Rss

Tuesday 31 January 2012

Haladás

A bogyók úgy néz ki működnek, mert mostanában minden nap tornázok egy picit. Nem viszem túlzásba, de azért megmozgatom a tagjaimat, recsegek-ropogok is rendesen. Újra elővettem az ingyenes online angoltanfolyamot, mellette serényen nézem a sorozatokat.

Újabban főleg délelőtt marhára szédülök, ez lehet a gyógyszerektől is simán, ötöt szedek egyszerre, nem csodálkoznék. Mindenesetre azért elég szar körhintán élni. Először a vérnyomásra gondoltam, de az rendben van, elmentünk a rendelőbe megméretni, 131/81, szóval normális, nem alacsony. Marad a bogyómellékhatás. Hoztunk regisztráló lapot meg ibriket J-nek, ha úgy lesz offos, akkor ő is beregisztrál a dokihoz, nem árt az, ha van. Sose lehet tudni.

A doki szerint is a bogyóktól szédülhetek, persze azért megkérdezte, van-e bármilyen esélye annak, hogy terhes lennék, hát a szeplőtelen fogantatásban nem hiszek :) A pszichiáter még nem jelentett és az MRI eredménye sem jött még meg. 

D megkérdezte, hogy zavarna-e ha jönne az anyukája pár napra, mondom ha tud csendben lenni, engem nem. Mert hogy én szoktam rögtön hívni DÉ-éket, ha van itt valaki. Hát legutóbb, mikor itt volt valaki, nem én szóltam, de tökmindegy, már mindenért én leszek a hibás itt.

Szokás szerint éjszakánként megy a filmnézés a konyhában, így csak azután tudok eldőlni végre, hogy ők is abbahagyják a vihorászást odalenn, utána még csapkodják kicsit az ajtókat, aztán csend. És reggel addig tudok csak aludni, amíg el nem kezdik a hangoskodást megint. Most tényleg mások napirendje szerint kell élnem? Miért olyan nagy kérés kicsit csendesebbnek lenni? Legalább éjszaka? Ehh..

Saturday 28 January 2012

Lorazepam és bogyók

Az még megvan, hogy hétfőn reggel megmutattam M-nek, hogyan lehet a fürdőajtót csendben nyitni-zárni. Aztán péntekig semmi. A második napon kezdett fura lenni, mintha nem emlékeznék dolgokra, aztán egyre furább lett minden, egyre inkább mások beszámolóiból raktam össze, hogy mit csináltam, vagy mondtam. A végén rájöttem, hogy a lorazepam lehet a bűnös, aztán hiába hagytam gyorsan abba, még egy ideig hatott, szóval igazából 4 napom eltűnt. 

Annyi rémlik, hogy D-nek ajánlgattam a neocitránt, mert beteg. Betettem valakivel a bicajt a kazánhoz, remélem nem feszítik fel, a két ajtó között van. J-vel egyszer elmentem vásárolni, de semmire nem emlékszem, csak a joghurtra. De még a boltra sem. Közben postára adtam a TC ellenőrzésre a papírokat, és még szerencse hogy annyi eszem volt, hogy lefotóztam mindent, különben nem tudnám,hogy egyáltalán mit írtam nekik. Remélem nem veszik bunkóságnak, hogy úgy kezdtem: Öröm az ellenőrzésük részese lenni. Juj. Csak legyen humorérzékük.

Szóval négy napom rendesen eltűnt. Nem viselkedtem furán, csak egyszerűen nem emlékszem szinte semmire. Csak képek ugranak be, mintha másnapos lennék, és nem tudnám hogy jutottam haza. De azért eléggé ijesztő, mit ne mondjak. Szerencsére a lorazepam az opcionálisan szedhető bogyó volt, így le lehetett tenni minden baj nélkül. Soha többet lorazepam!

Újabban viszont az van, hogy A beveszi magát a konyhába, ott megy a filmnézés laptopról. Persze vígjátékot néznek, persze vihognak, persze felhallatszik. Az ajtókkal se bánnak kesztyűskézzel, a szobát és a fürdőt úgy csapják be, hogy a macskák ugranak egyet ijedtükben. Én is ugranék két métert, ha lenne két szabad méterem a szobámban. Az éjszakai bogyó a legelején elálmosított, meg kicsit kába voltam tőle másnap délutánig, de aztán már megszoktam. Viszont rajtam a szédülés rendesen, de az lehet a migréngyógyszerektől.

