Születés- és másnap, valamint fagyott lakótársak

A bogarakon kívül a fűtés borzolja még az idegeket, mert valaki menetrend szerint felkapcsolja a termosztátot 30 fokra, ami bár valószínűleg nem működik megfelelően, a hőmérsékletre minden igazi busman elégedetten csettintene. Mivel D megkért, hogy legyek a szeme és füle, valamint csak egy bőröm volt, de azt se tudtam levedleni, hogy ne kapjak hőgutát, én válaszképp menetrend szerint lejjebb tekerem a kapcsolót. A különbség annyi csak, hogy én tudattam mindenkivel, hogy én kapcsolom le, míg a felkapcsolónak nyoma sem akad. Természetesen. Nem mintha nem lett volna jelzésértékű az a hiszti, amit "valaki" egyszer lenyomott úgy, hogy egy szót nem beszéltünk még, de egyértelműen nekem szegezve szavait, szinte kiabálva porzott le a földszintre, maga mögött bevágva az ajtót (ez egyébként azóta is szokása, ha rájön az ötperc, nem számít hogy reggel 6 óra van esetleg), azt harsogva, hogy megfagy, és hogy ő is ugyanannyit fizet, mint mindenki más, amit azért pontosítanék, mivel ő egy pennyt sem fizet, más fizet helyette, de ez részletkérdés, valamint a single szobám ára majdnem másfélszerese a dupla szoba egy főre eső részénél. Na erről ennyit. A kirohanást kb vállrántva konstatáltam, az éterbe kiáltott dolgokkal nem foglalkozom, ha valaki akar valamit, tőlem, akkor majd szól, nekem :)

Az első bogárírtás

Információink a műveletről nem nyújtottak túl sok kilátást, ám annál több bonyodalmat és idegességet. Nem igazán tűnt megoldhatónak az, hogy 8 ember összes ruháit az írtás után 60 fokon kimossuk azzal az egy mosógéppel, ami még gyorsított fokozaton is közel két órán át mos, nem beszélve arról, hogy sok ruha tönkremenne ilyen hőfokon, és igazából nincs hova teregetni sem, mert egy darab szárítónk nincs. Abszolút mission impossible!

Az írtóbácsi, aki tipikus angol volt, azonban meggyőzött minket, hogy nem kell itt lehurcibálni semmit, a bogarak nem másznak be a szekrénybe, hogy aztán a vállfán lógó blúzban aludjanak az éj, vagyis a portyaidőszak eljöveteléig. Engem meggyőzött, amit tudtam ezekről a bogarakról, annak megfelelt.

Az első sick, fodrászlogika és bogarak

Az első új lakó utáni reggelen sikerült lázzal ébrednem, valószínűleg az első hideg éjszakám rátett a még francia földön szerzett megfázásomra, valamint a fáradtság és izgatottság sem igazán segített. Egyszer már volt ilyen, de akkor még időben kaptam el a lázt, így viszont már el kellett volna indulnom, amikor realizáltam a helyzetet. Igen ám, de hirtelenjében nem tudtam, mit csináljak, valahogy értesíteni kellene a hotelt, így aztán küldtem azoknak sms-t, akiről úgy gondoltam, hogy reggel lesznek benn (és akiknek meg volt a számuk.)

Ákos vissza is hívott serényen, kiderült, hogy ő meg másnapos, de annyira, hogy még haza sem jutott, mert sikerült elaludnia a buszon, és akkor épp azt sem tudta, hogy hol is szállt le, de nagyon kedvesen elmondta, hogy elküldi a hotel számát, hívjam szépen, ott kérjem a duty managert, és csak mondjam el hogy ki vagyok, melyik részlegen dolgozom és hogy beteg vagyok, nagyon részletezni nem kell, és ennyi.

Első (egész) nap az új házban

Reggel szokatlan módon örültem a felkelésnek, mivel a mozgással némileg javítottam fázó végtagjaim közérzetén. Nagyon szorgos kis délelőttünk volt, először is kiderült, hogy a gáz és villany kártyával működik, amiket feltöltés után az órákba kell dugni, melyek még az aktuális egyenleget is képesek mutatni. A kártyákat állítólag a közeli boltokban lehet valahol feltölteni. Ilyen rendszerrel én még nem találkoztam, de nagyon nem borította fel az életemet az újdonság varázsa :)

Mivel durván allergiás vagyok a padlószőnyegre, vagyis inkább a benne lévő porra illetve gusztustalan kis poratkákra, elmentünk D-vel parkettát venni, elég olcsót találtunk, sőt az utolsó pakk még olcsóbb volt, mert hiányzott a csomagolás. Ha jól emlékszem, majdnem féláron adták emiatt a kis hiba miatt. Hogy mik vannak?

