A korhazban, foleg az Acut Care-en toltott napok be kell valljam, nem voltak rosszak. A magyar egeszsegugy utan valami nagyon borzalmasat vartam, szinte rettegtem a mentok hivasakor, hogy majd lehet korhazba kerulok, de el kell mondjam, kellemesen csalodtam.
A szivem tovabbra is rakoncatlankodott, fekvo helyzetben volt 120, megmozdulaskor rogton 130-140, a gepen folyamatosan lehetett ezt latni. Egy noverke mindig sundorgott korulottem, hogy szeretnek-e valamit, ok kerestek ki neten az uzlet telefonszamat, hogy szoljanak nekik hogy korhazban vagyok, mivel szombaton mar tudtam, hogy en hetfon nem fogok dolgozni. Ha pulzusom engedte, lecsatlakoztattak a geprol (szethuztak a drotokat), elnemitottak a gepet h ne szirenazzon, es kiserettel kimehettem a wcre. De amikor rosszabb volt a helyzet, akkor maradt a gorgos szek.
5 agy volt azon a szakaszon, mindhez tartozott kis szekrenyke, egy szek, meg egy gorgos, allithato magassagu asztal. Meg az agy korul fuggony, szoval azert nem mindenki elott kellett hasznalni a mobilwct, amit itt comode-nak neveznek. Egy nover napi 4-5-szor jott vernyomast merni, amugy surun jegyeztek a gep allasat. Mikor mar magamnal voltam, kitolthettem a menut, hogy mit szeretnek enni ebedre meg vacsorara, korhazhoz kepest eleg nagy valasztek volt. A reggelit nem kellett valasztani, az korbement, mindig ugyanaz volt rajta, muzli meg pelyhek, meg porridge meg kenyer-vaj-jam kombo. Korbement meg a teaskaves ember is, szoval mindig volt mit inni, de ha epp nem, akkor a noverke is hozott, ha kertem. Delutan meg keksz is jart a kavehoz.
MINDEN nover nagyon nagyon kedves volt es segitokesz, mosolygos mindvegig, es probaltak annyira segiteni, amennyire csak lehetett. Mikor nem volt tul mozgalmas a hely, neha leultek beszelgetni velem, mert lattak mennyire unatkozom, meg vasarnap mar nagyon szenvedtem a sok fekvestol. Az agy amugy roppant kenyelmes volt, gombnyomasra dontheto, hajlithato ezerfele, egy darabig eljatszottam azzal is, jobb dolgom nem leven. Neha szirenazott a gep, hogy elertem a 160as pulzust, ilyenkor rohantak a noverek ramnezni, hogy jol vagyok-e, de en csak bagyadtan mosolyogtam, hogy igen, megvagyok, nem tortent semmi. Ilyenkor az osztaly masik felen is hallani a gepet, ami meg villog is, szoval konnyu beazonositani, hogy ki rosszalkodik.
Vasarnapra kaptam vadiuj fogkefet, fogkremet, es vegre eldobhato fehernemut is, hat ez a dolog nagyon sokat dobott a kozerzetemen. Amugy a mentosok a nadragomat nem is tavolitottak el, mackonadrag volt rajtam, es szerencsere a kedvenc polomat se vagtak le rolam, hanem kihamoztak belole. Mivel minden papiromat bevagtam a taskamba, ok szepen atneztek oket, es ertesitettek a dilidokimat is, hogy a korhazban vagyok, lattak hogy idopontom lett volna vele.
Hetfon jott az orvosi csapat eldonteni, hogy mi legyen velem, na ahogy ott sundorogtek korulottem, rogton villogot-szirenazott a masinam, olyan ideges lettem, hogy mi van. Akkor tudtam meg, hogy majdnem ott hagytam a fogam. Ugy dontottek meg megfigyeles alatt tartanak, mert a 160as pulzus nem mondhato eppen normalisnak. Meg a korhazi dilidoki is lejott kicsit, helyettesiteni az enyemet, mert o csak kesobb tudott meglatogatni. Probaltak a stresszt csokkenteni tenyleg. Gyogyszert sajnos nem kaphattam jo sokaig, semmire, ezert volt ez a nagy igyekezet.
Szoval hetfon megtudtam, hogy en bizony meg maradok par napot, valszeg a hetet, szoval mindenkeppen szolnom kellett Simonnak, hogy hozzon be par dolgot, pl a telefontoltom, mert anelkul meg vagyok halva, meg alapveto cuccokat, pl bugyit ugye, meg ilyesmit. Nem orultem h maradni kell, de ereztem hogy jo kezekben vagyok, es mindenki csak a legjobbat akarja nekem.
0 comments:
Post a Comment