Sunday 22 January 2012

Buli

Ez a ház csendes. Nagyjából. A csendzavarókat elhessegetjük. Most itt van ez a két srác, M és A. Mindkettő óriási. Mellénknéznek, és máris összeszarjuk magunkat, akkorák. Nemcsak magasak, szélesek is. Inkább izom, mint háj. Ájjáj. Nade ezek csapkodják az ajtókat, az egyikük folyton vihog, ami nem gond, mert az jó, ha jó a kedve, csak elég gáz állandóan ezt hallgatni, éjjel 1kor is. 

Második éjszakájukon valami bulifélét tartottak lenn a konyhában. Volt whiskey, meg zenélés, meg minden. Hiába meséltem el, hogy mindent, de mindent felhallani hozzám, nem számított. V is hiába szólt nekik, hogy kussoljanak már, mert J is felébredt már rájuk, nem számított. A konyhaajtót csukják, holott szóltunk, hogy csak hajtsák be, mert akad és csak hangosan lehet kinyitni. Nem baj, ők csukják-nyitják ötpercenként. Egyszer elszakadt a cérna, és lementem tizenegy tájban, hogy most már jó lenne ha abbahagynák, menjenek egy bárba dorbézolni, hát el is mentek, csattant is utánuk az ajtó, de nem bárban voltak, hanem boltban, hozták az utánpótlást. Mikor J is kiszólt már rájuk, akkor végre eltakarodtak aludni. De most ez mire jó? Nincsenek itt másfél napja, és máris baj van velük. Kértük szépen, nem hatott, kértük csúnyán, az se nagyon. Én egyszer lekopogtam, erre visszakopogtak, szóval felfogás az van, meg visszaszólogatás. Ez így nagyon nem lesz jó.

Friday 20 January 2012

Pszichofráter

Elballagtam Stratfordba a HMRC egyik központjába, hogy megtudakoljam a kérdéseimre a választ. Azt mondták, hogy csak azt akarják tudni, hogy én tényleg én vagyok, tényleg hol lakom, tényleg dolgozom-e, tényleg megvan-e a 30 órám hetente, a többiről meg írjam le, hogy hát nekem nincsen közüzemi számlám, mert csak egy szobát bérlek, és a lakótársaimról sem tudok infót, mert semmi közöm igazából hozzájuk. 
A HR-es nem volt benn egész héten, így nem küldték el még a payslipeket, csak hétfőn fogják, de az is még időben van. 

Az MRI eredményét még nem küldték el a házidokimnak, pedig fontos lenne, szóval felhívtam a kórházat, de csak kapcsolgattak összevissza, így megelégeltem, és inkább írtam nekik egy szép levelet, hogy tessék mán elküldeni a leletet. A nyakamon meg nőtt egy göb, egyre nagyobb, idegesít rendesen, hogy mi a fene lehet. 

Közben két óriás beköltözött a szomszéd szobába, az Idióta helyére. Az a szoba ilyen diliszoba, szinte egyik se volt százas, aki ott lakott. F lakótársai voltak még érdekesek. Hát kiváncsiak vagyunk, hogy mi lesz. Egyelőre nincsenek nagy reményeink, mert megkértük őket, hogy a bejárati ajtót csendben, kulccsal zárják, de nem, este 9kor be kellett csapni. Szóltam aztán megint, erre az volt a válasz, hogy tudjuk, és tíz perccel később megint becsapják az ajtót. Ezekkel még gond lesz, én úgy érzem. A konyhában is szeretnek lenni, és hiába szólunk nekik, hogy ne zárják be a konyhaajtót, mert akad, és hangos, csak azért is bezárják. Ide tényleg szellemi fogyatékosok jönnek csak lakni? (Tisztelet a kivételnek.) A fürdő ajtaját meg úgy basszák be, hogy Nyuszifül ipari tanuló hozzájuk képest, tényleg bevágják, de a saját szobájuk ajtajánál sem használják a kilincset, hadd csattanjon a zárnyelv, mert az úgy jó!