Gillett Avenue

Amit valamiért minden iratban Gillette-nek írnak, de ebbe belebonyolódni felesleges, hiszen nem tudom az okát :) 

Három hétig laktam itt, a szobám nagyon pirinyó volt, nehéz volt takarítani, a törött porszívót úgy kellett megfabrikálni ragszalaggal, a mosógép egyetlen programot tudott, az is sokáig tartott, a konyha még a szobámnál is kisebb volt, viszont csak három lakótárssal kellett osztozni mindenen, beleértve a nagy kombinált hűtőt és a fürdőszobát is, amit nem lehetett éppen hátránynak nevezni.

A lakótársak meg! Azt hiszem jobbakat nem is kívánhatnék magamnak! A folyton túlórázó sráccal nem igazán találkoztam, Móniékkal annál többet, és őket tényleg nagyon megszerettem. Kedvesen és őszintén szólt, hogy mossam másik szivaccsal a cicák tányérját, és hogy én leszek a következő a wc-papír-tisztítószer vásárlásának sorában, így nem kellett semmilyen konfliktustól tartanom, hogy majd valamikor a fejemhez vágják a ki nem mondott dolgokat. Időnként elbeszélgettünk, és ha sok voltam, rám szóltak, ismét normálisan :)

Az egerek miatt jópárszor kölcsönkérték a cicákat, vagy épp bekopogtak, hogy szeretnének símogatást osztani nekik. Minden egyes pillanatban látszott rajtuk, hogy tényleg, nagyon imádják a szőrmókjaimat, az se zavarta őket, ha a szárító alá ült be Koki, minden bizonnyal összeszőrözve a száradó ruhákat :)

Nagyon jó kis három hetet töltöttem itt, a szobám picinységét abszolút ellensúlyozták a nagyon jófej lakótársaim, hiányozni fognak :)

(Ezt a posztot 2011.02.14-én pótoltam, mert lusta dög vagyok!)

Október 21: Költözés és hideg

Elég hamar kiderült, hogy amit az elején még csak reménynek hittem, az valóság lett, átköltözhetek D új házába, ahova macskák is mehetnek. Hurrá! Persze úgy volt, hogy lesz időm, a házat ma vették át, holnap offom lesz, szóval mindent kényelmesen elintézhetünk. Úgy gondoltam, hogy majd ma szépen összepakolok, holnap meg lehet költözni.

Na persze! Mit képzelek én magamról, hogy terveim vannak?!:)

Október 19: Egy kis Sherlock

Mivel iszonyatosan belezúgtam a legújabb, idei Sherlock sorozatba, szépen megkerestem a google maps-en, hogy hol is lehet az ottani Baker Street 221B. Ez nem volt túl nehéz, mivel egész Londonban csak egy Speedy Sandwich Bar van :) Ezután szépen megterveztem az útvonalat, mert ha Sherlock, akkor az igazi Baker Street-et is látni kell, a 221B alatt pedig múzeum van, szóval azt is. Gerivel megbeszéltük, hogy velem tart, sétálunk egy nagyot, ami relatív, mivel a gugli szerint ez 4 km, szóval nem egy nagy ügy.

OFF

Sziasztok!
Ypszi engedélyével írom ezt a bejegyzést (neki most nincs rá ideje), rövid lesz és tömör: katt a videora, nézzétek, terjesszétek, ha tetszik klikkoljatok a like gombra, ha pedig nagyon elvetemültek vagytok, egy rövid regisztráció után  írjatok kedves kommenteket! Részleteket arról hogy mi is ez itt találtok, én most nem szaporítom a szót, jöjjön a video:

Október 15: Excellent, thank you, na és a fizetés

Na akkor beszélek kicsit a büféről, hogy legyen fogalmatok, meg hogy mit csinálok. Ez olyan büfé, hogy ez buffet, aminek köze sincs a középiskolai büféhez, ahol egy bódéban ül a rosszkedvű Pistabácsi, és tőle lehet kérni a túrórudit meg a túrósbatyut.

