Mivel idegesített, hogy Simonnál van a bankkártyám és én még mindig a kórházban vagyok, és a bankkivonatom szerint az első négy napban közel 300 fontot költött el (ebből 100 valszeg a council tax, de lehet nem fizette be, csak mondta, most már semmi sem biztos), ezért megkértem, hogy hozza már el a nagy fehér dossziét a polcról, amiben papírok vannak.
Persze emellett elhozta a nagy fehér dossziét is, ami TÖK ÜRES. Na mindegy.
Így aztán ki tudtam írni a banki azonosítóm számát, mert a weblapjukat megváltoztatták, eddig telefonon intéztem a banki dolgokat neten, de kitörlődtek az adatok és hiába tudom a jelszót, ha az azonosító nincs meg.
25-én kedden így kisebb infarktust kaptam. Közel két hét alatt Simon elköltött EZER fontot!! Ő fizeti a bérleti díjat, szóval ez nem az. HA kifizette a council taxot, akkor az száz, mondjuk 40 mehetett az áramra, de nem több, mert nem fűtünk már, na mármost az ő fizuja kétszer annyi mint az enyém, ami 700 körül van. Ergo közel 6 heti fizumat költötte el 2 hét alatt. Írtam is neki, hogy azonnal szálljon le a kártyámról. De aztán jobb ötletem támadt, mert átrámoltam a maradék pár fontot a megtakarítási számlámra, amihez nem kapcsolódik a kártya.
Olyan idegbeteg lettem ettől, hogy elmondani nem tudom. Pont most, amikor a betegszabi miatt minden fillér számít, erre elbassza az összes pénzem. Megtakarítottam vészhelyzetre párszáz fontot, de azt is elköltötte, hát most hogy fogok elköltözni tőle? Remegtem az idegtől, de szerintem ez teljesen érthető. Ő olyanokat válaszolt vissza sms-re hogy sokat KELLETT innia, mert AGGÓDOTT értem és depressziós volt MIATTAM. És erre elhasználja az én pénzemet. Hát kösz.
7 körül kaptam meg az új szobám, gyorsan letusoltam mérgemben, aztán szóltam Mathisnak, hogy bár küldtem sms-t a faszkalapnak, hogy ne jöjjön, mert mérges vagyok, de ha megjelenik, én nem akarom látni, hagyjon békén és elmondtam a bajom.
Mivel látták, mennyire felzaklatott a dolog, az óránként csekkolás helyett húszpercenként néztek rám.
Darius egyszer már jött beszélgetni vmikor ebéd környékén, de ledöbbentettem a játékkal, aztán jött másodszor is, pont jókor. Beültünk a női szobába dumálni, pont akkor jött Simon, de Mathis nem engedte egy lepessel sem semerre, elküldte a francba, erélyesen, de finoman. A beszélgetés alatt egyre jobban lenyugodtam. Pedig semmi olyasmit nem mondott Darius. Csak később esett le, hogy ő szokta tartani a csoportos beszélgetéseket, de velem valamiért kivételt tett és egy nap kétszer egy órát rámszánt egy 1:1 dumálásra. Nem tudom, ez mennyire szokása amúgy, de akkor és ott rettentő sokat segített.
Szerdán a community meetingen bemutattam a játékot, mindenkinek nagyon tetszett. Aznap csináltam neki tartót is, elég faszagányos lett. Inez bejött beszélgetni, mert hallotta, hogy mi történt előző nap, mondtam, hogy ma sem akarom látni azt a marhát, ha megjelenne és bőgtem egy sort Prücsök miatt.
Szerencsére nem jött, mert írtam neki sms-t és valszeg felfogta a parányi agyával, hogy hiába is jönne. Este Darius rávett egy filmezésre, a konferencia teremben. Ott volt a jópasi is. A film kicsit felzaklatott, bár nem volt rossz, de rossz passzban ért. Amúgy a Mary and Max-ot néztük meg. Én úgy éreztem, hogy a mentális betegségeket kifigurázza, de valószínűleg csak túl érzékeny voltam.
Nővérekkel és Darius-szal is beszéltem arról, hogy nem értem, miért gond, hogy nem hagyom el a kórházat, ha egyszer nincs miért elhagynom. Megértették az én álláspontomat és bejegyzetelték a többi jelentés közé. Úgy döntöttem, másnap megmutatom a játékot, hogy na tessék, emiatt nem mentem továbbra se sehova bazmeg, mert óriás projecten dolgoztam, kinn meg nincs semmi érdekes.
0 comments:
Post a Comment