Az idióta végre elmegy

Anita felidegesített. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy ő vagy Miténtudom győzne-e ostobasági versenyben. Egyik nap beszélgetünk (de hogy minek állok szóba vele, azt nem tudom!), szóba hozza, hogy mennyi beteg ember van valamilyen közösségi oldalon. Hogy mennyi homo- meg biszexuális van ott. Poénból mondom, hogy ugye azért tudod, hogy a szexuális érdeklődés iránya nem betegség? Erre  közli, hogy már hogyne lenne az, bizony az génhiba. A génkutatók vajon tudnak-e erről? Felhorkanva közöltem vele, hogy ilyen baromságokat ne hordjon össze, és a ház történetében először sikerült elérnem, hogy faképnél hagyjon. Hurrá! Megvan a módszer!

Még hogy betegség. Korlátolt idióta. (Abba most ne menjünk bele, hogy van, ami hatással van rá.)


Amúgy folyton dumál. Nem igazán számít, hogy válaszolsz-e, vagy hogy mit. Dumál és dumál azon a monoton, idegesítő hangján, meg vihog. Meg dumál. Néha dumál is. Máskor vihog. Vagy épp dumál. Reggel felébredek, és már hallom a hangját. A hangjával fekszem, a hangjával kelek, napközben a hangját hallom mindenhonnan. Ha a szobámban vagyok, akkor hallom az ő szobájából, vagy a konyhából. Ha a konyhában vagyok, hallom a szobájából, vagy rosszabb esetben élőben. Időnként úgy érzem, hogy a fejemben duruzsol. Nagyon idegesítő.

Hétfőn úgy volt, hogy végre elmegy. Már mindenki azt kérdezgette tőle délután négykor, hogy mi van, nem megy? Bentlakásos melót kapott valami családnál, ahol van két gyerek, akik mellett szerinte neki nem lesz sok dolga. Nos, az egyik 6, a másik 2 éves. Tényleg alig lesz munkája, ez hülye. Állítólag amúgy tanár volt ő, de nem tudtunk elképzelni neki semmilyen órát, hogy mit tarthatott. Szerintünk csak folyosófelügyelő volt. Egyszerűen képtelenség, hogy diplomája legyen. Bár lehet, hogy húsz év alatt tette le.

Szóval négykor mondja, hogy öt körül fog indulni, de többször kell fordulnia. Hatkor még mindig itthon volt, akörül kezdett porszívózni. Nos az első körből este 9 után ért haza, és biztosra vettem, hogy már maradni fog, mert kisgyerekes családhoz ilyen későn már nem nagyon lehet menni. És igen. Nos, én a család helyében már most felmondtam volna neki, hogy ha azt nem tudja megoldani, hogy időben odaköltözzön, akkor semmi keresnivalója sincs ott. Nade majd elválik, hogy bírja majd a "kevés melót".

Fogadásokat akartunk kötni, hogy vajon hány hétig bírja, mert hónapra már nem is mertünk gondolni. Az elmúlt 2,5 évben 12x költözött, bentlakásos munkákkal együtt, ez eléggé rossz arány szerintem. Szóval még egy éjjel ki kellett bírnunk, szerencsére másnap elég hamar elment. Hát nem hiányzik:)