A bogarakon kívül a fűtés borzolja még az idegeket, mert valaki menetrend szerint felkapcsolja a termosztátot 30 fokra, ami bár valószínűleg nem működik megfelelően, a hőmérsékletre minden igazi busman elégedetten csettintene. Mivel D megkért, hogy legyek a szeme és füle, valamint csak egy bőröm volt, de azt se tudtam levedleni, hogy ne kapjak hőgutát, én válaszképp menetrend szerint lejjebb tekerem a kapcsolót. A különbség annyi csak, hogy én tudattam mindenkivel, hogy én kapcsolom le, míg a felkapcsolónak nyoma sem akad. Természetesen. Nem mintha nem lett volna jelzésértékű az a hiszti, amit "valaki" egyszer lenyomott úgy, hogy egy szót nem beszéltünk még, de egyértelműen nekem szegezve szavait, szinte kiabálva porzott le a földszintre, maga mögött bevágva az ajtót (ez egyébként azóta is szokása, ha rájön az ötperc, nem számít hogy reggel 6 óra van esetleg), azt harsogva, hogy megfagy, és hogy ő is ugyanannyit fizet, mint mindenki más, amit azért pontosítanék, mivel ő egy pennyt sem fizet, más fizet helyette, de ez részletkérdés, valamint a single szobám ára majdnem másfélszerese a dupla szoba egy főre eső részénél. Na erről ennyit. A kirohanást kb vállrántva konstatáltam, az éterbe kiáltott dolgokkal nem foglalkozom, ha valaki akar valamit, tőlem, akkor majd szól, nekem :)
Persze itt nem arról van szó, hogy jégcsapok lógnak az ablakokon és deresek a falak, éjszakánként pedig birkaformákat lehelve szenderülünk édes álomba. A dolog lényege, hogy valószínűleg a fűtés valamelyik részével gond van, vagy a kazánnal, vagy a termosztáttal, vagy légteleníteni kellene, vagy kitudja. A termosztát hihetetlen értékre felkapcsolásával se lenne gondom, ha miután normál hőre fűtjük a házat, vissza (le) lenne kapcsolva, mivel ha folyamatosan ezen a hőfokon üzemelnek a radiátorok, a végén még egy iraki hőkövető rakéta fog ide betalálni, komolyan. A termosztátot babrálók el fognak költözni, úgyhogy majd kiderül utána, hogy tényleg kell-e ennyire melegnek lenni, vagy sem, bár abban biztos vagyok, hogy a fűtésrendszer nem tökéletes.
Melóhelyen meg lettem dícsérve, de nem szembe, szóval méginkább jólesett :) Az offot olyan csacskaságokkal töltöttem, hogy Timivel elmentünk a bankba, meg megmutattam neki a kedvenc boltomat, ami itt van a közelben, ki is néztem egy posztert, amit meg is vettem egy Dr. Who könyvvel egyetemben, miután bementem a fizumért, mert miért ne akkor legyen a szabadnapom. Kicsit feldobta a szobám, jaj nagyon örülök neki!
Volt még mosás-csacskaság is, fiatalság bolondság, hát ez van! Aztán alvás-csacskaság jött volna az esti szülinapi buli előtt, de nem sikerült megoldanom, szóval minden pihenés nélkül vágtam bele az éjszakába, hogy találkozzam a csipetcsapattal. Csodálkoztak is, hogy elmentem, nem gondolták volna, hogy az offomon bemászok.
A hangulatkarbantartást a Shakespeare nevezetű Wetherspoonban kezdtük, ahol ott volt az egyik magyar séf is, meg Piroska is, meg sokan még a délutános műszakból, ami nem meglepő, mert ők ugye 11-kor végeztek. Annak ellenére, hogy csak egy cidert akartam meginni, gazdagabb lettek két tequilával is "mutasd meg a fiúknak, hogy kell inni" felkiáltással, én meg hát megmutattam, ezen ne múljon! Amikor a társaságot aztán kidobták, mert ketten közülünk kicsit csinálták a fesztivált, és inzultálták a vendégeket, már csak páran mentünk tovább a 101 felé, amiről azóta sincs fogalmam, hogy merre lehet, mert csak birkamód követtem Mariannt, akit ha ismernétek, nem hibáztatnátok egy percig sem:)
Itt aztán felgyorsultak az események, mert én kezdtem "jól" érezni magam a rövideknek köszönhetően, Mariannal sikerült a színvonalat tartanunk, de sajnos itt sokkal több ember volt, mint amit én elviselek, meg kevesebb levegő, és hangosabb zene, így minden limitemet meghaladva hamarosan már nem éreztem olyan jól magam, szóval nem sokkal később már az utcán kapkodtam levegő után. Ketten is kijöttek segíteni, a biztonsági őr meg csúnyán nézett a fiúkra, mert azt hitte, hogy inzultálva vagyok. Ezután elérkezettnek láttam az időt, hogy hazamásszak, bár azzal az erővel azt hiszem haza is gyalogolhattam volna, ugyanis az éjszakai busz nem akart megállni, hiába integettünk, már ott tartottam, hogy elévetem magam a következőnek, amikor is az végre hajlandó volt felvenni. Így aztán úgy sikerült hazaérnem, hogy átöltöztem, megetettem a cicákat, magamhoz vettem a frissen mosott formaruhát, aztán húzhattam is vissza dolgozni.
Azt hiszem nem kell ecsetelnem, milyen rémes délelőttöm volt a nemalvásnak és annak köszönhetően, hogy közel két órán át álltam a hidegben a buszra várva. Szeretem a hideget, de egy helyben állni benne azért nem olyan mókás. Ráadásul a pulcsimat sikerült a második szórakozóhelyen felejtenem, az újonnan vett egy fontos használt könyvet is elhagytam valahol, valószínűleg azt még az első helyszínen, ahonnan ugye gyorsan kellett távoznunk. A pulóverem nem sajnálom, nem szerettem, de a könyv azért bántott, még ha csak egy fontba is került.
Bogárírtás után amúgy a csótányok eltűntek szerencsére, az ágyi poloskák azonban bosszút álltak és a túlélők véres vendettával csíptek össze mindenkit, még akire addig rá se fanyalodtak, azt is. Pár napig több problémát okoztak, mint a legyilkolászásuk előtt. Hogy ki érti ezt?
(Ezt a posztot 2011.02.24-én pótoltam, mert lusta disznó vagyok:)
0 comments:
Post a Comment