Itt az van, hogy van hidegpult, felvágottakkal, sajttal, meg van péksütis részleg, croissant, meg csokisbizbasz, meg vannak gyümölcslevek kinn, meg tejek, műzlik, gyümölcssaláta, joghurt, friss gyümölcs, és hétközben van melegbüfé is, pl porridge, amiről nem tudom, hogy micsoda, de állagra és szagra a tejbegrízre hasonlít, meg van kirakva még nagy melegítő tálakban (alattuk ilyen égő ég) tükörtojás, rántotta, vmi gomba, grillezett paradicsom, kolbász, mifene, egy másik asztalon még van rendes kenyér, meg jam-ek kis üvegben, vajak kis tégelyekben, ilyen egyszemélyes adagok, stb. És akkor a vendég fogja magát, ezeket végignézi, veszi a kis tányérját, szedeget magának és leül enni. Aztán ha pirítóst szeretne, vagy teát, kávét, toronyórát aranylánccal, akkor szépen akinek a dolga felveszi a rendelést, és meg van oldva. Persze mikor nagy a hajtás, akkor még az is a rendeléseket készíti, meg viszi ki, akinek amúgy épp tök más lenne a dolga.

Október 13-14: Alvás és bombariadó

Szerdán a munkában nem történt semmi túlzottan különös (vagy már nem emlékszem rá:), a műszak végén Geri adott egy szép csokis muffint, ami igazából helytelen dolog volt, bár nagyon aranyos, én meg zavartan vigyorogtam, és hazahúztam. És ez volt az első olyan napom, amikor tényleg rögtön hazamentem munkából. 

Eldőltem, aztán pár óra múlva megnéztem egy részt a Torchwoodból, aztán aludtam tovább. Ez persze jól hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy egy óránál nem tudok többet aludni, és ez hajnalban leredukálódik húsz percre, akkor annyira nem mókás. Ennek ellenére még nem vagyok kidögölve.

Ó igen, nem említettem, hogy D kedvesen közölte, hogy sokkal jobban nézek ki, mint ahogy ő hitte, hogy én egy hét meló után kinézek majd. Inkább bóknak vettem:)

Október 11-12: Good girl - one week - perfect! na meg a trainingatyamosás.. ;)

Reggel szembesültünk azzal, hogy hát héló, ma 2-4-ig tűzvédelmi oktatás lesz, szóval egyrészt ez jó, mert 2-től már nem kell dolgozni, sőt, ülhetünk, lesz kajapia, viszont rossz, mert 3 helyett 4-kor végzünk. 

És akkor a legfontosabb dolog kéremszépen, a hétfő a büfében az egy olyan dolog ám, hogy egy része olyan, mint a hétvégén, másik része, mint a hétköznapokon, szóval teljesen össze voltam kavarodva, ráadásul ilyenkor nincs ebéd, a reggeli tovább tart, iszonyat hajtás volt. Na és hát épp lógott a nyelvem erősen, szaladgáltam össze-vissza, de alig győztem egyedül, és akkor egyszer csak Piroska, a főnök egyszer csak kibökte a fenti szavakat, természetesen egész, kerek mondatban, és még a hüvelykujjával is elismerően mutogatott, és mosolygott. Persze tudom én, hogy általában véve kicsit idegbajt kapnak a lassúságomtól, pl rühellek futni, de ez azért is van így, mert fél mm konyhai maradék van már a cipőm alján, és rettentően félek, hogy elcsúszom, így is akárhányszor siettem, mindig fellöktem egy vendéget, szóval tartózkodom a speedy gonzalez énemtől. Persze ha edzőcipőben lehetne nyomulni!

Na mindegy, olyan rettentő büszke voltam magamra, hogy rögtön széjjelújságoltam a dolgot. Amúgy ha nem is vagyok éppen iszonyat ügyes, de egyértelmű, hogy magamhoz képest sokat fejlődtem.

Október 9-10: British Museum és csirkecomb

Hát nagyon el vagyok maradva gyerekek. 

