Október 15: Excellent, thank you, na és a fizetés

Na akkor beszélek kicsit a büféről, hogy legyen fogalmatok, meg hogy mit csinálok. Ez olyan büfé, hogy ez buffet, aminek köze sincs a középiskolai büféhez, ahol egy bódéban ül a rosszkedvű Pistabácsi, és tőle lehet kérni a túrórudit meg a túrósbatyut.

Itt az van, hogy van hidegpult, felvágottakkal, sajttal, meg van péksütis részleg, croissant, meg csokisbizbasz, meg vannak gyümölcslevek kinn, meg tejek, műzlik, gyümölcssaláta, joghurt, friss gyümölcs, és hétközben van melegbüfé is, pl porridge, amiről nem tudom, hogy micsoda, de állagra és szagra a tejbegrízre hasonlít, meg van kirakva még nagy melegítő tálakban (alattuk ilyen égő ég) tükörtojás, rántotta, vmi gomba, grillezett paradicsom, kolbász, mifene, egy másik asztalon még van rendes kenyér, meg jam-ek kis üvegben, vajak kis tégelyekben, ilyen egyszemélyes adagok, stb. És akkor a vendég fogja magát, ezeket végignézi, veszi a kis tányérját, szedeget magának és leül enni. Aztán ha pirítóst szeretne, vagy teát, kávét, toronyórát aranylánccal, akkor szépen akinek a dolga felveszi a rendelést, és meg van oldva. Persze mikor nagy a hajtás, akkor még az is a rendeléseket készíti, meg viszi ki, akinek amúgy épp tök más lenne a dolga.

Na az én feladatom, mióta itt dolgozom (jaj de nagyra vagyok a másfél hetemmel!:), a büfé folyamatos feltöltése, hogy ne fogyjunk ki semmiből, se kajából, se pohárból, se italból, se tányérból, meg azért nézzen is ki valahogy az a maradék 3 croissant a kosárban, ne csak hanyagul oda legyen dobva. Ez persze könnyűnek hangzik, de azért nem az, mert amikor egyszerre kéne feltölteni a narancslevet, meg a melegítőből (ami szerintem sütő amúgy, olyan irdatlan forróság van benne) kibányászni pár szem sütit, miközben leég az összes ujjad, és közben a hűtőből is kéne a gyümülcssalátára még cucc, meg elfogyott a paradicsom, és kezd megszáradni a rántotta, hát ott azért nem unatkozom. Amúgy most már nem a lábam fáj a legjobban, hanem az ujjaim, a zárat nem tudom kinyitni már a kulcsommal, mert állandóan megégetem, aztán a villákkal jól összeszúrom, aztán amikor poharat kell törölgetni, a forró vízzel megint megégetem, és a törlőt nem tudom miben mossák, de ekcémás is lett az ujjam tőle :)

Na szóval ez az általános dolgom, a rendelések nem hozzám tartoznak. De ma megleptek a vendégek ám nagyon! Ravasz módon tőrbe csaltak! Még az a szerencsém, hogy Attila mutogatta néha, hogy mikor mit kell csinálni, meg tök jól magyarázta, hogy ha nem úsznám meg a dolgot, akkor ne legyek suta. Ezer hála neki, meg persze a többieknek:)

Szóval az úgy volt, hogy épp a leveket ellenőriztem, amikor elkapott egy ázsiai bácsi, hogy kérne teát, meg egy brown toastot. Okosan visszamondtam neki, hogy mit kér, aztán azon izgultam, hogy felismerjem. ugyanis mivel nem asztalnál ült, így ha vágnám fejből az asztalszámozást, se lettem volna okosabb. A teával boldogultam, a toastban segítettek, mert ott még vágogatni is kell, meg ilyen kütyüre feltenni. Ivett jófej volt, megtalálta az ürgét, ott állt a közelében, hogy jelezze, kihez kell vinnem, aztán lányos zavaromban csak kedvesen letettem mindent elé, elfelejtettem neki tölteni. Jáj. De Ivett csak mosolygott, mert amúgy ügyes voltam, és mégiscsak túléltem az első rendelésem:)

