A Subway online kurzusát ugye rögtön elkezdtem, éjszakába, sőt, reggelbe nyúlóan csináltam, mivel először nem tudtam, hogy 5 napom van rá, addigra kell vele kész legyek, amíg az 5 napos fizetetlen training megy. Majdnem minden nap 7-14ig voltam beosztva, a közeli Gallions Reach-i shopping parknál. Egy busszal kell csak odamenni, a megálló is közel van, háztól házig max fél óra az egész. Szuper.
Először is kaptam egy használt pólót, mégiscsak egyenruhában legyek, hát jó büdös volt, műszak után haza is vittem kimosni, mert majdnem elhánytam magam a szagtól. Ez kellemetlen élmény volt, de a többi kellemes. Főleg az előkészítésbe, meg a mosogatásba segítettem be, mivel a többiről még fogalmam sem volt, de aztán jött a ebédidei forgatag, és bedobtak a mélyvízbe, és már a salátás részlegnél kellett segédkeznem. Ugye itt úgy van, hogy a vendég állítja össze a szendvicsét. Először a kenyeret, majd a húsfeltétet, utána a zöldségeket választja ki, majd a végén még kérhet italt, chipset, sütit, meg fizethet. Na, én a zöldségeket pakolásztam a kenyerekbe kérés szerint.
Itthon közben átrendezték a cuccaimat a fürdőszobában, vagyis egy hülye tükör miatt arrébb rakták a fogmosó poharam, fogkeféstül, mindenestül, amire én külön berágok, mert direkt volt annak helye, minek pakolják el, ráadásul a fogkefémhez ne nyúljon senki, szóval inkább behoztam a szobába. Jobb is így, mert egy fürdő van, és ha reggel pont vannak benn, vagy várok, vagy fogmosás nélkül megyek melóba. Miténtudomék idehozták lakni egy ismerősüket, D-t, de máris féltékenyek arra, hogy mással is barátkozik. Elmentek V-vel vásárolni, erre Miténtudom előveszi J-t, hogy miért engedte el a lányával a csajt. Mintha ők lennének a szülei. Na meg 22 éves, könyörgöm, oda megy ahova akar, és azzal barátkozik, akivel akar! Miténtudom mostanában bunkó is ráadásul, mert nem úgy mennek a dolgok, ahogy tervezték, még nincs melója, és másokon tölti ki a dühét.
Második nap már könnyebb volt a Subwayben. Már tudtam pár dologot az online kurzusból, élőben azért más, meg tegnap is együtt nyitottuk az üzletet Farwával, így ma nekem kellett csinálnom amire emlékeztem. Kicsit sok még az információ, picit el vagyok veszve közöttük. Ebédnél mondtam Farwának, hogy laktózérzékeny vagyok, így derült ki, hogy ő meg orvos amúgy. Nagyon bírom őt, nagyon aranyos és nagyon kedves, szépen beszél, mindig mosolyog és roppant jóindulatú. Nem türelmetlen velem, jól magyaráz, szóval jó betanítót kaptam.
Azt mondta, hogy nem lesz itt gond, mert keményen dolgozom, és jó a felfogásom, a nyelvre kell majd rágyúrni kicsit, de minden rendben lesz. Az külön jól jött ki, hogy én szóltam, hogy cseréljük le a reggelis posztert, majdnem elfelejtették :) Amúgy van egy magyar lány is, aki pont ugyanúgy D-éknél lakik. Milyen kicsi a világ. Őt még nem szoktam meg, elég fura a stílusa, még nem döntöttem el, hogy jó vagy rossz irányban.
Egy másik alkalommal Christina, a litván lányzó tanított be. Ő is kedves, az angolja nagyon jó, nagyon szépen beszél. Ő amolyan kisfőnök itt, 3 éve dolgozik ebben a boltban, ha van valami, inkább őrá hallgatunk, mint a managerre. A negyedik napomon jópár kenyeret sikerült elrontanom, mert elfelejtettem sajtot szórni rá még sütés előtt, de a lányok gyorsan eldugták bénázásom tárgyi bizonyítékait, mert benn volt az area manager, Fernandes, és kiakadt volna nagyon. Rettentő hálás voltam ezért, féltem, hogy ezt nem bocsátanák meg. Még aznap megtudtam, hogy már megvan a beosztásom, és át akartak tenni másik üzletbe, de a lányok ragaszkodtak hozzám, szóval még az ötödik nap előtt 99% volt, hogy maradok, és ugyanitt.
Így a mekit le is mondtam. Nem mindegy, hogy messze kell dolgoznom részmunkaidőben, vagy közel teljesben. Sajnos a havi metrobérletet már megvettem, szóval az rossz döntés volt, de már mindegy, legalább van munkám megint, és teljesen magamtól szereztem, jaj annyira büszke vagyok magamra! És ez nagy szó, ritkán vagyok elájulva magamtól :))
0 comments:
Post a Comment