Hétvégén megejtettük az első nagy bevásárlásomat, ami így ebben a formában teljes mértékben hazugság, hiszen vásároltam én már itt, még az ikejában is voltunk, de akkor ugye egyrészt nem annyira magamnak vásároltam, másrészt csak egy hetet voltam itt, azért ez, valjuk be, mégiscsak más szitu. Minden alkalommal elámulok a boltokban, hogy kaja terén milyen választék van és milyen árak. Ezen a téren az ASDA az igazán nyerő, olyan rettentő mennyiséget tartanak készételből, és olyan piti összegért árulják, hogy minden soron megcsíptem magam, hátha útközben elaludtam, és most épp bilibe lóg a kezem. Persze ebben az esetben felettébb kellemetlen lenne az ébredés, ugye.
Mint legutóbb, a nyári ittlétemkor, most is csak loholtam D után, mondogatta, hogy ezt meg ezt próbáljam, ez szerinte finom, az nem olyan jó, de megpróbálhatom, ez drága, ne ezt vegyem, stb. Persze majd ki fog alakulni a saját ízlésem is, de az elején talán jobb, ha másra hallgatok.
A sok futkorászás közben természetesen a kaja már majdnem teljesen felolvadt, mire hazaértem, de ez egy cseppet sem zavart abban, hogy bevágjam a mélyhűtőbe, amiben szerencsésen sok helyem volt, mivel a többiek inkább a hűtőrészt tömték tele.
Amúgy elég hamar megtanultam, hogy készételből semmilyen körülmények között ne vegyek olyat, amiben krumplipüré szerepel! Ilyen ízetlen gumiszerűséget még életemben nem ettem! Valamint mindig jól meg kell sózni minden készételt (kivéve a pizzát), mert roppant mód sótlan, ami mondjuk nem olyan egetrengető hiányosság, a mai túlsózott, egészségtelen világban. Persze az ízeket azért jobban kedvelem :)
Volt még szó az interjúról is, hogy szerdán kéne menni, vagy csütörtökön, már nem is emlékszem pontosan, a vége az lett, hogy hétfőn tudtam meg, hogy még aznap kell menni. Persze hogy magam alá rosáltam egy másodperc törtrésze alatt, hiszen egyáltalán nem készültem fel. Annyiban mégis, hogy nyáron ugye segítettem a kérdéseket-válaszokat összeírni, csakhogy az a szobalány pozícióra vonatkozott, míg semmilyen más téren nem volt időm okosodni. Még az a szerencse, hogy az "application form"-ot még hétvégén kitöltöttünk, vagyis jól telehazudtuk, hogy én világéletemben szállodákban dolgoztam, és takarítottam mint a güzü, meg felszolgáltam, mint egy angyal. Takarításban mondjuk volt is gyakorlatom, mert mikor házfelügyelők voltunk, nem keveset suvickoltunk, de az ugye megint más.
Teljesen beparáztam, hogy nem fogok odaérni időben, mert még ha épp nem is lenne sztrájk, akkor sem tudom, hogy kell odamenni, de D már izzította is a kocsit, hogy majd úgy odaérünk. Az autóban igyekeztem felkészülni, bemagolni pár mondatot, amiben én nagyon nagyon nem vagyok jó, nem tudok seggelni, sose mennék át egy vizsgán sem az orvosin (nem mintha orvos szeretnék lenni, na de ha szeretnék, akkor bajban lennék nagyon), szóval csak reménykedtem, hogy nem fognak nagyon belekérdezni semmibe, és érteni fogok mindent, hiszen nem használtam még aktívan a nyelvet, alig érkeztem még csak meg!
Jóval hamarabb odaértünk, egyik autóból ki, másikba be, J osztogatta a tanácsokat, majd átírtuk a formot egy normálisabb papírra, mert nekem csak egy piszkozat volt meg, de hogy áldottam érte az eszemet! Hárman mentünk be, szépen leültünk, egyesével hívtak minket, elég gyorsan végeztünk. Nem kérdeztek túl sokmindent, mikor érkeztem, meddig akarok maradni, mennyire vagyok időben rugalmas, tudnék-e hat napot dolgozni egy héten, a hétvége probléma-e, ilyenek, a behaluzott melókba csak azt akarták tudni, hogy mi volt a feladatom (láttam már pincért, szóval kitaláltam valamit), hány asztalom volt, de semmi konkrétat ezen kívül nem. Én rémesen izgultam, mert bár nagyjából le volt zsírozva a dolog (azért kellett így futni, meg máshoz alkalmazkodni), és fizetni is csak akkor kellett, ha megvan a meló, de azért mégiscsak jobb, ha nem kell hetekig, hónapokig otthon csücsülni, adósságot halmozva és malmozva.