Eljött a péntek is, go to pszichiáter. Gyalog mentem, mert nincs olyan messze, hogy most erre költsek. Laza 25 perces séta csak. Dr. Cross egy manus, de nagyon szimpatikus manus. Olyan megbízható feje van. Ez mondjuk szerintem elég fontos egy pszichiáternél. Ő végre kérdezett a múltamról is, a magyart nem érdekelte egyáltalán, hogy mik történtek velem, pedig azért számít. Szóval a doki figyelt, jegyzetelt, figyelt és jegyzetelt, néha kérdezett, jókor és jókat, szóval bizakodó vagyok nagyon. Megerősítette a diagnózist, gyönyörű bipoláris zavarom van, írt fel gyógyszert is, amit majd csak később tudok kiváltani, ha megjött végre az igazolásom. De már csak pár napot kell kibírni. Az boldogbogyót reggel kell bevennem, ez jókedvre derít, a szomorúbogyót este kell, hogy meglegyen az egyensúly. Ha nagyon szoronganék napközben, akkor egy harmadikból vegyek be 3x. Okéka.Ja, és elvittem a magyar papírom, hátulján a fordítással, és szépen lefénymásolta, és tetszett neki, hogy fordítva írtam, és nem mondta, hogy ne különcködjek! Szóval szimpi az ürge :)

Hát kíváncsi vagyok mi lesz ebből, a magyar doki által felírt gyógyszerek nem nagyon akartak hatni.

Monday 16 January 2012

Az idióta végre elmegy

Anita felidegesített. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy ő vagy Miténtudom győzne-e ostobasági versenyben. Egyik nap beszélgetünk (de hogy minek állok szóba vele, azt nem tudom!), szóba hozza, hogy mennyi beteg ember van valamilyen közösségi oldalon. Hogy mennyi homo- meg biszexuális van ott. Poénból mondom, hogy ugye azért tudod, hogy a szexuális érdeklődés iránya nem betegség? Erre  közli, hogy már hogyne lenne az, bizony az génhiba. A génkutatók vajon tudnak-e erről? Felhorkanva közöltem vele, hogy ilyen baromságokat ne hordjon össze, és a ház történetében először sikerült elérnem, hogy faképnél hagyjon. Hurrá! Megvan a módszer!

Még hogy betegség. Korlátolt idióta. (Abba most ne menjünk bele, hogy van, ami hatással van rá.)



Amúgy folyton dumál. Nem igazán számít, hogy válaszolsz-e, vagy hogy mit. Dumál és dumál azon a monoton, idegesítő hangján, meg vihog. Meg dumál. Néha dumál is. Máskor vihog. Vagy épp dumál. Reggel felébredek, és már hallom a hangját. A hangjával fekszem, a hangjával kelek, napközben a hangját hallom mindenhonnan. Ha a szobámban vagyok, akkor hallom az ő szobájából, vagy a konyhából. Ha a konyhában vagyok, hallom a szobájából, vagy rosszabb esetben élőben. Időnként úgy érzem, hogy a fejemben duruzsol. Nagyon idegesítő.

Hétfőn úgy volt, hogy végre elmegy. Már mindenki azt kérdezgette tőle délután négykor, hogy mi van, nem megy? Bentlakásos melót kapott valami családnál, ahol van két gyerek, akik mellett szerinte neki nem lesz sok dolga. Nos, az egyik 6, a másik 2 éves. Tényleg alig lesz munkája, ez hülye. Állítólag amúgy tanár volt ő, de nem tudtunk elképzelni neki semmilyen órát, hogy mit tarthatott. Szerintünk csak folyosófelügyelő volt. Egyszerűen képtelenség, hogy diplomája legyen. Bár lehet, hogy húsz év alatt tette le.

Szóval négykor mondja, hogy öt körül fog indulni, de többször kell fordulnia. Hatkor még mindig itthon volt, akörül kezdett porszívózni. Nos az első körből este 9 után ért haza, és biztosra vettem, hogy már maradni fog, mert kisgyerekes családhoz ilyen későn már nem nagyon lehet menni. És igen. Nos, én a család helyében már most felmondtam volna neki, hogy ha azt nem tudja megoldani, hogy időben odaköltözzön, akkor semmi keresnivalója sincs ott. Nade majd elválik, hogy bírja majd a "kevés melót".

Fogadásokat akartunk kötni, hogy vajon hány hétig bírja, mert hónapra már nem is mertünk gondolni. Az elmúlt 2,5 évben 12x költözött, bentlakásos munkákkal együtt, ez eléggé rossz arány szerintem. Szóval még egy éjjel ki kellett bírnunk, szerencsére másnap elég hamar elment. Hát nem hiányzik:)

Saturday 14 January 2012

TC ellenőrzés

Komolyan mondom, én tök szerencsétlen vagyok. Bizonyos szempontból mindig szerencsém van, de néha annyi minden összejön, hogy igazán elcsodálkozom azon a tényen, hogy az elmúlt 33 évet túléltem. Jött egy levél a HMRC-től, akik a tax creditet adják. Nem, most nem pótlást kérnek. Én lehetek az a szerencsés, akinek a kérelmét ellenőrzés alá vonják, ergo mindent bizonyítanom kell eredeti iratottak. Eredeti fizetési papírok, bankkivonat, bérleti szerződés, útlevél, minden. Egyszerűen hihetetlen. Na most az van, hogy mondhatok erre nemet is, ebben az esetben törlik a kérésemet, ugrott a tax credit. Mondhatok igent, viszont ha úgy látják, hogy én csalni akartam, akkor nem hogy nincs segély, de még meg is büntetnek, és örülhetek, ha nem basznak meg hátulról szárazon. De nem hagyom magam, jogosult vagyok, és igenis elküldök mindent, pukkadjanak meg!

