Ezt írtam a naplómba 25-ére. A 35-ik szülinapom a pszichiátrián ünneplem. Sosem gondoltam volna. Na nem azt, hogy lesz 35-ik, hanem hogy ide jutok. Azóta már rájöttem, hogy ez nem ciki. De akkor, ott nagyon annak éreztem.
A remegésem nem akar elmúlni, de olyan durva időnként, főleg ha állok, hogy simán azt lehetne hinni, hogy centrifuga üzemmódban vagyok. Időnként állni sem bírok, úgy remegek, az ajtófélfába kapaszkodva. Rögtön arra gondoltak, hogy valami elvonási tünet lehet, és persze én mondhattam, hogy nem, természetesen nem hittek nekem, szóval nővér előtt pisilés, tesztelés, de semmi.
Később átjött az Opalról vki megnézni a remegésem. Mivel hogy én oda tartozom, csak helyhiány miatt vagyok itt. Na meg is kaptam a magamét. Hogy én minek remegek? Meg miért is vagyok itt? Próbáltam válaszolgatni, de nagyon felidegesített a támadó fellépése. Ő ismer engem, de én nem ismertem fel. De úgy mondta, mintha ezer éve ismerne, én meg hülye vagyok, hogy nem tudom ki ő. Szóba került az anyagi probléma, hogy nem tudok elköltözni a faszkalaptól, mert nincs pénzem. Hát de nem kell pénz, ő pénz nélkül jött ebbe az országba és nézzem meg hol tart most. Aztán közölte, hogy a remegésem semmi, épp csak ki nem mondta, hogy szimulálom. Rettentően felidegesített, mikor elment, nekiálltam bőgni. És imádkoztam én, a hitetlen, hogy vissza ne kelljen mennem oda.
Folyamatosan, minden nap megmérik az értékeimet, mivel a pulzusom a nyugtatók-altatók-antidepresszánsok ellenére is 110 környékén van. Talán összefügg a remegéssel, fene tudja. Vasárnap szundiztam napközben, mikor többször kopogtak, de csak halkan, aztán békén hagytak. Később kiderült, egy ápoló volt, csak beszélgetni akart, mert kajáláson kívül nem jövök ki a szobából. Az Opalon erre egy hét kellett.. itt 2.5 nap. Különbség?
Az altató ellenére nehezen alszom, mert eléggé rángatózom még mindig, bár minden nappal egyre jobb lesz a helyzet. Mivel párszor elfelejtették feltölteni a laptopot, így használhatom a töltőmet kizárólag közösségi területeken, mint pl. a női szobában. Itt van egy kisebb tv, pár fotel és csak nők jöhetnek be. Férfiaknak tilos, kivéve ha látogató és csak ott van hely vagy ha ott dolgozik. Igy aztán töltöm a gépet, amíg filmezek és utána feltöltve még pár óráig jó a szobámban. (Bár az itt megnézett sorozatot újra kellett néznem, mert teljesen kiesett az összes rész, amit láttam.)
Hétfő helyett szerdán láttam a dokimat, az unszimpatikus felelősségre vonós majdnem lehülyézős fickóval. Doki szerint aggasztó, hogy egy hónapon belül másodszorra kötöttem itt ki és az alvajárás miatt valszeg elküldenek alvásspecialistához is. Másnapra (csütörtökönként van a wardround, amikor nővérek és orvosok összegyülnek a beteggel együtt és megbeszélik, eldöntik mi legyen) majd kitalálják mi legyen velem, én tök biztos voltam, hogy ahogy legutóbbis, egy hét után szépen hazamehetek.
Ahogy Móricka azt elképzeli.
0 comments:
Post a Comment