Rss

Friday 15 February 2013

Azt mar nem mondhatom,

hogy olyan ronda vagyok, hogy meg az aram se baszna meg. Pedig kedvenc mondasom volt, most ujat kell kitalalni. 

Tortent egy nap, hogy epp a szendvicseimet csinaltam, meg abrandoztam arrol, hogy Gibbs a fonokom, DiNozzo szerelmes belem, jobban verekedek Zivanal, jobban hekkelek McGeenel, es hobortosabb vagyok, meg tobb koffeintartalmu italt iszom Abbynel, valamint majdnem olyan jol lovok, mint Gibbs maga. Jobban ugye nem lehet, o az NCIS Chuck Norrisa. Szoval elmerengtem egy kicsit, amikor egy nagy puffanas zokkentett vissza alomorszagbol a valo vilagba, hat felrobbant a paradicsomleves. Az ugye koztudott, hogy a paradicsomok gonosz lenyek es vilaguralomra tornek, de ez a terrorakcio varatlan volt. (Hogy erthetobb legyen, a leves nalunk 2 kilos kiszerelesben egy zacskoban pihen, amig bele nem dobjuk egy kondernyi meleg vizbe foni ugy husz percig.) 
Eloszor is, minden, de minden paradicsomos lett, a szomszed fal is, csodalkozom, hogy a plafon nem. Aztan hirtelen elnemult a radio. A takaritas alatt nem is hianyzott, aztan lementem felkapcsolni a biztositekot. Mondom fel. Fel. Fel! Ugy tizenotszor visszacsapodott, persze gondolhattam volna, hogy ennek meg van a maga oka, de en ennel makacsabb vagyok, es vegul gyoztem. Amikor az ujabb adag levessel visszatertem a konyhaba, fura, egett kabel szag fogadott, gondoltam na ez csaphatta le a biztositekot, de mar minden rendben. 
Es akkor ratamaszkodtam az asztalra, ket kezzel. Ha volt is vesekovem, kirazta belolem az aram. Eleg eros volt az istenadta, hirtelen megfajdultak a veseim, mintha oda gyult volna az osszes elektromossag, es meg sokaig zsibbadt az osszes ujjam osszes vege, meg kesobb is azt ereztem, hogy meg mindig remegnek a belsosegeim. 


Nem kicsit ijedtem meg, igy leszaladtam es levagtam a biztositekot a francba. Az volt a gond, hogy nemreg eltunt valahova a fozolap gombja, ami meg maradt belole, az elvalt a fedolaptol, igy ott tatongott egy kb 3mm-es luk, ahova szepen befolyt a leves es/vagy a viz, amiben forrt. Vartunk egy orat, bekapcsoltuk megint a keszuleket, majd szoltam Jordinak, hogy tesztelje az asztalt, mert en meg nem fogom meg egyszer, az hotziher, de minden rendben volt, szoval dolgozhattunk tovabb. De meg napokig kisertett a dolog, mindig tisztes tavolsagbol kerulgettem az asztalom. Ja, az asztal nem igazi asztal, igazabol 3 huto van benne, es csupa fem, hogy pontosabb legyen a sztori.

Amugy a lanyok, marmint Koki es Lily jol vannak. Az elso par napban volt egy kis morgas, meg fujas, de mar kergetik egymast agyrol le, fotelbe fel, egyutt napfurdoznek a kanape tetejen, es Lily neha meg is mosdatja a nagyfiut, aki kegyesen turi a dolgot. Kokiban van meg egy picike uri tavolsagtartas. Ha Lily fenn van a kanapen, o nem fekszik melle, mert az milyen mar, o nem olyan, de ha o mar ott szundizik, es Lily melle telepedik, az nem gond, a lenyeg, hogy aktivan nem kozeledunk a masik fele, de passzivan hagyjuk zajlani az esemenyeket. 
Koki ujabb szokasa, hogy a kedvenc jatekait, a behajtogatott sarku szetlapitott wcpapir gurigakat megfogja, beviszi a haloszoba, es ott bejatsza az agy ala, itt heves harc kezdodik, hogy kiszedje, neha sikerul, neha nem, igy minden este agyat meg fotelt emelgetunk, hogy eloszedjuk a jatekait, es kezdhesse az egeszet elolrol.

Az Ember amugy egy alomszuszek. Keptelenseg felkelteni reggel, habar nagyon elszantan kozolte velem tobbszor is, hogy majd jon velem minden nap, elkiser egy darabon, aztan megy dolgozni, es mivel koran kezdett, koran fog vegezni. Nos az ebresztoire nem ebred fel, ugy razom fel, hogy hallgattassa el oket, de utana visszafekszik aludni. Es nem szamit, hogy esetleg beszel a cicakhoz vagy hozzam, siman visszadurmolja magat. Egyik szabadnapjan elotti ejszakat vegigaludta, aztan felkelt ugy tizkor, tett-vett, 11kor megebedelt, fel 12kor visszament aludni, es aludt masnap fel 11ig, es mikor hazajottem 2kor, ott szunditott a kanapen. Hihetetlen. Sokszor mikor hazajovok 1 korul, a vizforralo meg mindig meleg, csak nemreg ment el. Igy aztan persze hogy este tiz utan keveredik mindig haza. Csak tudnam akkor minek szol hajnalban az oraja, akkor allitsa be 8-ra, es kesz. Ah, erthetetlen :)


4 comments:

Ziebi said...

Tömd meg vitaminnal az Embert. :)

Az árammal meg vigyázz, megállt bennem az ütő mikor olvastam a sztorit :(

Ypszi said...

Hat bennem is akkor hirtelen, de mar elmult. Azert kicsit meg mindig ovatos vagyok, mikor jon a levesfozesi ido. De mar leragasztottam a gombot, fel fokkal nyugodtabb vagyok:)

Unknown said...

Csak most olvasom! Mi van? Tessék már vigyázni kérem szépen!

Ypszi said...

Hat en vigyaztam kerem szepen, de valami mindig tortenik a kisvakonddal :)

Post a Comment