Elballagtam Stratfordba a HMRC egyik központjába, hogy megtudakoljam a kérdéseimre a választ. Azt mondták, hogy csak azt akarják tudni, hogy én tényleg én vagyok, tényleg hol lakom, tényleg dolgozom-e, tényleg megvan-e a 30 órám hetente, a többiről meg írjam le, hogy hát nekem nincsen közüzemi számlám, mert csak egy szobát bérlek, és a lakótársaimról sem tudok infót, mert semmi közöm igazából hozzájuk.
A HR-es nem volt benn egész héten, így nem küldték el még a payslipeket, csak hétfőn fogják, de az is még időben van.
Az MRI eredményét még nem küldték el a házidokimnak, pedig fontos lenne, szóval felhívtam a kórházat, de csak kapcsolgattak összevissza, így megelégeltem, és inkább írtam nekik egy szép levelet, hogy tessék mán elküldeni a leletet. A nyakamon meg nőtt egy göb, egyre nagyobb, idegesít rendesen, hogy mi a fene lehet.
Közben két óriás beköltözött a szomszéd szobába, az Idióta helyére. Az a szoba ilyen diliszoba, szinte egyik se volt százas, aki ott lakott. F lakótársai voltak még érdekesek. Hát kiváncsiak vagyunk, hogy mi lesz. Egyelőre nincsenek nagy reményeink, mert megkértük őket, hogy a bejárati ajtót csendben, kulccsal zárják, de nem, este 9kor be kellett csapni. Szóltam aztán megint, erre az volt a válasz, hogy tudjuk, és tíz perccel később megint becsapják az ajtót. Ezekkel még gond lesz, én úgy érzem. A konyhában is szeretnek lenni, és hiába szólunk nekik, hogy ne zárják be a konyhaajtót, mert akad, és hangos, csak azért is bezárják. Ide tényleg szellemi fogyatékosok jönnek csak lakni? (Tisztelet a kivételnek.) A fürdő ajtaját meg úgy basszák be, hogy Nyuszifül ipari tanuló hozzájuk képest, tényleg bevágják, de a saját szobájuk ajtajánál sem használják a kilincset, hadd csattanjon a zárnyelv, mert az úgy jó!
Eljött a péntek is, go to pszichiáter. Gyalog mentem, mert nincs olyan messze, hogy most erre költsek. Laza 25 perces séta csak. Dr. Cross egy manus, de nagyon szimpatikus manus. Olyan megbízható feje van. Ez mondjuk szerintem elég fontos egy pszichiáternél. Ő végre kérdezett a múltamról is, a magyart nem érdekelte egyáltalán, hogy mik történtek velem, pedig azért számít. Szóval a doki figyelt, jegyzetelt, figyelt és jegyzetelt, néha kérdezett, jókor és jókat, szóval bizakodó vagyok nagyon. Megerősítette a diagnózist, gyönyörű bipoláris zavarom van, írt fel gyógyszert is, amit majd csak később tudok kiváltani, ha megjött végre az igazolásom. De már csak pár napot kell kibírni. Az boldogbogyót reggel kell bevennem, ez jókedvre derít, a szomorúbogyót este kell, hogy meglegyen az egyensúly. Ha nagyon szoronganék napközben, akkor egy harmadikból vegyek be 3x. Okéka.Ja, és elvittem a magyar papírom, hátulján a fordítással, és szépen lefénymásolta, és tetszett neki, hogy fordítva írtam, és nem mondta, hogy ne különcködjek! Szóval szimpi az ürge :)
Hát kíváncsi vagyok mi lesz ebből, a magyar doki által felírt gyógyszerek nem nagyon akartak hatni.
0 comments:
Post a Comment