Simonban az az egyik idegesito dolog, hogy szeret nagyokat mondani, amibol aztan semmi nem lesz. Ezt csinalja, azt csinalja, aztan nem csinalja meg, es ha szova teszem, vagy besertodik, vagy fel oran keresztul beszel a semmirol, aminek koze sincs a dologhoz, es igazabol nem tudom meg, hogy miert nem csinalta meg.
Miota megvolt a kero, azt mondogatta nekem, szinte minden nap, hogy majd mindig jol felkel velem, akar 5re, akar 7re kell majd mennem. Termeszetesen, amikor en keltem, o javaban durmolt, es szerintem epp azt dontotte el tudatalatt, hogy melyik oldalara fekudjon. Idom nem volt ebresztgetni, mikor 5re megyek, ugy kelek, hogy nincs sok idom, csak gyorsan feloltozom, es mar megyek is. Valahogy nincs erom meg korabban kelni csak azert, hogy szep lassan elkeszulodjek.
Szoval szepen otthon hagytam Simont elso reggel. Amikor eljottem, akkor hallottam hogy szol az oraja, de meg sem mozdult. Nekem viszont mennem kellett. Eleg nehez volt ugy a K1et csinalni, hogy kozben alig kaptam levegot a kohogestol, de megcsinaltam. A ket het pihenes is betett kicsit a nem letezo rutinomnak, de amugy minden rendben volt megint, csak idoben csusztam el.
Ejszaka hiaba fekudtem le idoben, nem birtam elaludni, mert ugy kohogtem, hogy nem kaptam levegot tole. A vegen mar fajt a mellkasom, meg a hatam is minden levegoveteltol, kohogesnel meg ugy ereztem, kiszakad a tudom. Egy darabig szerencsetlenkedtem, aztan kikoltoztem a kanapera, hogy ulve aludjak, ha mar fekve nem megy, mert ulve jobb volt. Simon kikoltozott velem, mert hogy ne legyek egyedul, meg o majd ott lesz velem, persze reggelre visszament az agyba, mert hogy kenyelmetlen. Nem lepodtem meg.
Piciket tudtam aludni, ejjel szolt az ebresztom, es en ugy ereztem magam, mint akit ledugtak a konyhamalacon, ketszer egymas utan. Egy ido utan rajottem mi a fura, hat nem lattam a bal szememre, ugyanis ugy bedagadt, hogy kinyitni sem tudtam. A torkom, a mellkasom, a hatam fajt, szurt, hasogatott, mint a fene, a fejemmel egyetemben, a szememrol nem is beszelve, igy ugy dontottem, hogy en bizony nem megyek be dolgozni igy.
Na ezzel oriasi balhet okoztam, mert mint kiderult, senkinek nem volt kulcsa, igy nem tudtak bemenni az uzletbe nyitni. En meg hiaba hivtam fel7kor az uzletet, hogy nem megyek dolgozni, ezt mar valahogy eszrevettek addigra. Andy hivott, hogy mi a retek van, mondtam neki, hat nem orult, mondhatni kisebb lincshangulat uralkodott az utcan, mert ugye ott fagyoskodtak kulcs nelkul, es meg egy darabig ugy voltak, mert kb fel9re ert oda Simon a kulccsal. Fene sem gondolta volna, hogy a K1esen kivul senkinek nincs kulcsa. Raadasul ez egy tok sima kulcs, barhol lehet masoltatni, nem valami biztonsagi cucc, teljesen felfoghatatlan szamomra, hogy csak parunknak van.
Mivel dokihoz nem kap az ember rogton idopontot, igy elzarandokoltam a korhazba, hogy csinaljanak velem valamit addig is, mert nagyon unom hogy folyton beteg vagyok, es most nem is idozitett jol a dogrovas. Kozoltek hogy be van gyulladva a mandulam, vagyis a helye, vagy mittomen mi, mert 5 eves koromban kivettek, bar hallottam mar olyat, hogy visszanott. Kaptam antibiotikumot, meg egy masik gyogyszert lazra-fajdalomra. Bo egy oras varakozas utan cirka 20 mp alatt vegeztek velem, gondolom minden masodik betegnek ez a baja mostanaban.
A kovetkezo par napban sem lettem jobban, meg a pszichofratert is lemondtam, annyira nem volt erom elmenni hozza. Hogy ne legyen egyszeru a dolog, a kohoges kezdett elmulni, de a nyirokcsomoim megint bedurrantak, mint ket eve, ettol minden faj a fejemen, az allkapcsomtol kezdve a fogaimon at a szememig minden. Raadasul most mindket oldalon, nemcsak az egyiken. A szemem bedagadasa ugy 4-5 nap alatt elmult, az albino nyuszis nezesemmel egyutt, es mar kezdtem hangyanyit jobban lenni, mikor elkapott a hanyas-hasmenes, csakhogy ne maradjak ki semmibol, ami ilyenkor divat.
0 comments:
Post a Comment