Az úgy volt, hogy szombaton aztán (9-én) meló után benéztünk Gerivel a British Museumba, mert ő tudta, hogy hol van, kb 5 perc gyalog a hoteltől, gondoltam megnézem milyen kiállítások vannak, stb. Aztán addig kószáltunk, hogy bementünk egyre, amin elég sokat nevettünk, bár a végén én már nagyon kínlódtam a lábammal. Már nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek magamon, hogy munka után még múzeumban mászkálok. Hát noooormális?? Margit! Amúgy szinte minden műsor ingyen van, meg van pár fontért is, a fő attrakció most vmi egyiptomos dolog, Book of Death, amire 12 fontos a belépő, és azon viccelődtünk, hogy a végén tényleg bakker kicsapnak egy aprócska könyvet egy hatalmas terem közepére, amit húsz méterről lehet csak megsasolni, aztán nesztek Book of Death :D

A nemannyira off és a nemannyira nyolc

Na, ma reggel szerintem kifejezetten jól ment a büfé felügyelése, Ivett mintha többször is helyeslően bólogatott volna, mikor épp a megfelelő műveletsoron kapott rajta. Néha azért még mindig nem igazán tudtam, hogy mit csináljak. Aztán a mai "főnök", Betti megkérdezte, hogy bejönnék-e jövő kedden, az offomon, mert hogy training lesz, 2-5-ig. Hát erre most mit mondjon az ember? Igazából baromira nincs kedvem hozzá, mert mégiscsak szabadnap, és ugye tuti nem fizetik ki, bár elméletben mintha azt mondták volna, hogy be kell csekkolni, stb, de hát ne legyenek illúzióink. Szóval nagy dilemmában vagyok bakker, de valszeg inkább bemegyek, mert egyrészt nem akarok gondot, másrészt a fejlesztés nem árt. Áh, így most szépen el lesz rontva a szabadnapom.

A másik meg, hogy még jó, hogy megnéztem még egyszer a beosztást, mert nem holnap leszek 8-tól, hanem vasárnap. Elég ciki lett volna, ha összekeverem. Szép. Mondjuk én lennék! :D

Huggy

Először is: itt egy elmaradásom. Kicsit zavaró, hogy ha módosítok valamit, akkor elveszi az eredeti dátumot, grr. Már egy ideje írtam ezt, de én most nem olvastam át egyben, arra nincs energiám, azért a lényeg benne van! A nagy részét még a kompon kreáltan, friss élményekkel:)

A nap szokásos volt, rendben beértem, minden adandó alkalommal jól megmasszíroztam a lábacskám, és elég jól bírtam ahhoz képest, hogy este milyen vacakul voltam. Még délben azért bevettem a maradék rubophent, mert kezdtem furcsán érezni magam megint, de szerencsére nem volt különösebb gond. Ma 3x annyian voltak az ebédnél mint tegnap, de szerintem sokkal jobban haladtunk, valahogy jobban pörgött minden, legalábbis én így láttam. A lábam sem fájt annyira, mint tegnap, most a sarkam szórakozott velem, de tűrhető volt.

Néha mondjuk elég rossz érzés az, hogy ugye nem ismered a rendszert, és szinte te vagy a hibás, amiért nem tudod hogyan kell csinálni azt, amit még nem csináltál. Na mindegy, ezen igyekszem túltenni magam.

Harisnyaláz

Ebben a fejezetben nem lesz szó harisnyalázról (az különben meg micsoda??), ellenben harisnyáról és lázról igen, valamint majdnem késésről, még mindig jófej szomszédokról, gyógyszerekről, meg egyebek.

Reggel úgy negyed órával később ébredtem, mint akartam, szóval rohantam, tegnap este még az 5:23as buszt akartam elérni, ami bevisz az Upton Parkba ugye, de csak 33-ra jutottam ki a megállóban, szóval a 43-as lett a következő cél. Lett volna, ha jött volna. Én meg véletlenül sem egyenes arányosan lettem ideges, hanem exponenciálisan, vagyis 55 környékén felpattantam a többi közül egyre, mind ugyanoda vitt, az állomás előtt egy megállóval állt meg, csak épp ott még kanyarogni kellett gyalog, de egy néger bácsi útbaigazított nagyon rendesen. Természetesen esett az eső, én meg loholtam mint állat, hogy időben beérjek, mert ugye átöltözés, stb, nem két perc. Pyrynek ríttam közben, hogy drukkoljon, jedizzen, hogy a metrók már jól jöjjenek, és ne késsenek és ne álljanak le, mert úgy van esélyem beérni. Jól használta az erőt, valamikor fél 7 után értem be, és fél volt a cél, persze azért igyekezni kellett öltözni.

