Mivel Naveed jól megkavarta a szart, csak írásban voltam hajlandó vele kommunikálni, péntekre már jobban is voltam, az idegrendszeremre újabb csapásként jött, hogy a fizum viszont nem jött meg. Szóval közöltem, hogy én szívesen megyek dolgozni, ha nem Chingfordba kell menni, és ha megjön a lóvém, mert anélkül nincs pénzem beutazni. Most tényleg szórakoznak velem?
Időközben Miténtudomékhoz megérkezett a nő előző kapcsolatából született tizenéves gyereke, csak tudjon viselkedni. A kiccsalád amúgy elfogyasztotta a NésG páros által itthagyott lopott ötliteres olajat, ami szép teljesítmény alig két hónap alatt. D egy barátnője is jön pár napra, szóval addig 11en leszünk. Érdekes lesz.
Megint iszogatásba torkollott az este, mert D rokonai itt voltak, Miténtudom jó témát szolgáltatott, de amúgy sem volt eseménymentes a hét, mert az egyik házat feljelentették a szomszédok, mert antiszociálisak, meg füveznek, meg hangoskodnak. Az tény, hogy D sosem fog unatkozni, amíg házakat ad ki:)
Hétfőn még mindig nem volt fizum, viszont Naveed szólt, hogy várnak vissza Becktonba, én meg mondtam, hogy lóvé nélkül nehezen, de amúgy se volt már kedvem ezek után visszamenni. Ezen a ponton döntöttem el, hogy előbbutóbb én innen lelépek, hát ne rángassanak már, nem vagyok én senki rongya!
Éjfélkor persze nyitva találtam a bejárati ajtót, megint. Másnap találkoztam ismét Mariannal, akitől sokmindent kaptam, mikor ideérkeztem. Főleg a gyógyszerek jöttek jól nagyon. Jó volt kicsit dumcsizni, kár hogy nem tudtunk beülni valahova, hanem itt kellett nyomorogni a szobácskámban.
A tax credites nyomtatvány megjött, ki is töltöttem szépen, fel is adtam szépen, szóval most várom szépen, kérem szépen.
0 comments:
Post a Comment