Igen, amúgy ez egy olyan meló, amiért fizetsz, nem ügynökségnek. Nem túl olcsó hirtelen kiadásnak, de általában ha már legalább egy hetet dolgoztál, behozta az árát, szóval mindenképp megéri. Azért azt megjegyezném, hogy ilyenbe csak és kizárólag akkor szabad belemenni, ha ismered az illetőt, vagy megbízol abban, aki ismeri, vagy láttad már, hogy szerzett másnak melót, és nem utolsósorban, ha utólag kell fizetni, amikor már megvan a munka. Nagyon nagyon sok a csaló, aki csak a pénzre megy, és az is igaz, hogy ezek az emberek sem tesznek túl sokat ezért a lóvéért, de én úgy gondolom, hogy mindenképp megéri, ha a kiutazást követő 5. napon már dolgozol. Ugye hogy ugye?
És itt akkor meg lehet kövezni, hogy hamis infókkal vettem el másoktól az állást.. meg kell mondjam, ez a réteg olyan szinten tele van emberrel, hogy ha én így kiütöttem esetleg valakit, akkor az a valaki szintén úgyis csak fizetős-hazudós lett volna, vagy épp olyan béna, hogy jobb is hogy nem került sorra. :)
Amúgy mindannyiunkat felvettek, máshova, és másnap már mehettem is dolgozni, ami ugye elméletben holnap van, csak hogy én ezt a posztot megint jó nagy lemaradással, februárban firkáltam összevissza :)
Nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, de J-t a mai napig nem tudtam hova tenni. Elég fura nőci, vagy a fene tudja. Nála laktam (a poszt jelen időpontjában még lakom:) ugye, és mikor jött bemutatkozni hétvégén, hogy akkor hellóka, én lennék akinél laksz, úgy ráhozta a frászt a Prücsökre, hogy kész szerencse volt, hogy nem pisilt az ágyba. Szegénykém bevackolta magát a paplan alá, ahogy szokta, mikor épp megijed valamitől, ez a valami most épp a kopogás volt. Vukmintás ábrázattal mentem ki beszélgetni, aztán ugye J mindenképp meg akarta nézni a cicákat. Na mondom érdekes lesz, ketten abban a pirinyó kis lukban. Kokit mutattam, hogy őt szekálhatja, Prücsi az ágyban kommandózik, őt hagyja, de ő "jaj de én szeretem a cicákat, ők is szeretnek engem" felkiáltással már hámozta is kifele a rémült állatot, aki már nem tudott hova menekülni. Én meg nem tudtam, mégis hogyan rúgjam ki a főbérlőt a szobámból, mielőtt maradandó károkat okoz a macsekban. Szerencsére gyorsan távozott, de rém kellemetlen volt, és ez az első találkozás valahogy nem kapott pozitív jelzést
A másik apróság, hogy a porszívó csöve el volt törve, a lakótársaim jó ideje nem tudtak porszívózni, csak a csővel épphogy, és ez nem túl jó dolog, mert két cica után rengeteg szőr keletkezik, amit kefés porszívó nélkül a padlószőnyegből nagyjából lehetetlen eltávolítani. Miután ezt az infót megtudtam, és azt, hogy már többször szóltak neki, hogy cserélje ki, vagy vegyen újat, vagy valami, de nem történt semmi, megkérdeztem, hogy van-e porszívó (el volt dugva, nem lehetett látni rögtön), erre közölte, hogy persze van, de a hibáról egy büdös szót sem szólt. Nos, nekem ez elég sokat elmond valakiről, persze ez elég kevés ahhoz, hogy megítéljünk valakit, de azért örültem, hogy a nála való lakásom nem lesz túl hosszútávú. Bár lehet, hogy így visszagondolva, inkább választottam volna a körbecelluxozott törött porszívót, de ne szaladjunk ennyire előre :)
(Ezt a posztot 2011.02.03-án pótoltam, mert lusta dög vagyok!)
0 comments:
Post a Comment