Az első bogárírtás

Információink a műveletről nem nyújtottak túl sok kilátást, ám annál több bonyodalmat és idegességet. Nem igazán tűnt megoldhatónak az, hogy 8 ember összes ruháit az írtás után 60 fokon kimossuk azzal az egy mosógéppel, ami még gyorsított fokozaton is közel két órán át mos, nem beszélve arról, hogy sok ruha tönkremenne ilyen hőfokon, és igazából nincs hova teregetni sem, mert egy darab szárítónk nincs. Abszolút mission impossible!

Az írtóbácsi, aki tipikus angol volt, azonban meggyőzött minket, hogy nem kell itt lehurcibálni semmit, a bogarak nem másznak be a szekrénybe, hogy aztán a vállfán lógó blúzban aludjanak az éj, vagyis a portyaidőszak eljöveteléig. Engem meggyőzött, amit tudtam ezekről a bogarakról, annak megfelelt.

Mivel macskaügyben hiába akartam  információt szerezni D-től, nem sikerült,  a bácsit kellett meginterjúvolnom, hogy a cilákkal mi legyen, akiről kiderült, hogy véletlen sem tájékoztatták erről az apróságról, majd szemöldököt felhúzva, de egyben szigorúan közölte, hogy állatok nem lehetnek a művelet folyamata alatt a házban, mert mérgező rájuk nézve a gáz, sőt, az elkövetkezendő 1-2 órában a humanoidok is jobb ha máshol lesznek. Még az volt a szerencse, hogy D Lacija úgyis átjött a kocsival, hogy beszéljen a jómunkásemberrel és így a nyúlketrecet ismét használatba vettük, én a szőrmókokkal ott viseltem túl azt az időt. Laci hiányolta a vegyvédelmi kezeslábast a bácsiról, aki a szabályaival ellentétben nem küldte melegebb éghajlatra a már írtás közben tovább kérdezősködő és utána caplató srácot. Érdekes, érdekes. Mi azért reménykedtünk, hogy az ízeltlábúaknak jó időre befellegzett.

A csótányok egy barna ragacsot kaptak a képükbe, vagyis pár fincsi helyre szétkenve. Állítólag ennek nem tudnak ellenállni, viszont halálos, tehát hamarosan nem kell félelemmel kinyitni a hűtőt, hogy aztán a fagyasztó ajtajának peremén egy gyorsan mozgó élőlényt lássak elsuhanni. Juj! Tény, hogy páran megtanultunk egyhelyből két métert ugrani, hátrafele.

Amúgy hogy őszinte legyek, a világ egyik legnagyobb hülyeségének tartom az ágyi poloska elleni ágyhuzatot! Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben ezek nem az ágyban laknak, vagyis nem feltétlenül. Elsősorban a bútorok repedéseit nézik ki lakhelynek. Ez persze lehet az ágykeret is. Nos, innentől kezdve aztán annyira felesleges egy műanyag szarral letakarni az ágyat, mint hintalónak répát adni. A bogarak a sötétben a melegre és a széndioxid kibocsátásra jönnek elő, bárhol is vannak, tökmindegy nekik, hogy min kell át-, illetve felmászniuk. Na jó, egy faszagányos kis ragacsos, légyfogó-szerű szalag biztos nem tetszene nekik:)

Minden szobában talált bogarat a bácsi, a mellettem lévő volt a legfertőzöttebb, a függöny áldozatául is esett a procedúrának, valamint pár törött ágykeret is. A függönyt D állítólag azért nem pótolta aztán, mert hogy nem a ház része, pedig a szobaleltárba felírtuk. Na mindegy, ez nem az én dolgom, csak fura.

Ami megdöbbentett, hogy a második legfertőzöttebb szoba állítólag az enyém volt, pedig addig én teljesen meg voltam arról győződve, hogy nálam aztán tutibiztos nincsen egy fél élősködő sem, nem is láttam egyet sem, csípésem se volt. Úgy látszik ezeknek nem ízlett annyira a vérem, mint a szúnyogoknak, vagy esetleg a cilák felfogták a támadásokat. Szegénykék.

Melóban annyi áttörés történt, hogy ebédnél már kaptam asztalokat is, amiknél figyelni kellett ugye a vízszintet, vagyis utántölteni a poharakat, meg leszedni tányérokat, ha végeztek, és már a desszertes pultot is rám bízták, ami rém bonyolult feladat, hiszen ha nem is érteném, hogy mit kérnek az emberek, csoki- vagy málnatortát, illetve gyümölcssalátát, a kézjelek elég egyértelműek, önkéntelenül is mutogatunk amikor kérünk :)

A csapat bővelkedett Edgarral, egy spanyol sráccal, igyekeztem minél többet beszélgetni vele, ami eleinte kihívásnak bizonyult, mert erősebb volt az akcentusa, mint Josénak, de nem tettem le arról, hogy a nyelvet gyakoroljam, így nem kevés mókás percet nyertem a vele való csacsogásaim során.

Időközben sikerült elosztóhoz is jutnom, így végre hasznát tudom venni a szobácskám jelentős hányadát elfoglaló képtovábbító készüléknek. Az antenna segítségével öt csatornát lehet fogni, ebből az egyiken főleg sorozatok mennek. Jiháj! Ennek örömére az első film, amit láthattam, a Rambo 2. volt, így az első közel tíz perc után semmi értelme nem volt tovább néznem, mármint nyelvtanulás szempontjából :)

(Ezt a posztot 2011.02.24-én pótoltam, mert lusta dög vagyok.:)