Vackor első napja (5. nap)

Igen, tudom, rengeteg az elmaradásom, és majd visszamenőleg pótolom is, de ha legalább az új dolgokat nem írom meg, sosem fogom behozni magam, bár később valszeg már nem lesz ilyen mozgalmas időszakom, szóval lesz valamennyi időm, ha épp nem akarok majd meghalni a fáradtságtól :) Egyelőre nem lesznek képek, mert arra most nincs energiám:)

Szóval tegnap megvolt az interjú a szállodánál (majd később:), ma 9-re kellett mennem, ugye még sose metróztam önállóan, a biztonság kedvéért negyed 8-kor indultam, a már ismert 58-as busszal elmentem az Upton Park-i metróhoz, ott véletlenül jó vonalra szálltam, mert elfelejtettem nézni az irányt, a Mile End-nél át kellett szállnom egy másik vonalra, ami igazából annyi volt, hogy a vágány egyik oldaláról 5 lépéssel átmentem a másikra, és már szálltam is fel. 8-kor már odaértem, előtte természetesen google maps-en megnéztem, hogy néznek ki az épületek, stb, szóval nem tévesztettem el véletlen sem, aztán sétáltam egy 3/4 órácskát a környéken. Akkor még nem tudtam, hogy jobb ha kímélem a lábam :)

Amúgy sétálás közben engem kérdezett meg egy fiatal csákó, hogy merre van a Russell Square, gondolom iszonyat magabiztosan szelhettem az utcákat :D Mondtam neki, hogy a station-nél van egy térkép, mert nem tudom, kicsit csodálkozott (vagy nem hitte el, hogy nem tudom, vagy fingja nincs a térképolvasásról).

Na 3/4-kor beevickéltem, volt ott egy srác is, akinek a nevére nem emlékszem persze, de valami nagyon szokványos neve volt, András talán, vagy hasonló, ő szakácsnak várt ott, ja én meg F&B (Food and Beverages) Assistant lennék vala. Várnunk kellett a managerünkre, aztán összevissza levezetett minket, én már akkor eltévedtem, ráadásul reggel 7 és este 7 között pont nem azt a bejáratot kell majd használni, amin bementünk, nagyon parázok, hogy el fogok majd tévedni épületen belül.

A canteenban előkerült ezer papír, szabály, kérdés, a szerződés is, meg nekem még egy szabályzat az italokra vonatkozóan, amiről kértem másolatot, mert azt én elolvasás alapján meg nem tanulom, az fix. A nagyját értettem, amit a lányzó mondott, de időnként gyorsan beszélt nekem, és nem mindig volt időm felfogni, a papírokkal jobban boldogultam.

Megmutatták aztán a be/kicsekkolós masinát, kóddal és kéznyomattal működik, aztán az öltözőben kaptam szekrényt, aztán még egyet, és még egyet, mert az első kettőt nem lehetett becsukni, ezzel elment sok idő. Közben kiderült, hogy nem tetszik nekik a cipőm sem, ilyen balerinacipő féle kéne, és a fehér ing az tényleg ing, a fehér felsőm nem jó nekik, az túl sztreccs, az póló, szóval mikor egyenruhát kapok, kérjek kölcsön azt is, de ha nem tudnak adni, ki kell mennem egyért. Bőszen imádkoztam, hogy tudjanak adni.

Fenn az "elosztóban" kaptam szoknyát, ami bár nem nagy, de mégis úgy áll, mint tehénen a gatya, hiányzik a gombja és a cipzár alja kijár, mert ott lyukas a szövet, kaptam mellényt, ami szintén lötyög, a kitűzőm viszont fain, és kaptam egy fiúinget, amit jól betűrtünk, meg a mandzsettáját belülre hajtogattuk, ja és hát kaptam csokornyakkendőt is. Nem nevet!

Itt volt még kis kavarodás a szekrény miatt, aztán mehettem dolgozni. Nos a személyzet nagy része magyar, a nem magyarok már csak nevetnek, hogy: Hungarian? Of course! :) 

Először persze azt se tudtam hol áll a fejem, mert épp nagy hajrában voltak, és nem nagyon volt idejük foglalkozni velem, de azért igyekeztek munkát adni. Segítettem a terítésben, aztán mikor megjöttek ebédre a "lakók", tölteni kellett nekik vizet, meg narancslevet, ha kértek. Sajnos töltésben elég vacak vagyok. Később, ha végeztek, el kellett vennem a tányérokat előlük, aztán a végén úgy 4 órán keresztül "polisoltam", vagyis törölgettem és közben foltmentesítettem az evőeszközöket. A többiek elmentek 3-kor, nekem 5-ig kellett maradnom, mert 9-re mentem, az új műszak is megjött, végre tányért is törölhettem, már kezdett elkopni a hüvelykujjam a villáktól. 

A második műszakban is sok magyar volt, az egyik vezetőféle is, ő nagyon aranyos és közvetlen volt, de ugye akkor még nem volt nagy hajrá, szóval volt ideje magyarázni, és kevesebbett mászkáltak arra a supervisorok, akik nem szeretik, ha nem angolul beszélünk, szóval sok információhoz jutottam (hova kell tenni a tányérokat, egyebek), még meg is mutatta a végén, hogy hogyan jutok ki és majd reggel be, de még bizonytalan vagyok azért. 

