Úgy volt, hogy V reggel elmegy egy helyre próbanapra, de meggondolta magát, így megpróbálom ezt a munkát majd én helyette.
Miután a fiúk lettek a közös ellenség, így J-vel és V-vel jobb lett a kapcsolatom, többet beszélgetünk, és kiderült, hogy mégsem utáljuk egymást. Mindannyiunkhoz idő kell, míg az ember megszokja a másikat, szóval ilyen szempontból jól alakulnak a dolgok.
Kiderült, hogy a Subway lett volna az a meló. Szépen bementem, csak mivel nem volt időpontom, így nem is tudott senki foglalkozni velem, CV-t se vittem, meg semmit magammal, csak a személyim volt nálam, azt azért lefénymásolták, meg ki kellett töltenem egy papírt, amin számolnom kellett, meg olyan kérdések voltak, hogy mit csinálnék, ha nem jön a váltókolléga, de az én műszakom már lejárt. Ezt egy munkamániástól megkérdezni igazán botorság :)
Subway után elmentünk a becktoni Petsathome-ba, ahol vásárlás után egy hatalmas kutya akarta lelefetyelni az arcomat, én viszont nem akartam ilyen közelről megismerni, így guggolásból (épp rámoltam a táskámba) felpattantam és azzal a mozdulattal be is vertem a fejem valamibe, az egész chaplini helyzettől meg V hazáig röhögött, de úgy, hogy a parkolóban többször meg kellett állnunk, mert nem bírt menni a vihogástól. Többször is a becsurgatás szélén álltunk, úgy nevettünk. Ő a szitutól, én meg tőle.
Volt aztán egy naggyűlés is a Füves Fiúk miatt, G&N páros elég hamar lelépett, mert tőlük P bocsánatot kért, és ezzel számukra el is van rendezve a dolog. Az új lakok nagyon nem tudtak hozzászólni, szóval a végén J és én maradtunk csak hátra, P meg okoskodott megint tovább. És végülis az a szemét, aki elárulta, hogy ő kire miket mondott. Nem ő, hogy mondta. Ennek tutira nincs ki a négy kereke.
0 comments:
Post a Comment