Na nem sokkal később egy mogorva bácsi kapott el, hogy toast-ot kér. Szerencsére már tudtam, hogy két fajta van, szóval visszakérdeztem, hogy fehér vagy barna, és hogy mennyi, aztán visszamondtam, ő nyugtázta mogorván. A számolásban segítettek a többiek, mert az 1 toast az 2 szelet kenyér félbevágva (=4 fél), a 2 toast meg valamiért 3 szelet kenyér (=6 fél), fene sem érti. Ezt a bácsit könnyen megtaláltam, majdnem behugyoztam, úgy féltem tőle, aztán flegmán megkérdezte, hogy na és a vaj az hun van, mire én rohantam az asztalhoz, és mivel nem tudtam melyiket kérheti, mindkettőből vittem neki kettőt, és akkor őszinte csodálattal közölte, hogy "Excellent, thank you!", hogy választhatott, és hogy hú. Szóval megtört a jég, épp csak a keblére nem ölelt, most várom, hogy rámírja a vagyonát. Nade.. a lényeg, hogy juuuuuuj, túléltem, és a vendég megdícsért, és értettem, hogy mit akart, és jaj hát oda meg vissza vagyok magamtól:)

Ennek ellenére nem erőltetem majd a rendelésfelvételt:)

Mindezek tetejébe ma fizuosztás volt, előtte kifaggattam a népet, hogy ez hogyan működik. Szerencsére hamarabb végeztem, fél 3-kor, mivel fél 7-re kellett mennem, így mikor lementem a canteenba a csekkért, egy árva lélek nem volt ott, Sanjana-t kivéve, aki osztotta  a fizut. Kérdezte, hogy milyennek találom a munkát, meg hogy jól vagyok-e. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ilyenkor tényleg érdekli-e őket a válaszom:) A csekket felbontva elég rendesen elkerekedett a szemem, mert alig vontak tőlem valamit, így az egy hét melóért, ami most 7 nap volt 6 helyett, plusz a tréningért 311 fontot kaptam nettóban, amiből valszeg nem lesz rendszer, de hát ez nekem most irdatlan jól jött. Gyorsan átöltöztem, mert hogy az van, hogy nem ám akármelyik bankban lehet beváltani ezt, és nem is akármelyik fiókban. A cég, a hotel x bank x fiókjába utalja a pénzt, oda mi elvisszük a csekket, azonosítjuk magunkat, és megkapjuk a pénzt (ugye nekem még nincs bankszámlám, de ha lenne, arra átírnák, mert a hotel az nem utal, az nem olyan). 

Állítólag ilyenkor mindig nagy a sor, mert ugye adott bank, adott fiók, de szerencsém volt, ismét, alig öten álltak előttem. 

No és akkor innentől indul a shoppingtúra, ami rám baromira nem jellemző. 

1. Egy megállónyit vissza, hazafele, a Chancery Lane-re, mert ott van a Sportsdirect.com-nak egy üzlete, ahol elég jó cipőket lehet kapni, a kiárusítások meg nagyon jók, nekem meg sportcipőre van szükségem, mert leesett a talpa a jobb oldalinak, de a balon is már lifegni kezdett, és meló után a kényelmes sportcipő nagyon sokat számít. Itt kinéztem magamnak egy fekete-pink (nem röhög!!) nike cipőcskét, 27.99-ért, és volt belőle 8-as! A dobozomat aztán eltüntették a pult mögött, gondolom hogy meg ne lógjak vele, szóval sorbanállás után úgy kellett megmondani, hogy mim van, de rám emlékeztek. A Lány Akinek Nagy a Lába indián fedőnevemet használtam ugye :)

2. Pakkal újra felmásztam a central line-ra, most a másik irányba, irány a Marble Arch, mert ott is mondtak egy cipőboltot, ahol a munkához jó cipőt lehet kapni. És hát baccameg, az fontos, ebben a cipellőben elkékült már a két éve eltörött lábujjam, szóval le kell cserélni mindenképp. Pótcipőnek még jó lesz, ha már kiadtam érte anno 8 fontot. Nos, ez a cipellő, amit vettem, hát kicsit sportosabb felépítésű, de külsőre elmegy a szoknyával, szerintem, és erre viszont 45 fontot költöttem, mert ennek ez az ára, három lányzótól is hallottam, hogy azóta nem döglik bele a lábfájásba, hát ez van kérem, szívtam a fogam, de úgy gondoltam, hogy ha egy Nike csak 27.99 volt, akkor ez lehet drágább. 

