Szoval Sekou elment szabira, ez azt jelenti, hogy 6 napot egyben kell dolgoznom Jordival, folyamatosan. Elore tudtam, hogy nem lesz leanyalom. Azt nem tudom, hogy Sekou tudott-e vele beszelni, de egyszer valahogy szoba jott Francescaval, hogy milyen ingerult tud lenni a srac, es megigerte hogy beszel vele, hogy probaljon viselkedni. Ezt meg is tette valamikor, mondjuk nekem fel se tunt semmi, de mikor rakerdeztem, azt mondta megvolt a dumalas.
Hetvegen eldurrant az agyam, mert tobbszori keres ellenere is baszott letakaritani a paradicsomszeletelot, igy mar szet sem lehetett szedni, ugy osszeragadt. A bacik biztos imadjak. A dolgokat menetrendszerint rossz hofokon suti, aztan csodalkozik ha elegnek. Egyszeruen nem ertem honnan vesz bizonyos szamokat. Pl. a quiche-t (fogalmam sincs az mi magyarul) 180 fokon kell sutni, 35 percig. Egyik nap 175 fokon sutotte, 32 percig. Masnap 178 fokon, harmadnap 180on. Az egyik pitefelet 170en kell, ket napig tuti 180on sutotte, szoltam is, harmadnap jo volt a hofok, negyedik nap megint 180. Hihetetlen. Szerintem egyszeruen nem emlekezik mit hogyan kell csinalni, csak csinalja ahogy esik ugy puffan alapon. Tuti ez lehet a gond, mas otletem nincs.
Ugye bizonyos dolgokert mar nem szolok, csak akkor, ha azzal kart okozhat. Anyagit, vagy egyebet, pl kapunk egy ellenorzest, es 3 napja lejart cuccot talalnak a hutoben, miatta. Szoval probalom visszafogni magam.
Aztan hetfon keptelen voltam megallni, hogy ne szoljak amiatt, hogy nem rakott cetlit a kajatarolokra, mar 3!!! napja. Minden nap cserelni kell, de o baszott ra, es ezert bajba is kerulhetunk, raadasul pont jott valami kisfonok, aki neha korbenez, nem akartam hogy kiszurja esetleg. Szoval szoltam neki, hogy nem egy, hanem 3 nap maradt el, nem szolt semmit.
5 perccel kesobb, mikor egyedul maradtunk a konyhaban, elkezdett uvoltozni velem, okollel pufolte az asztalt, belemaszott az arcomba a mutatoujjaval es kozolte, ha meg egy szot szolok, megol. Meg kiabalt meg velem egy sort, hogy en is elfelejtek dolgokat, de o sose szol, mondom valoszinuleg ezert felejtem el aztan megint, mert nem tudok rola, hogy elfelejtettem, es ertetlenkedtem egy sort, hogy miert nem szol. Azt hiszem nem segitett az, hogy nyugodt maradtam, es nem vagtam igazan vissza. En is tudok uvoltozni, csak nem akarok. Mar az uzletreszbol jott be Reni, hogy hagyjuk abba, mert kihallatszik a kiabalas a csukott ajton keresztul.
Mikor a draga befejezte a duhrohamot, szepen leslattyogtam a telefonomhoz, es megirtam jol a managernek, es azt is, hogy en ezt bizony nem vagyok hajlando elturni, es nem is kell elturnom. A halalos fenyegetes amugy ebben az orszagban buncselekmenynek szamit, es max tiz evet kaphat erte az elkovetoje. Szoval azert valamennyire komolyan veszik. Mondjuk azt nem hiszem, hogy bevaltana az igeretet, de abban biztos voltam, hogy nagyon, nagyon kozel volt ahhoz, hogy megusson, ezert pufolte inkabb az asztalt. Komolyan remegett a duhtol. De akkor sikerult nyugodt maradnom, elkerulve az esetleges tovabbi problemakat. Aki ismer, tudja, hogy nem kell felteni, foleg ha szajkaraterol van szo. Siman lealazok egy kezdo ugatot, de meg egy magasabb szintuvel is elbanok. Csak van, amikor jobb nyugiban maradni.
Amugy nalam a tulelesi technika 3 pontbol all, es eddig mindig bevalt:
- maradj nyugodt
- gondolkodj
- ijedj meg kesobb, ha mar van ra idod/lehetoseged
Szoval kesobb atertekeltem a helyzetet, es csendben megijedtem, es azon gondolkodtam, mit csinaljak majd, hogy jovok en igy dolgozni, mi lesz ezutan. Eloszor ugy volt, hogy a manager masnap megoldja a dolgokat, mikor visszajon offrol, szoval ugy dontottem, hogy megyek dolgozni, max fejbevagom a fazekkal a hulyejet, ha tenyleg nem bir viselkedni. Kovetkezo ket napban semmi nem tortent, mert a manager meg otthon leesett a lepcson, valszeg kiment a bokaja. Igy maradt az a taktika, hogy ugy csinalok, mintha semmi nem tortent volna, de meg annyira se beszelgettem vele, hogy koszonjek neki.
Nos, valoszinuleg o is elgondolkodott a dolgokon es rajott hogy tulreagalta a szitut, mert probalt kedves lenni, pl. megporcukrozta a sutimet, sot egyszer azt is mondta valamire, hogy koszonom (ez volt az elso alkalom november ota), es raadasul meg el is koszont tolem, szemelyesen, mikor ment haza (na ilyen se volt). Csak hogy ez nalam nem mukodik. En nem az a fajta lany vagyok, aki evekig el egy agressziv kapcsolatban, ahol egyik nap felholtra verik, de masnap meg van minden bocsatva, mert hat azt mondta, hogy sajnalja, meg szeret. Ja persze.
Harmadnap tudtam csak leulni beszelni a managerrel, elmondtam az elozmenyeket is, hogy munkavegzesi problemak miatt Sekou is beszelt vele tobbszor, hogy a viselkedese miatt Francesca is, meg ugy mindent, bemutattam az egesz kepet. De addigra Jordi mar elment, masnap offos volt, de ma, hogy en vagyok offos, vegre le tudnak ulni majd megvitatni a helyzetet, hogy ez a viselkedes korant sem elfogadott egy munkahelyen, es nagyon nem toleraljuk, szoval meg egy ilyen eset nem lesz, vagy ha igen, mehet a sunyiba.
Kivancsi vagyok mi lesz.
0 comments:
Post a Comment