Friday 13 January 2012

Dinkák

Anita vicces idióta. Egyik nap szóba került, hogy valaki megdézsmálta a sajtomat, meg a tusfürdőmet. Erre elkezd vihogni. Hát azon meg mi vicces, hogy valaki anyagi kárt okoz nekem, és miatta két hétig nem tudtam reggelizni, mert nem fért bele a költségvetésbe, hogy megvegyem még egyszer a sajtot? Ez tényleg istentelenül poénos. Kérdem is tőle, hogy mondd már, hogy ezen miért kell nevetni? De nem tudott válaszolni, viszont már rázkódott, úgy nevetett, de aztán elmagyaráztam neki, hogy az ilyen az egy utolsó tolvaj és széjjel töröm a kezét, ha rajtakapom, na akkor már nem vigyorgott. Ez tényleg idióta. Állítólag büdös is, de az orrom még mindig nem műxik 100%-on szerencsére. 

V mesélte, hogy egyszer Anita kopogás, minden nélkül nyitott be hozzá, ő épp telefonált, F netezett náluk, és megállt az ajtóban és csak ott állt és vigyorgott, és igazából nem derült ki, hogy mit is akarhatott. Nem komplett. 

Egyik nap ő volt a takarítós, de nem nagyon látszódott, hogy bármit tett volna a konyhában. Kérdem másnap, hogy akkor most bepótolja-e, hát ő takarított. Mondom igen? Ez a folt itt a földön itt volt tegnap is, meg most is. Ja, hát ő nem gondolta, hogy fel is kellene mosni. Wtf??

A nagy fejfájás után szokás szerint lanyhább nap jött, élveztem is nagyon, hogy csak pár órácskát tombolt a kobakom. Kedden voltam dokinál, csütörtökön már várt a levél a közeli mentálhigiénés helyről, hogy a kérelem folyamatban van, hamarosan kapok időpontot a pszichiáterhez, addig is türelem, és itt van 3 telefonszám, amit krízishelyzetben lehet hívni. Valamint bekérték az orvosi papírjaimat, hogy mi van velem mostanság. Na, ilyet se kért a magyar. Ezek alaposak. 
Pénteken már jött is a következő levél, hogy következő pénteken Dr. Cross szeretettel vár. Gyorsak, gyorsak. Ez (is) tetszik.

Annyira ügyes vagyok bakker, egyik reggel úgy felborítottam a kávémat, hogy belement még az elosztóba is, még sercegett is, szóval gyorsan áramtalanítottam a szobát, és várhattam, míg kiszárad. Darwin díjat ide nekem!

Wednesday 11 January 2012

Pszichiáterért kuncsorgok

Anita érdekes figura. Amolyan megalvad a tej szájában típus, úgy beszél, úgy jár, úgy él, csoda hogy nem adták még el a piacon. Egyszer összefutottam vele konyhában, erre megkérdezi, miért van kamera az ablakomban. Már az kérdés, hogy honnan tudja, hogy van, mert le van takarva, és kívülről nem látszik, a webkamerát, amin keresztül Miténtudomot megfigyeltem upsz nem figyeltem meg, már rég elraktam. Mondom azon veszem fel a dílereket a téren. De miért? Hát mert dílerek, aztán leadom a rendőrségen. De miért? Ööö.. hát mert itt ne dílerkedjenek. De mindig lesznek valahol. Ez igaz, és minek együnk, mert úgyis éhesek leszünk, meg minek menjünk orvoshoz, úgyis betegek leszünk. Igenis, ha tehetek valamit az ellen, hogy a játszótéren megszűnjön a drogárusítás, akkor tenni fogok, és ha emiatt néznek hülyének, hát vállalom, hogy én vagyok a világ legnagyobb marhája, méghozzá büszkén! Erről ennyit.

