Amit valamiért minden iratban Gillette-nek írnak, de ebbe belebonyolódni felesleges, hiszen nem tudom az okát :)
Három hétig laktam itt, a szobám nagyon pirinyó volt, nehéz volt takarítani, a törött porszívót úgy kellett megfabrikálni ragszalaggal, a mosógép egyetlen programot tudott, az is sokáig tartott, a konyha még a szobámnál is kisebb volt, viszont csak három lakótárssal kellett osztozni mindenen, beleértve a nagy kombinált hűtőt és a fürdőszobát is, amit nem lehetett éppen hátránynak nevezni.
A lakótársak meg! Azt hiszem jobbakat nem is kívánhatnék magamnak! A folyton túlórázó sráccal nem igazán találkoztam, Móniékkal annál többet, és őket tényleg nagyon megszerettem. Kedvesen és őszintén szólt, hogy mossam másik szivaccsal a cicák tányérját, és hogy én leszek a következő a wc-papír-tisztítószer vásárlásának sorában, így nem kellett semmilyen konfliktustól tartanom, hogy majd valamikor a fejemhez vágják a ki nem mondott dolgokat. Időnként elbeszélgettünk, és ha sok voltam, rám szóltak, ismét normálisan :)
Az egerek miatt jópárszor kölcsönkérték a cicákat, vagy épp bekopogtak, hogy szeretnének símogatást osztani nekik. Minden egyes pillanatban látszott rajtuk, hogy tényleg, nagyon imádják a szőrmókjaimat, az se zavarta őket, ha a szárító alá ült be Koki, minden bizonnyal összeszőrözve a száradó ruhákat :)
Nagyon jó kis három hetet töltöttem itt, a szobám picinységét abszolút ellensúlyozták a nagyon jófej lakótársaim, hiányozni fognak :)
(Ezt a posztot 2011.02.14-én pótoltam, mert lusta dög vagyok!)
0 comments:
Post a Comment