Na de erről a boltról mesélnem kell! Az a neve, hogy Barratts, és a kiszolgálás abszolút első osztályú! Kinéztem, hogy melyik cipellő kéne, ugye legyen lapos, fekete, szoknyához való, de kényelmes, és minél tágabb az orr-résznél, ha nem akarok fekete nagylábujjat. Szóltam az eladónak, hogy kéne 7-es, vagy 6,5-es (csak fél pár volt kirakva, a 6 kicsi volt, a 7 meg nagy), de félszámozást nem tartanak, viszont talpbetéttel lehet csalni, szólt a lány, és hozta is a drágát. Amíg vártam rá, egy másik eladó látta, hogy csak úgy ülök, megkérdezte, hogy minden oké-e, foglalkoznak-e velem, de amolyan vigyorgós jókedvvel, egyáltalán nem éreztem soknak a törődést. Aztán jó volt a 7-es, úgy döntöttem, és akkor hirtelen nem tudtam, hogy itt mi a szokás, ugye az előző üzletből kiindulva, ott álltam a pár cipővel, de rögtön észrevették, hogy tanácstalan vagyok, és máris figyelt rám a srác, miközben egy másik nőt szolgált ki. Mondom neki nemes egyszerűséggel, hogy nekem ez a cipő kell, de hát "I don't know the system" :), de csak simán a pulthoz kellett vinnem a topánt, és kész. Ott az eladó srác nagyon-nagyon kedves volt, elmagyarázta, hogy a lyukak a talpon belül szellőzőlyukak, és van hozzá egy csodaszer, csak rá kell tenni, megnyomni (demonstrálta is), és csodás illatfelhő lengi körül a cipőt, antibakteriális, miegymás, elég egy héten egyszer, 3,5 font. Hát bakker, amilyen lábszagok terjengenek a női öltözőben, meg napi 8 óra harisnyában, és a másik cipőmben a lábbetét már elszineződött, hát bekaptam a csalit, közben viccelődtek aranyosan, hogy jaj nem ismerem a rendszert, de nem bántóan, jófejek voltak nagyon.  Oda még visszanézek szerintem, mert voltak jó cipők, és nem mind volt ilyen árban.

3. Itt meglátogattam azt a Pret-a-Manger-t, ahol Mariannal voltunk, és dőzsöltem, vettem egy cookie-t, és egy mocha-t elvitelre, elmásztam megint a Hyde Park közeli sarkába, a lépcsön majszolgattam, majd kivettem a Nike-t, felvettem, a dobozába betettem a másik cipőt, majd annak a szatyrába a régi edzőcipőm, amit aztán egy elegáns női mozdulattal behajítottam a kukába. Én is adtam valamit Londonnak.

4. Irány hazafele, közben beugrottam még cukorért, mert tényleg erős lett a mocha, amit erősen kértem, hát bakker azt kapok, amit kérek :) Az upton parki metrónál, már "itthon" (már csak buszozni kell:), betértem a Peacocksba, mert hát igen, farmer is kell. Persze nem létszükséglet. Csak épp egyetlen farmerom van, az is elszakadt már lábközépen, és trottyos rajtam, és már helyenként jó vékony az anyaga, jaj, utálom. Drágának számító húsz fontért találtam egy jót, még öv is járt hozzá. 

Itt úgy volt az öltözőfülke (fitting room:), hogy be volt kulccsal zárva, de mikor az eladó meglátta, hogy ott ténfergek ruhákkal, már jött is és nyitotta. Még nem tudtam ellenállni 3 pár zokninak 3 fontért, aztán ezennel lezártam a shoppingolást :) 

Itthon még azért betértem a közeli boltba, mert a wcpapír fogytán, és én voltam a soros, de ott nem volt, szóval majd pótolom holnap, aztán még trécseltem a szomszéd párral, meg porszívóztam, rendet tettem, előkészítettem a holnapi cuccom (tiszta ing, új munkacipő, stb), kicsit kiengedtem Kokit partizánkodni, szépen átment szomszédolni, már nagyon ügyesen kinyitja az ajtót, ha csak be van hajtva, és még ügyesebben kerüli ki az egérfogókat. Elképesztő radarja van!

Most pedig megtervezem a holnapi útvonalam, mert a metrók nagy részének nagy részét lezárták, és véletlenül sem az a rész jár, ami nekem jó lenne, és fél 7-re kell beérnem, és buszozni kell. Vagyis hamarabb kell indulnom. Bleee..