Szóval az van, hogy kedden befenyítettem a Subwayt, hogy feljelentem őket és hivatalos úton hajtatom be a pénzem, ha nem fizetnek (ezúton is köszönet Emőnek az ötletért). Így szerdára megkaptam a fizetésem. Amúgy megnéztem, olyan a szerződés, hogy igazából nem is alkalmazott vagyok, hanem szabadúszó, és ők nem kötelesek munkát adni nekem, én meg nem vagyok köteles elfogadni, ergo én nem szegtem szerződést azzal, hogy nem mentem dolgozni, de ők igen azzal, hogy nem akarták kifizetni a már ledolgozott időmet. Be is szartak a fenyegetésre rendesen, nem véletlen utalták a lóvét. Én meg ennek örömére felmondtam írásban, közöltem hogy kérem a lóvém, papírokat küldjék postán, ellenvetésnek helye nincs.
Komolyan elegem lett abból, hogy ugráltatnak, megkifogásolom a túlóráimat, erre 4 offot kapok egy héten, de előre nem tudom azt sem, így nem tudok másik állást vállalni az offokra, a végén már nem volt meg a 30 órám sem, szóval a tax credites 55 fontot is bukom, a kevesebb fizura nem szólva, arról meg pláne nem, hogy napokat késnek vele. Nem vagyok én rabszolga, szóval kiléptem a fenébe.
Lehet, hogy előbb másik helyet kellett volna találnom, de ezek után nem sok kedvem volt visszamenni velük dolgozni. Azt hiszem, ez a része érthető.
A házban már az emeleten lévő kádba is visszajön a víz, olyan komoly a dugulás. E-nek ellopták a bicaját a kuka mellől, mert nem akarta beleállítani a vízbe, így nem tudta a rácshoz kötni, szóval szabad préda volt. Erre jön a Miténtudomné, hogy nézzem vissza a kamerán, ki lehetett. Mondom szálljatok már le rólam, a közhiedelemmel ellentétben nem használom a kamerát, be sincs dugva. És akkor jön az okos kérdés: tényleg? Tényleg. Ó apám...
Amúgy most rákattantam a Mariann által ajánlott sorozatra, a Lutherre, juj, nagyon jóóó! Kár, hogy nincs több része :/
0 comments:
Post a Comment