Vackor első napja (5. nap)

Igen, tudom, rengeteg az elmaradásom, és majd visszamenőleg pótolom is, de ha legalább az új dolgokat nem írom meg, sosem fogom behozni magam, bár később valszeg már nem lesz ilyen mozgalmas időszakom, szóval lesz valamennyi időm, ha épp nem akarok majd meghalni a fáradtságtól :) Egyelőre nem lesznek képek, mert arra most nincs energiám:)

Szóval tegnap megvolt az interjú a szállodánál (majd később:), ma 9-re kellett mennem, ugye még sose metróztam önállóan, a biztonság kedvéért negyed 8-kor indultam, a már ismert 58-as busszal elmentem az Upton Park-i metróhoz, ott véletlenül jó vonalra szálltam, mert elfelejtettem nézni az irányt, a Mile End-nél át kellett szállnom egy másik vonalra, ami igazából annyi volt, hogy a vágány egyik oldaláról 5 lépéssel átmentem a másikra, és már szálltam is fel. 8-kor már odaértem, előtte természetesen google maps-en megnéztem, hogy néznek ki az épületek, stb, szóval nem tévesztettem el véletlen sem, aztán sétáltam egy 3/4 órácskát a környéken. Akkor még nem tudtam, hogy jobb ha kímélem a lábam :)

Főleg vásárlás és interjú

Hétvégén megejtettük az első nagy bevásárlásomat, ami így ebben a formában teljes mértékben hazugság, hiszen vásároltam én már itt, még az ikejában is voltunk, de akkor ugye egyrészt nem annyira magamnak vásároltam, másrészt csak egy hetet voltam itt, azért ez, valjuk be, mégiscsak más szitu. Minden alkalommal elámulok a boltokban, hogy kaja terén milyen választék van és milyen árak. Ezen a téren az ASDA az igazán nyerő, olyan rettentő mennyiséget tartanak készételből, és olyan piti összegért árulják, hogy minden soron megcsíptem magam, hátha útközben elaludtam, és most épp bilibe lóg a kezem. Persze ebben az esetben felettébb kellemetlen lenne az ébredés, ugye.

Az első szobám

Amikor először láttam meg a szobámat, majdnem sírva fakadtam. Vagyis ez így, ebben a formában nem igaz, mert amikor először megpillantottam, éppen pakolásztuk fel a cicákat, maradék cuccokat, szóval nem volt időm felfogni a helyzetet, viszont amikor magamra maradtam, egyedüli humanoidként a szálláson, igencsak nekikeseredtem. Próbáltam magamba roskadni, csak nem volt elég hely hozzá. 

Gondoltam én, hogy nem egy hodály fog várni, de hogy ilyen picike a szobácska - mert szobának nevezni maróan ironikus lenne -, azért az meglepett. Óriási szerencsém volt, hogy az ajtó kifele nyílt, gondolom nem véletlenül, ugyanis befele nem lett volna elég hely hozzá. 

MÍNUSZ HÁROM - Megérkezés :)

Elsején, a Második Nagy Napon hajnalban kelt a társaság, hogy tuti időben odaérjünk a komphoz. A konyhában olyan látvány fogadott, amit még sokáig nem fogok elfelejteni, és igazán nagyon fogom irigyelni Csilláéktól. Képzeld el, hogy állsz hajnalok hajnalán a konyhában, de nincs igazából mégsem sötét, mert a Hold nyújtózik befele az ablakokon, és ezüstös derengést von mindenre, amit elér. Az ég tiszta, a kontúrok élesek, te meg csak állsz ott, elfeledkezve a kávéról is, a lélegzetvételről is, mert annyira, de annyira a magadénak akarod tudni ezt a pillanatot, hogy még pislogni sem mersz. Szóval csudiszép volt, elmentettem azt a hajnalt :)

A komp felé minden rendben ment, bár Kokinak már rettentően elege volt a sok utazásból. Annyira sajnáltam őket, hogy megint berámolom a drágákat a ketrecbe, meg autóba, de tudtam, hogy most már hamarosan vége az egésznek, próbáltam bíztatni is a cilákat, de Koki magasról tett a mézesmázos hangomra, elege volt és kész, nyervogott, kaparta a ketrecet, minden baja volt, az összes szőrszála azt suhogta felém, hogy bekaphatnám.