Sunday 8 January 2012

HC1 és rossz hangulat

Időközben megjött a HC1 nevű nyomtatvány, ezt kell kitöltve, fizetési papírok másolatával visszaküldeni, és eldöntik, hogy kapok-e mindenféle jóságot. Először azt hittem, hogy segélyt adnak, de nem, csak csökkenthetem a kiadásaimat, ez is valami. Ki is töltöttem, csak a payslipek másolatára várok, mert ugye jó ideje nem voltam benn, így nem kaptam meg őket. A HR-es csajjal majdnem napi kontaktban vagyok, szóval majd elküldi vagy postán, vagy file-ban, és akkor postázhatom is a kérvényt.

A gyógyszereim elfogytak, és a fejfájás mellett a szapora szívverésem is visszajött, ugyanis az egyik gyógyszer vérnyomás- és pulzuscsökkenést okoz. Szóval ahogy elfogyott, rögtön éreztem, hogy megint rohan a ketyegőm valahova, fene érti ezt, de nem jó érzés, mert ilyenkor kevesebb a levegő is. Megvan a következő nyaki ultrahang időpontja is, február 5. Tök jó, majd megint megmondják, hogy igen, még mindig nagyobb, amit már amúgy is tudok. 
A hangulatom nem lett jobb, az egész helyzet rém frusztráló, és ez nem tesz jót a bipoláris fejemnek. Érzem, hogy nem stimmel az agyam, de nagyon, minden idegesít már, néha már a macskák is, és ez intő jel nálam, kezdek szétcsúszni.

Új Anitánk hangos a fürdőajtóval persze, először nem szóltam neki, mert elméletben csak kb egy hetet marad, azt meg kibírom, de aztán kiderült, hogy mégse megy, így szólnom kellett. Viszont azóta nem csak a sajtom fogyott a hűtőben, de szerintem a tusfürdőmet is használja valaki, mert mindig máshova van letéve, és máshogy. Mivel simán lehetek paratojás, a biztonság kedvéért kicseréltem a tusfürdőmet a vörös bemosós hajfestékre, így észre fogom venni a nyílásnál, ha használta valaki, persze azért kíváncsi lennék az illető fejére amit vág, mikor tusfürdő helyett vörös festéket kap. Hihi:)

És igen, másnap reggel láthattam is a nyomát, hogy bizony valaki használta a tusfürdőm. És akkor a sajttal kapcsolatban sem én tévedtem, hanem tényleg azt is lopkodta valaki, de ha elkapom az illetőt, tuti eltöröm a kezét. Jójó, gyanúsított van, de bizonyíték nincs, szóval anélkül én nem fogok lépni. A hűtőből már úgysincs mit lopni, a tisztálkodó cuccaimat meg behoztam a szobába, úgyse marad sokáig a csajszi.

Újabban rámjön az ötperc néha, egyre rosszabb a hangulatom, megint eljutottam abba a fázisba, amikor 2009-ben elmentem pszichiáterhez. Azt hiszem, megint el kell menjek, mert egyedül ezt már nem oldom meg. Eddig mindig hosszabb betegség idézte elő a depressziós időszakaimat, így volt ez az allergia és a reflux után is, és egyre hosszabb és egyre nehezebb ez, már a legutóbbi is nagyon szar volt, most nem akarom megvárni. Meg én dolgozni szeretnék, nem pedig itthon tespedni, szóval legközelebb, mikor dokihoz megyek, majd kérek időpontot dilidokihoz is. Amúgy is akartam már kezeltetni a bipoláris fejemet, hátha itt jobban járok a dokival.

Tuesday 3 January 2012

MRI

Eljött a várva várt nap, mehettem 3-án MRIre. Időben odaértem, most nem kórházturistáskodtam, mentem egyenesen a röntgen osztályra. Ott ki kellett töltenem egy kérdőívet, hogy nincs bennem semmilyen fém, aztán még rá is kérdeztek, aztán csini kórházi köntösbe kellett öltözni, csak a bugyi meg a zokni maradhatott, megint megkérdezték, hogy ugye nincs semmi fém bennem/rajtam, aztán még mielőtt befeküdtem volna a masinába, még egyszer megkérdezték. Tutira mennek:) A gép nem tett túl jót a fejemnek, rázott, meg hangos volt, én meg a hangoktól mostanában bedilizek, a fürdőben is felszedtem a csikorgó járólapokat. 
Még MRI előtt megmértek, 52.5 kg voltam, hát régen nyomtam ennyit, úgy húsz éve. Hogy minek mértek meg, arról fogalmam sincs, láthatóan nem vagyok túlsúlyos, nem tettem volna tönkre a gépet, ha méreckedés nélkül ráfekszem:)