Anita érdekes figura. Amolyan megalvad a tej szájában típus, úgy beszél, úgy jár, úgy él, csoda hogy nem adták még el a piacon. Egyszer összefutottam vele konyhában, erre megkérdezi, miért van kamera az ablakomban. Már az kérdés, hogy honnan tudja, hogy van, mert le van takarva, és kívülről nem látszik, a webkamerát, amin keresztül Miténtudomot megfigyeltem upsz nem figyeltem meg, már rég elraktam. Mondom azon veszem fel a dílereket a téren. De miért? Hát mert dílerek, aztán leadom a rendőrségen. De miért? Ööö.. hát mert itt ne dílerkedjenek. De mindig lesznek valahol. Ez igaz, és minek együnk, mert úgyis éhesek leszünk, meg minek menjünk orvoshoz, úgyis betegek leszünk. Igenis, ha tehetek valamit az ellen, hogy a játszótéren megszűnjön a drogárusítás, akkor tenni fogok, és ha emiatt néznek hülyének, hát vállalom, hogy én vagyok a világ legnagyobb marhája, méghozzá büszkén! Erről ennyit.
Jó dolog, V bocsánatot kért a stílusáért, meg én is az enyémért, megtört a jég, kibékültünk jól. Így ki is derült, hogy Anita őket rólam kérdezgette. Juj. Hogy milyen jó alakom van, sportoltam-e valamit. He? Egy közel negyvenéves fura nő arról dumál a 18 éves lányzóval, hogy egy harmadik nőnek milyen jó alakja van. Ez csak nekem furcsa?? Vörös jelzést dobott az agyam rögtön.
És V-nek is említette, hogy kamera van nálam, és nem is akármilyen, hát ezt meg honnan tudja. Lecsekkoltam, kívülről nem látni, hacsak.. nem járt esetleg a szobámban, mikor a konyhában voltam. De csak nem...
Aludni nem nagyon tudok ismét, mivel gyógyszer hiányában fáj a fejem. A fekvés megint nem tesz neki jót, kezdek idegbeteg lenni. A dokihoz is úgy mentem, hogy alig aludtam, már szinte remegtem a fáradtságtól, meg a fájdalomtól. Helyettesítő doki volt, egy másik nőcit kaptam, de ő is nagyon kedves teremtés, és szépen beszél, meg türelmes. Szóltam neki, hogy szeretnék egy pszichiáterrel konzultálni, mert érzem, tudom, hogy baj van, megpróbálnám megint a kezelést a bipoláris zavarra. Na ekkor elkomorult a csajszi, és kérdezgetett mindenfélét, el lett mesélve, hogy bármikor hívhatom őket, akár éjjel is, ha krízisben lennék, mert az automata átkapcsol valahova, és ha nagyon nagyon nagy gáz lenne, a kórházba is bemehetek, van 0-24 pszichiáter ott állítólag. Tetszik, hogy komolyan veszik a dolgot. A bipolárisok 20%-a hal meg ugyanis önkeze által, és legalább az 50%-uk egyszer megpróbálja kinyírni magát. Az egy dolog, hogy én túl logikus vagyok ehhez, de ők ezt nem tudhatják. Szóval tetszett a hozzáállás, remélem a pszichiáter is ilyen lesz, és nem mondja majd azt, mint a magyar: ne különcködjön. Ehh.
Doki után olyan fejgörcs jött rám, hogy a konyhában estem össze, J-t és E-t jól megijesztettem, ott sírtam a földön, mert felállni nem tudtam. Hajnalra múlt csak el, szóval nem sokat aludtam ismét.
Közben a HR-es nőci elküldtem emailben a fizetési papírjaimat, a közeli boltban kinyomtattam szépen, és már mehet is postára a HC1 kérelem. Juhé!
0 comments:
Post a Comment