Elmeletben 8 napot kellett volna egyhuzamban lehuznom a sutogetos muszakkal, de szoltam hogy ez nagyon sok lenne egyszerre, meg most ugysem jonnek annyia, talan most kene E-nek, a masik lanyzonak a konyhaban gyakorolnia. Nos hiaba, hogy en a szendvicseket csinaltam (volna), de allandoan be kellett segitenem, mert osszevissza csinalt minden. Ez meg igy nem is lett volna gond. Masnap bementem vele 6ra, hogy segitsek, mert botranyos a szervezesi kepessege, azt csinalta meg eloszor, amire mondjuk tiz utan lesz szukseg, es nem azt, amire 8kor. De hiaba. Hiaba mutattam, meseltem, magyaraztam. Nem irt le semmit, vagy ha megis, nem nezte meg. Ha mondtam neki valamit, mast csinalt. Meg kovetkezo nap is ugyanazokat kerdezte, ugyanazokat vetette, es ezzel engem nagyon, de nagyon felbosszantott. Hogy miert nem igenyes valaki a munkajara? Hogy miert nem erdekli, hogy mit ad ki a keze kozul? Hogy miert nem erdekli, hogy elbassza-e es ezzel soksok penzt ero veszteseget csinal? A harmadik napon mar olyan ideges voltam, hogy amikor kifolyt az olaj az asztalra, karomkodtam egy hatalmasat, lecsaptam mindent, es kirohantam bogni.
Ugy erzem, egyre kevesbe toleralom a stresszt. Nagyon felidegesit minden, es nem birom kezelni. Tudom, hogy ez a betegsegem resze, de miota elhagytam a korhazat meg erosebb. Vagy csak azert, mert a bipolaris zavarra szedem a gyogyszereim, es igy a borderline jobban elkulonul es lathatobba valik? Tokom tudja, de nagyon rossz, mindentol behisztizek. Aztan meg, amikor normal tudatba terek vissza, hulyenek tartom magam, hogy miert hisztiztem, ettol megint behisztizek. Kivancsi vagyok a terapiara, szeptember vegen kezdodik, egy evig tart, heti egyszer. Remelem segiteni fog, mert ez igy borzalmas.
0 comments:
Post a Comment