Mivel még nincs beosztásom, valószínűleg 7-re kell jönnöm  majd, a kezdők általában így járnak. A műszakok 7-15, 15-23, 23-7 között vannak, de van amikor 2x4 óra. 

Amúgy adnak kaját, a canteenban van rendesen, mindenki egy tonnával eszik, nem is tudom hogy tudnak olyan teli hassal rohangálni. 30 perc szünet van erre, általában közlik, hogy na most mehettek enni, mert sok a meló, nem csak úgy elhúz az ember zabálni.

5-kor én már alig álltam a lábamon, de futottam a Marble Archra, a Primarkba, nehogy bezárjon, ahogy tegnap, persze ez ezerszer nagyobb üzlet, ez nem 6kor zár. Teljesen jól odataláltam, és Mariannal előtte már lesmseztük, hogy jön segíteni vásárolni, szóval ott megvártam. Inget nagy nehezen találtam, természetesen pont abban a sarokban volt, ahova utoljára mentem, aztán mentem a cipőkhöz, de ezek a balerina cipők nagyon gázosak voltak, és mivel azt mondták, hogy a cipőm olyan, amit farmerhoz hordanak, egy lányosabb fűzőset vettem. Sajnos a 40-es a legnagyobb méret, épp hogy jó volt, de természetesen picit tág volt azért. A cipő volt a legdrágább, az 8 font volt, nem úsztam meg, így jár, akinek nem jó a balerina cipő (nem igazán szeretném elhagyni a cipőm, vagy felborulni emiatt), az ing az 2.50 volt darabja, vettünk harisnyát is, 5db volt 3 font, sajnos kiderült később, hogy az L kicsi, de majd kicserélem, és kaptam harisnyát, csak az vastag, folyt már mindenemről a víz műszak végére. Mivel össze kell fogni a hajat, vettem még hajgumit meg csatot, egy készlet volt 1.50, ebben volt 2 vékony hajráf, 6 erős hajgumi, és 4 csat, fekete, fehér, kockás kivitelben. Otthon a két sima csatomért fizettem 300 ft-ot, szóval megérte :)

Ezután beültünk kicsit egy közeli Starbucksba, valami mangós jégkásás italra lettem jól meghívva, dumáltunk kicsit, ki tudja mikor tudunk még összefutni. Ja, kaptam Marianntól a beígért London A-Z-ig okoskönyvet, meg egy adag allergiagyógyszert, ami non-drowsy, szóval nem leszek Szundi tőle. Remélem Kuka sem:)

Aztán sétáltunk a metró felé, és Mariann észrevette, hogy van ott egy Boots bolt, ami olyasmi mint nálunk a scholl, mindenféle cipővel, lábbal kapcsolatos dolgot lehetett venni, szóval vettem még talpbetétet és ilyen fáradt lábra spray-t, ezeket nagyon ajánlják akik szállodában dolgoznak. Itt elvertem 5 fontot, és már csak eurom maradt :)

A metroban "könnyes" búcsút vettünk, nagyon örültem, hogy megismerhettem Mariannt, és segített vásárolgatni, remélem még találkozunk:) Innen szépen hazamásztam, kómásan, fájó talpakkal. Itthon már csak arra voltam képes, hogy egyek gyorsan (a hotelben csak salátát mertem, mert azt ismertem, az egyik lány aranyosan "kiszolgált", mert hozott nekem szalvétát, szörpöt is, ezekről én megfeledkeztem, sajnos a neve elég bonyi volt, de csak megjegyzem egyszer), igyak egy jó meleg kávét, aztán eldőltem 1,5 órára, mert nem bírtam már.

Ez a 1,5 óra se volt teljes, minden neszre felébredtem, és féltem is hogy elalszom, de nehezen felkeltem, felsöpörtem a szétszórt almot, elpakolásztam, felpróbáltam a vásárolt cuccokat, aztán elmentem tusolni, almot takaritani, és most irom ezt a posztot. Előtte még az összes létező kenceficét rányomtam a lábamra, mert megpusztulok tőle még mindig, nem akarok holnap bice-bóca lenni. 7-re kell mennem, vagyis 7kor már meló van, a fél 7et céloztam be, ergo legkésőbb fél 6kor el kell indulnom, picit hamarabb, tehát legeslegkésőbb 5kor kelnem kell, vagy inkább 3/4 5kor, tehát 3 óra múlva. Jaj.

Igérem, igyekszem pótolni a posztokat, holnap 3-ig dolgozom, aztán ha nem felejtem el, megpróbálom kicserélni a harisnyát nagyobbra, de lehet hogy az későbbre marad, mert a blokk szerint 28 nap van rá. 

Cicák elfogadhatóan bírják, Prücsök általában a paplan alatt, Koki bóklászna, de éjjelre tiszta Prücsök lesz belőle, itt most már a fejemnél alszik, néha a párnámon, kicsit közelebb kerültünk.

Na jóéjszakát gyerekek!

(ui: annyira siettem vásárolni amúgy, hogy elfelejtettem kicsekkolni:D)