Miután Nyuszifülnek többször is szóltunk, hogy hangos az ajtókkal, de erre mindig csak azt mondta, hogy de hát nem tud halkabb lenni, ami érdekes, mert más tud, elérkezettnek láttam az időt, hogy szóljak DÉ-éknek, hátha rájuk már hallgat. Erre jön le a konyhába, szinte kiabál, hogy most beszélt A-val, szerinte többen panaszkodnak, hogy ő hangos. Mondom, és te ezen csodálkozol? De miért rohanunk RÖGTÖN DÉ-ékhez. Hát azért nyuszifül, mert már szóltunk neked, de csak nem csináltál semmit. De hát nem lehet halkan becsukni az ajtót. Mondom érdekes, én be tudom, és meg is mutattam, hogy kell. De én a fürdőajtó miatt nem is szóltam még, na mondom ez nem igaz, ne találj ki ilyet. A szobájuk ajtaját meg nem lehet csendben becsukni. Gondolom ugyanúgy, ahogy a fürdőt sem. Nos, ha nem lehet csendben, tényleg, akkor miért nem szóltatok DÉ-éknek, hogy rossz az ajtó?
Azért bírom, hogy felnőtt emberek nem képesek azt mondani, hogy bocs, csak jönnek azzal, hogy de nem is, meg de más is. Én ebből ovi óta már kinőttem. Bár lehet, hogy nagyok az elvárásaim, szóval bennem van a hiba.
Aztán persze belekötött megint a bicajomba, hogy őt zavarja. Na ez is annyira gyerekes. Tegyem máshová, a kertbe, ja persze, V meg azért legyen mindig itthon, hogy bármikor elérhessem a bicajom. Most ugyanis azon gondolkodom, hogy el kéne adni, ha már nem használom. A konyhában mást nem zavar, a sarokba meg nem szoktunk ülni. Nevetségesek az ilyen belekötések. Vissza kell ám támadni! Az ilyet annyira nem bírom.
A két ajtó közötti hamuból meg az lett, hogy DE'-ék megtiltották az ottani cigizést, amit persze nem fognak ellenőrizni. Aztán összeültünk J-vel, meg E-vel, és megbeszéltük, hogy csinálunk takarítási rendet, mert nem állapot, hogy egyesek csak koszolnak, és nem takarítanak. Ez persze azt jelentette, hogy nekem kell megcsinálni a takarítási rendet, mert különben nem lesz meg. Így aztán 3 részre osztottam a házat, a konyha és a fürdő külön, meg a ház porszívózása a lenti wc-vel és a két ajtó közötti területtel. A szemetet az aznapi takarítósnak kell kivinni. Minden nap kitakarítunk valamit, így háromnaponta kerül ugyanarra sor. Takarítószerekre meg kitaláltuk, hogy mindenki bead egy fontot havonta, így ha lusta is venni, akkor is hozzájárult.
Az tényleg nem állapot, hogy négyen takarítunk mindig, meg négyen vesszük a takarítószereket, miközben kilencen lakunk itt. És a többiek egy része még csak megtartani sem tudja a rendet. Talán így tisztább lesz a ház, ha megtapasztalják, milyen mások után takarítani. Legalábbis remélem.
D-nek néha furcsa felfogása van. Őt raktam be elsőnek porszívózni, meg kitakarítani a két ajtó között, jelzésértékű célzásként, erre kérdezi J-t, hogy juj hát mikor takarítson, ha este jár haza, de neki jó éjjel is, ha nem zavar senkit. Persze, éjfélkor a szuperszónikus porszívó pont nem fog zavarni. Kelljél fel fél órával hamarabb, és takaríts meló előtt, ennyi. De most ezt komolyan el kellett mondani?
Ennek ellenére pöpecül megcsinálta a porszívózást, csodálkoztam is rendesen. Ha tudjuk, hamarabb megcsináljuk a takarítási rendet.
A fejem helyzete változatlan, fájdogál néha, de már tűrhető, viszont a fekvéskor már nem, de hajlongáskor még mindig rázendít. A nyaki ultrahang eredménye az lett, hogy jé, tényleg nagyobb a nyirokcsomóm, kb 6 hét múlva meg lesz ismételve, várom a papírt, hogy mikor.
0 comments:
Post a Comment