Az egyik legnehezebb resz az ejjeli keles. Ejjel fel3kor kelni valahogy nem koser. 5 az mar reggel, de fel3 az nem emberi idopont. Mar 7kor le kell fekudjek, ha 8 orat akarok aludni, mar ha sikerul hamar bevagni a szunyat, de elegge forgolodos tipus vagyok. Szoval ez az idopont nagyon nagyon kegyetlen. Es hideg van, nagyon, es a buszok ritkan jarnak, mindig kell varni tiz perceket, kiveve az elsore, azt lekovetem online es csak akkor megyek ki a megalloba, ha mar a kozelben van, de ezt a tobbivel nem tudom megcsinalni ugye.
A sutogetes resz nem bonyolult, be kell tenni a cuccokat a kelesztobol a sutobe, x hofok (altalaban ugyanaz, csak par kivetel van), x perc, ez konnyen megjegyezheto. Legalabbis nekem, ami adat, az megmarad a fejemben konnyen.Sok aprosagot kell megjegyezni, hogy mit mikor kell csinalni, van ugye croissant meg egyebek sutese, van sutik sutese, van amit csak a fagyasztobol kell kivenni hogy felengedjen, meg kell nezni mi maradt elozo naprol, es mit kell meg csinalni, kell idonkent fozocskezni is besamel martast, meg gombat, meg ilyesmit, ezeknek csak a szervezese huzos az elejen, amig rutinna nem valik a folyamat.
A masik nagyon nehez dolog viszont a szallitmany fogadasa. Foleg szombaton. Nehez dobozokat kell az alagsorba lecipekedni, utana elrakni a fagyasztoba, ahol altalaban nincs hely, viszont hideg az van. Atlag minusz husz fokban gondolkodni, hogy most mit hova tegyunk, valahogy nem mokas. Apro dolog, de utalatos meg: a talcak. Nagy, nehez fogasu, sikamlos, koszos talcak. Es nehezek. Es sok van beloluk. En meg pici vagyok, es gyenge, de kenytelen vagyok tobbel maszkalni egyszerre, ha nem akarok evekig fel-le bolyongani veluk a lepcson. A csuklom nem szereti a talcakat. A mosasukat meg a hatam.
De mindezek ellenere izgalmas dolog a K1 pozicio, mert sokoldalu, es minden nap kulonbozo. Persze pont ebben van a negativ oldal is, hogy sose tudod elore mi lesz aznap, mennyi mindent kell csinalni pluszban, mikor fogsz vegezni, es mit felejtesz el, mert termeszetesen valamit mindig el lehet felejteni. Nincs meg az egyhangu, egyforma napok kiszamithatosaga.
Mikozben Sekou betanitott, Jordi csinalta az "en" poziciom, es remes volt nezni, mennyire szervezetlen, milyen disznoolban dolgozik. De komolyan volt hogy konyekig szemetben volt az asztal fele, egyszeruen gusztustalan volt. Es amikor joszandekuan szoltam, hogy ezt meg ezt igy konyebb csinalni, mert gyorsabb, egyszerubb, ergo csak segiteni akartam, vagy epp valamit nagyon rosszul csinalt, mondjuk nem lecserelte a cimket az eteltarolokrol, hanem raragasztotta az elozore, ami irdatlan nagy hiba, akkor a vegen mar en voltam a rossz, es mar majdhogynem kiabalt velem, hogy foglalkozzak a sajat dolgommal. De bakker, ha meg nem szolok, akkor meg szarban leszunk, plane ha kapunk egy ellenorzest. Rettento bosszanto.
0 comments:
Post a Comment