A terapia

Azert csak picsogassal kezdem, bar megigertem hogy nem, de hat gyarlo humanoid vagyok, ez van. 

Egy ideje erzem mar, hogy valami nem stimmel. Vegre teljesen megszabadultam Simontol es a hatrahagyott dolgait is lerendeztem. Elkoltoztem. Van szep nagy szobam, kerttel. Tovabbra is van ket cuki macskam. Meg mindig van munkahelyem. Jonnek a segelyek. Ingyen utazom. Es egyszeruen nem vagyok jobban. Majdnem minden teren fejlodes tortent, es hiaba, nem vagyok kepes jobban erezni magam. 

Az egyetlen kilogo lolab a melo. Hogy van, annak orulok. De erdekesen, jobban mondva szarul alakulnak a dolgok. A kozvetlen supervisor-om elkezdett idiota lenni velem. Olyan dolgokert is engem von felelossegre, amit nem is en csinaltam, de ra se kerdez elotte. Olyan dolgokert basz le, amit mar 14 honapja folyamatosan csinalok, eddig nem volt gond, az ellenoroknek nem volt gond, raadasul o is csinalja. Nem mondom, hogy eddig haverok voltunk, de eldolgoztunk egymas mellett, neha beszelgettunk is, nem volt rossz a hangulat. De most mar mindenbe belekot tok hirtelen. Miota visszajottem a korhazbol, mas a viselkedese es egyre rosszabb, es nem igazan ertem. Van egy uj kollegina is, azzal hasonloan semleges, annal kicsit jobb volt a viszonyom egeszen addig, amig el nem mentem 4 nap szabira, mialatt ugye egyutt dolgozott a supervisorral, es hirtelen aztan mar nem koszon es nem is szol hozzam. Es ne legyek paranoias. Szoval ezek a dolgok egy atlagembert is kiidegelnenek, de nekem meg szarabb, mert a hulye agyam keptelen feldolgozni mind a negativ dolgokat, mind a veluk jaro stresszt.

Csak egy pelda: o annal az asztalnal dolgozott, amibe bele van epitve 3 kis huto, ami meg kellett nekem, igy idorol idore korbetancikaljuk egymast, meg egymas utjaban vagyunk. Valamit kivettem a hutobol, viszem az asztalomhoz, nezek ki a fejembol, mert elfelejtettem utkozben, miert is kell ez a cucc, de amugy egesz nap szanaszetszort voltam. Erre o hirtelen, a semmibol, kioktato hangnemben:

- Te, nem tudsz bocsit mondani, ha kell valami a hutobol? - nezek ra bamban, mert nem ertettem mirol beszel, azt is elfelejtettem kozben, hogy a huto kozeleben jartam, es lehet hogy nem mondtam volna?

- Neked beszelek, nem tudsz valaszolni? - na eddigre felfogtam mi a szitu, es nagyon nem tetszett, mert 14 honapig naponta ezerszer elregelem, hogy sorry, erre egyetlen nap kihagyom egyszer-ketszer, es akkor biztos direkt csinalom, meg mar lehet kotekedni velem. Ahelyett, hogy megkerdezne, hogy minden rendben-e, mert valami nem stimmel velem, mint ahogy egy masik kollegam tette, aki viszont nem kozvetlen kollega, megis eszrevette. Szoval csak annyit mondtam, hogy en most ezen nem akarok vitatkozni, de o csak ugralt, igy aztan ugy kezeltem a stresszt, mint mindig: sehogy. Bebaxtam mindent a masik hutobe, es kirohantam az utcara bogni. Es ez mar majdnem mindennapos...  most emiatt semmi mast nem tudok elvezni, mert ez a kotekedes kihat mindenre. Minden nap harcolok sajat magammal, hogy ne mondjak fel ott rogton azonnal, csak mert elegem van. De nem tudom, meddig birom.

Ugy volt, hogy 24-en megyek a DBT-re (dialectical behaviour therapy - tokom sincs, mi ez magyarul), ami foleg a borderline-osoknak segit sokat. Kozben hivott Barney, akit meg a korhazbol ismertem meg, hogy nem muszaj odamennem, idegen helyre, idegen emberhez, hanem csinalhatom nala is a terapiat, ami ugyan CBT (cognitive behavioural therapy), annyit tudok mar, hogy a dbt a cbt resze, szoval ez atfogobb lesz, de mindketto hatasos tud lenni. Igy aztan lecsaptam az alkalomra, es ma talalkoztunk is, elkezdtuk a dolgot.

Elejen kaptam egy kipipalos tesztet, ami alapjan Barney megallapitotta, hogy igen, jol latom, nem rozsas a helyzet most, es jol tettem, hogy kevesebb oraszamot kertem a fonoktol, es hogy nem akarok egyhuzamban tobb, mint 4 napot dolgozni (menetrendszerint kiborulok az otodik napon, es utana mindegyiken). Aztan kozosen kitalaltuk a legfontosabb dolgokat, amin valtoztatni szeretnek, pl.: nem idegrohamot kapni a tomegkozlekedesen, vagy ha csak valaki veletlen/baratsagosan hozzam er, vagy nem kiborulni az emberek dolgain, mondjuk nem bogni 3 orat, csak mert egy kisgyerek utana rugott egy galambnak, nem agyonstresszelni magam dolgokon, es ott van meg,  hogy nem birom tultenni magam Prucsok halalan sem, na meg bizni az emberekben, na ez kemeny dio lesz, az erintessel egyutt.

De bizakodo vagyok. Ezeket a terapiakat nem veletlen talaltak ki, es alkalmazzak. Aki csinalja, az ert hozza. Ha nem is az elso, de valamelyik csak segit. Ha lassan is, de csak sikerul valamit valtoztatni..

Ja, mivel ugy erzem, hogy nem hatnak a bogyoim, az egyiket megduplaztak, a masikra meg eloszor csinaltak vervetelt (azt is ma), megtudni, hogy milyen szinten all a veremben, es aszerint valtoztatni, mar ha lehet (van egy minimum es egy maximum szint.)

Utoirat: Lily elzabalja Koki elol a kajat, igy kezd egy szoros lufira hasonlitani :)))))