Október 11-12: Good girl - one week - perfect! na meg a trainingatyamosás.. ;)

Reggel szembesültünk azzal, hogy hát héló, ma 2-4-ig tűzvédelmi oktatás lesz, szóval egyrészt ez jó, mert 2-től már nem kell dolgozni, sőt, ülhetünk, lesz kajapia, viszont rossz, mert 3 helyett 4-kor végzünk. 

És akkor a legfontosabb dolog kéremszépen, a hétfő a büfében az egy olyan dolog ám, hogy egy része olyan, mint a hétvégén, másik része, mint a hétköznapokon, szóval teljesen össze voltam kavarodva, ráadásul ilyenkor nincs ebéd, a reggeli tovább tart, iszonyat hajtás volt. Na és hát épp lógott a nyelvem erősen, szaladgáltam össze-vissza, de alig győztem egyedül, és akkor egyszer csak Piroska, a főnök egyszer csak kibökte a fenti szavakat, természetesen egész, kerek mondatban, és még a hüvelykujjával is elismerően mutogatott, és mosolygott. Persze tudom én, hogy általában véve kicsit idegbajt kapnak a lassúságomtól, pl rühellek futni, de ez azért is van így, mert fél mm konyhai maradék van már a cipőm alján, és rettentően félek, hogy elcsúszom, így is akárhányszor siettem, mindig fellöktem egy vendéget, szóval tartózkodom a speedy gonzalez énemtől. Persze ha edzőcipőben lehetne nyomulni!

Na mindegy, olyan rettentő büszke voltam magamra, hogy rögtön széjjelújságoltam a dolgot. Amúgy ha nem is vagyok éppen iszonyat ügyes, de egyértelmű, hogy magamhoz képest sokat fejlődtem.

A tűzvédelmi oktatás szerintem teljesen jó volt, megismertük Young Eddy történetét, aki az irodában csinál pirítóst, az íróasztalon, egy halom papír között, és hát jaj tűzeset keletkezett, most mi legyen? Főleg videók voltak, a nagyját értettem, egyre inkább elképedek azon, mennyire értem az angolt, pedig a felét se nézem ki magamból. Amúgy tök izgi volt, mert bemutatták a tűzoltó készülékek fajtáit, melyik mire jó inkább, és milyen színkóddal van ellátva, hogy messziről lásd, hogy az melyik fajta. Attila ült mellettem végig, szünetben meg az előadás elején nagyon kis úriember módjára hozta nekem a cukorkákat, meg az üdítőt, de azért rendesen elcsodálkozott, mikor meglátta, hogy én tényleg visszafele írok, nem csak viccelődöm. Az amúgy csendes magas típusú férfiú megrökönyödve kiáltott fel: te normális vagy??! :D

Meló után átporzottam D-hez, vagyis csak porzottam volna, ha nem busszal megyek. Hát én azt hittem, hogy milyen egyszerű lesz, hogy a hotelnél is jár a 25-ös, meg D-nél is, ennél jobb dolgom nem is lehetne. Nos közel 2 órába került, míg átértem, de lehet hogy volt 2,5 óra is (ez metró+busz kombóval szerintem 50 perc lett volna max). A busz minden bokornál megáll. Tömegnyomor van. És útközben megmásítja a célállomást, így Stratfordnál le kellett szállni, és aztán fel egy újra. Áááá. D hozzámvágott húsz fontot, mert kicsit kellemetlen helyzetbe kerültem volna nélkül (női gondok, muníció és pénz nélkül.. képzelhetitek:))

D-ék már nagyon mentek volna a dolgukra, így velük tartottam házakat látogatni. Az egyik helyen, ahogy leparkoltunk, és becsuktuk az ajtókat (komolyan nem csapkodtuk), kijött egy fogatlan randa bácsi a ház elé, hogy ő pihenni szeretne, mi meg itt randalírozunk az ajtókkal, erre persze megjelent egy ilyen zenélő fagyiskocsi, mi meg röhögtünk keményen, hogy nesze neked pihenés. Amúgy francokat pihent az öreg, hiszen olyan gyorsan kinn volt a "hangoskodásra", hogy tuti az ablakban leskelődött, kibe köthet bele.

