Hétfőn elmentem Chingfordba, a headofficeba a szerződésért. Megkaptam a köténykét, pólót, sapit, de nem ám ingyen adják, hanem az első fiizuból levonják az árát, ez 6 font kb. Ennek nem örültem, de ez van, semmi sem lehet tökéletes. A póló picit nagy rám, de állítólag ez volt a legkisebb méret.
Itthon sikerült utána konfliktust generálnom Miténtudommal, mert én benn a konyhában beszélgettem J-vel, ő meg a konyhaajtó előtt mással, és be mertem hajtani a konyhaajtót, mert nem hallottam mit mondanak nekem. Szerinte illetlenség volt behajtani, nem mintha be akart volna jönni, de ők olyan hangosan dumáltak, hogy nem volt kedvem túlkiabálni őket. Közöltem finoman és nőiesen, hogy ne kössön már bele mindenbe, meg elegem van a hülyeségeiből (ő rakta folyton félre a fogmosópoharam is). Nem sűrűn látnak engem így kiakadni, szóval meg is szeppent végül az ipse és csend lett.
Mivel a Subwaynél utalják a fizut, így a munkaszerződés, bérleti szerződéssel meg NI levéllel a kezemben elmentem a Barcleyshoz bankszámlát csináltatni, de elhajtottak, ezek a papírok nem elegendők valamiért. Így átmentem a Lloydshoz, nekik elég volt, fél óra várakozás után meg is csinálták szépen. Szóval van végre bankszámlám, és ingyenes ráadásul, szóval havajdizsinapfény a köbön. Ennek nagyon örültem, mert itt szinte mindennek az alapja, hogy legyen bankszámlád. Lakcímigazolásnak elfogadják a bankkivonatot, inkább, mint bármi mást, szóval innentől egy csomó kapu kinyílt, pl. mehetek majd végre háziorvoshoz is regisztrálni, vagy vehetek előfizetéssel telefont.
Bank után pedig elvertem pár fontot a Primarkban ruhákra. Nagyon kellett már új nadrág, azokból teljesen kifogytam már. Az egyik sort 8as méretű lett, aminél kisebb nincs is. Azért ennél tovább már nem kellene fogynom.
A játszótéren megint újítanak valamit, teljesen feldúlták, a gyerekek meg esténként felmásznak a nagy konténer tetejére, és ott játszanak. Ja, persze el van kerítve, de az nem akadály. A dob mellett ezen lehet még dübörögni, meg ledobálni dolgokat. Én nem értem az itteni kölyköket, sokkal durvábbak, mint az otthoniak. A buszon is az az időszak a legszarabb, mikor a sok gyerek megy haza suli után. Dobálják egymást sültkrumplival, ordibálnak, szóval abszolút nem tudnak viselkedni.
0 comments:
Post a Comment