon nagyon duhos voltam a helyzetre, hogy bar hazamehettem volna, de nem tudtam. Es mar majdnem otthon voltam, es mar elkepzeltem, hogy jatszom a cicakkal, meg ilyenek, es nem, nem, nem... Hihetetlenul merges voltam, meg nem vagyok benne biztos, hogy ebbol nem lesz hivatalos panasz. Mert ez nem fair.
A masik negativ tapasztalatom az endoszkopiaval volt. Hihetetlen hogy mennyire nem akarodzik osszejonni. Meg februarban hanytam nem keves vert, hazidokim surgossegivel kert idopontot endoszkopiara. Marcius vegen (!!!) mehettem volna, mentem is, de ott kozoltek, hogy a doki nincs benn, le lett mondva az osszes. Fasza, en meg nem ettem egesz nap, mert amugy senki nem mondott semmit hogy mit hol hogyan meddig lehet. Aztan kaptam uj idopontot, meg kozben egy levelet, hogy en nem mentem el egy idopontra, hat anyatok. Na uj idopont most volt nemreg, megint nem eves egesz nap, lelekben felkeszules a beavatkozasra. Erre nem tortenik semmi, csak dumalgat velem a doki, hogy mi hogy volt, meg vert vettek, es majd kerjek idopontot egy masik helyen, ami persze zarva volt. Ez volt szerdan. Csutortok ejjel meg mar korhazban voltam.
De most megkaptam az uj idopontot, jovo csutortok, es mar tajekoztatast is arrol, hogy mi hogy lesz, szoval most mar biztos hogy meglesz a vizsgalat. 2.5 honappal a verhanyast kovetoen, surgossegi cimkevel ellatva. Haaaat...
0 comments:
Post a Comment