Rss

Sunday 3 July 2011

Meglepi és lehetőség

Annyi szabadnap esett a nyakamba, hogy volt időm elkísérni A-t a dolgára, így beszéltünk egy hűtőárusítóval, hogy cserélje ki a szar hűtőjét, voltunk ablakosnál, meg még pár helyen, végén A már nagyon nem bírta a görkorit magán, akkorát barangoltunk a városban. A napok nagy részét, meg az éjszakát DE' lakásában töltöttem, nagyon jól esett a csend, és hogy rajtam kívül senki sincs, lehet bugyiban flangálni, meg ilyenek. Csak macskát etetni és simogatni mentem haza.

Megleptem magam kései szülinapi ajándokkal. Már egy ideje szemeztem A Telefonnal (Samsung Galaxy S2), még az iphone volt opció, de ennek nagyobb a kijelzője, meg sok tesztben jobb. A következő iphone persze tuti jobb, de nekem ez is elég. 24 hónapos szerződéssel, nulla előleggel, havi 35ért az enyém lett. 35 fontért kaptam lebeszélhető 2ezer percet, 5ezer smst, további 3ezer sms-t szolgáltatón belül, és annyi netet, amennyit csak akarok. Kiszámoltam, a 600 fontos telefonért 2 év alatt 840et fizetek, ergo havi tíz font kb az előfizetés. Durva, ugye? Magyarországon kicsit más árak vannak, ez még meg is éri. 


A hétvégén megint én nyitok, és megint nem kaptam kulcsot, de mondtam, hogy nekem nincs pénzem bemenni most emiatt, erre Naveed közölte, hogy nem gond, bejön ő is 7re, mert szeret segíteni. Aha, tuti késni fog.

Hát nem késett, el se jött, helyette odaadta másnak a kulcsot, aki a közelben lakik, kelhetett fel szerencsétlen korán, hogy odaadja. Meg kaptam egy srácot, akit be kellett tanítanom, semmit nem tudott természetesen, de én sem, hogy tanítanom kell, így paradicsomot szeletelni fogtam be, hogy legalább haszna legyen. A kávégép sem működött, szóval minden összejött reggel. Naveed aztán azt megcsinálta, utána meg órákon keresztül mosogatott 3 edényt, hogy ne kelljen dolgoznia. 
Az újoncunk meg ritka ostoba. A digitális mérleget majdnem bevágta a mosogatóvízbe. Valamint megkérte, hogy mondjam el a zöldségek nevét. Strawberry fiúban, komolyan. 

Naveed meló után mondta, hogy Chingfordban van egy jó lehetőség, oda keresnek embert, és ő rám gondolt, mert olyan nagyszerű a lehetőség, hogy csak én vagyok olyan nagyszerű hozzá, mert én olyan űberjó vagyok és mennyire kedvel engem (ezért kaptam warningot, mi?). Mondtam neki, hogy kérdezze meg, hogy ott garantálni tudják-e a 30 órát a tax credithez. Ha nem, akkor nem utaznék 2 órákat feleslegesen. Akkor már inkább a közelben dolgoznék. Abban maradtunk, hogy megkérdezi, én meg alszom egyet a dologra, majd a választól függően kitalálom, hogy átmennék-e.

Vasárnap késtem a busz lerobbanása miatt, de így is időben nyitottam. Persze megkaptam a magamét, hogy még egy ilyen ne legyen, mintha én tehetnék róla. Az egyik srác meg úgy bűzlött, hogy két méterről érezni lehetett, és egy vevő szólt is, hogy ő tuti nem nyúlhat a szendvicséhez, kesztyű ide vagy oda. A bűzös pólóját nem viszi haza kimosni, hanem felakasztja az öltözőben, a szag így reggelre tűrhetetlen, arról nem beszélve, hogy akár fürdik, akár nem, másnap még jobban beleizzad. Pfuuuj...

0 comments:

Post a Comment