Szerdán a munkában nem történt semmi túlzottan különös (vagy már nem emlékszem rá:), a műszak végén Geri adott egy szép csokis muffint, ami igazából helytelen dolog volt, bár nagyon aranyos, én meg zavartan vigyorogtam, és hazahúztam. És ez volt az első olyan napom, amikor tényleg rögtön hazamentem munkából.
Eldőltem, aztán pár óra múlva megnéztem egy részt a Torchwoodból, aztán aludtam tovább. Ez persze jól hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy egy óránál nem tudok többet aludni, és ez hajnalban leredukálódik húsz percre, akkor annyira nem mókás. Ennek ellenére még nem vagyok kidögölve.
Ó igen, nem említettem, hogy D kedvesen közölte, hogy sokkal jobban nézek ki, mint ahogy ő hitte, hogy én egy hét meló után kinézek majd. Inkább bóknak vettem:)
Csütörtökön (figyelitek hol tartok?? - ma ugye péntek van, csak visszadátumozva jelenítem ugye meg a posztokat, mert hát csalok, na:), szóval csütörtökön meg egész jó volt a napom úgy 11:05 -ig, amikor az ebéd előkészületéhez kellett volna gumikesztyű. De nem volt. Piroska mondta, hogy kérjek a linenportertől (ő izélgeti a konyhatörlőket, meg a terítőket - magyar szót sajna nem tudok erre a munkakörre). Le is mentem, pont a lányzóval, akinek számolnia kellett a "linen"-t. Meg ne kérdezzétek, miért kell megszámolni a törlőket meg a terítőket! Teljesen szépen, trillázó hangon, szemrebesgetve esdekeltem a kesztyűért, mire is majdnem hogy a krva anyámba nem lettem elküldve (magyar a srác, így könnyű), mert hogy miért ő adjon kesztyűt, vegyek a konyháról, és hiába magyaráztam neki, hogy én nem azzal a gondolattal keltem fel reggel, hogy őt majd szívatni fogom egy nyomorult kesztyűvel, hanem én is csak azt csinálom, amit mondanak nekem, szóval nem velem kéne kiabálni. De akkor már én voltam a hibás azért is, mert a számoló lányka nem pontban 11-kor jelent meg (mintha az csak tőle függne ugye...), és többször is visszabaxta a kesztyűt a dobozba, hogy nem ad, de nem hagytam magam, szóval kesztyűvel és síkidegen tértem vissza. Persze jobb lett volna ott helyben leüvölteni a fejét, de így első körben ehhez nem volt kedvem, amúgy meg így is kiderült a dolog, mire én megemlítettem, hogy a frászt hozta rám a srác, addigra már elbeszélgettek a fejével.
Attila mondta, hogy nem kell vele foglalkozni, hülye szegény, aztán ebéd után hívott cigizni, hogy tisztuljon a fejem. Ez persze olyan cigizés, mint D-vel. Ő cigizik, én meg csak úgy vagyok:) Azért valahogy nem az enyém volt innentől a nap, mivel ebédkor egy ember választott el a linenportertől, aztán ahogy kimentünk cigizni, megjelent ő is, aztán 3-kor még Attilával pont nekünk kellett számolni a "linen"-t, na kivel? Hát igen. Tiszta görcs voltam a helyzettől, mert gyűlölöm ha ok nélkül üvöltöznek velem, és tényleg megijesztett a srác. Az tuti, hogy messziről kerülnöm fogom, mert ha még egyszer így nekem ront, tuti tökönrúgom, aztán nézhetünk. Ő fennakadt szemekkel, a golyóit a gyomrában keresve, én meg asszem új munka után:)
Munka után Gerivel beültünk a Holborn megállóhoz igen közeli egyik Wetherspoonba, ez egy hangulatkarbantartóegységlánc :) Természetesen nem volt pénzem, csak 1 fontom, szóval rögtön tartoztam is 1.90nel, mert azért csak igyunk már valamit, ne túl drágát, de ihatót. Nos, a Perry nevezetű ciderre esett a választásom, ami barackos sör szerintem, 7,4%-os, de hogy őszinte legyek, hát tényleg ízlett!!
Na és akkor következett a kínos beszélgetés, amin gyorsan túl akartam lenni, mert a muffinos partizánakció már nekem is feltűnt, úgyhogy igyekeztem tisztázni a helyzetet. Persze ugye miért menne minden egyszerűen? Az egy dolog, hogy rögtön kértem egy tisztább poharat, mert az ugyan nem zavart, hogy nincs "elpolisholva" (istenem, de gyűlölöm ezt a szót!:), de valami nagyon ragaszkodott az üveg falához, szóval kicseréltettem, kaptam friss meleg poharat :) Nade a lényeg, hogy aztán csak jönnek, hogy mindenki húzzon ki az utcára, evakuálás van, szóval a szabadban folytattuk az ivást, amit elméletben tilos, de hát kb leszartuk, mindenki kinn ácsorgott az italával.
Természetesen rögtön ment a poénkodás, hogy bakker biztos felismertek, azért ürítették ki a helyet, aztán mikor végeztünk a piákkal, és elnéztünk a Holbornra a mellékutcából, hát le volt zárva, rendőrök, sárga szalag, kék szalag, közeli utcákban szintén, ambulance kocsik, stb. Bombariadóra tippeltünk, és valszeg az is volt, más is így hallotta. Szóval hát ez van kéremsépen, én bevonzom ezt mindig :) Így aztán szépen el lettem kísérve a Chancery Lane-ig, mert fogalmam sem volt, merre van az. Közben befejeztük a baráti csevelyt, tiszta víz van a pohárban.
5 comments:
Tehát akkor marad baráti csevely. :))
Pedig basszus még oda is telefonáltam hogy bomba van elrejtve az épületben, hogy rögtön izgi legyen a helyzet... :)
A faxokkal meg ne foglalkozz, a jedi tanács már dolgozik az ügyön.
Áhá, hogy te voltál az :))) gondolhattam volna ám:))
Ezt hol hallottad,hogy az utcan tilos inni?:):):)
Látszik,hogy nem sétáltál még eleget Londonban estenként!
Mariann, ööö, hát ott mondták páran. Lehet, hogy csak nappal, azon a területen, vagy hogy ők is rosszul tudták. Fogalmam sincs, de mindenki elég gyorsan lehúzta a piáját. Nem igazán ismerem ezeket a szokásokat, engem még át lehet "verni" ilyen infókkal:)
Ezért is írtam, hogy elméletben, mert hogy nem elsőkezű az infó, bár az "állitólag" szó jobb lett volna oda :)
Post a Comment