Hazafele gyorsan meg is látogattam a Superdrug nevezetű létesítményt, többek között beújítottam egy géles talpbetétet is, meg egy illatosítót, mert már a cicák kajája is elég büdös ebben a pirinyó szobában, hát még mikor utána az almot is használják. Juj.

Jaj hát és eljött végre aztán a várva várt pillanat, az első OFFom, amivel szerencsés voltam, mert "csak" 7 nap meló után kaptam az elsőt, nem kevés ember 11 napot is várt rá kezdetnek. Szóval egy szavam sem lehet. Közben persze kiderült, hogy be kell mennem a tréningre, de ezt fizetik, szóval sebaj, egyefene.

Reggel 9-10 között akartam átérni D-hez, mert hogy nála mosok. Ennek több oka volt, hogy én ezt így találtam ki. A legpraktikusabb ok, hogy egy adagnyi ruhám volt, de fehér, piros, fekete, minden, neki van színfogó kendője, és akkor meg van oldva. Másrészt nincs pénzem még mosószerre, ilyenekre, harmadrészt úgy gondoltam, hogy majd trécselünk picit, meg kimegyek majd vásárolni közben. Aha.

Reggel időben keltem a hadművelethez, viszont olyan rosszul voltam, hogy megint a lázcsillapítós italokhoz nyúltam, meg felzabáltam az összes strepsilst, hogy jobban legyek. Valamikor dél körül azért át is értem a ruhákkal, gyorsan bevágtuk őket, aztán Adriennt nagyon szépen megkértem, hogy vegye majd ki, mivel 2,5 órás a program, én meg akkor már az előadáson leszek. 

3/4 1-kor D mondta, hogy elvisznek autóval, mert úgyis mennek be a városba. Nos olyan dugóba kerültünk, hogy szép volt nézni, Stratfordnál ki kellett volna szállnom, át a metróra, és huss, de valamiért nem tettem, szóval negyed órát késtem. Aztán persze ugye már nem volt értelme kiszállni, már elvittek rendesen. A késésből nem volt gond, még el sem kezdték, mondtam, hogy trefik lekvár, elfogadták, nem kérdezősködtek.

Ezen az előadáson a hotelről volt szó, hogy általánosságban mi hogy működteti, és hogy nekünk hogy kell viselkedni a vendégekkel, meg megint átvettük az öltözködési és háziszabályokat, szóval elég általános dolog volt, de azért igyekeztek bevonni minket interaktívan. Ezt is nagyjából értettem, úgy 90%-ban, pedig az egyik makedón, a másik indiai volt, szóval kellett sasolni az akcentust rendesen. Előadás közben természetesen folyton cukrot zabáltam, még nem ettem, és a vacsi is elmaradt előző este.

Gerinek 3-ig volt a műszakja, de megvárt 5-kor, hátha lesz valami program. Hát lett, nagyon kemény időtöltést találtam ki: vegyünk kaját a Sainsbury'sben. Ami megint nem a legolcsóbb, de van a melóhelyen, és fizuig kell csak kaját venni, aztán valami nagybevásárlást tartok az Asda-ban. Még alig fejeztük be a hihetetlenül izgalmas tevékenységet, amikor hívott D, hogy merre vagyok, mert ők végeztek, és felvennének, és a Holnborn közelében vannak, szóval aztán a telefonhoz ragadtam, és úgy kellett integetnem, hogy hát akkor szia. Jól megérte 2 órát várni rám :/

D-ék aztán felszedtek nagy nehezen, az éhenhalás ellen megmentett D szokása, hogy sosem eszi meg az összes kaját, amit vesz, így egy kis KFC-s csirke segített rajtam. A ruhák nagy része elég jól megszáradt, vagy alig volt nedves, mire visszaértünk, még eltököltünk egy távirányítós helikofferrel, aztán mikor komolyan célpont lettem, inkább én is hazamentem a pakkokkal. Itthon mindent kiteregettem kb, aztán bevágtam a szunyát, és megfogadtam, hogy a következő offomon máshogy lesz :)