Utalom,

mikor nem lehet valakit utolerni. Simon a minap (november elejen tartunk kerem szepen) kiverte nalam a biztositekot. Ugy volt, hogy az egyik offomon az ejszakat szallodaban toltjuk egyutt, ahogy idorol idore szoktuk. Elozo nap meg azt mondta, hogy jo koran tudunk talalkozni, mondjuk delutan kettokor, es utana az egesz delutant is egyutt tudjuk tolteni. Ennek ellenere meg delutan 5kor sem tudtam elerni. Irtam sms-t mindket telefonjara, hivtam mindket mobilon, de csak kicsongott, nem veszi fel, megkerestem az iroda szamat, mert csak ott volt dolga, de mar nem vette fel senki. Szoval felszedelockodtem a cuccommal, es elmentem az irodaba, hatha ott van, csak nem erdekelte a telefon. De nem, senki nem volt ott, nema csend es hullaszag. Aztan Stratford fele vettem az iranyt, hogy megnezzem az Eddie-ben, ami a kedvenc pubja, hatha ott idozik, es nem hallja a telefont. Mikor mar uton voltam, jott az sms, hogy ne menjek sehova az irodatol (mert megirtam hogy odamegyek), talalkozzunk a kozeli metromegalloban. Probaltam hivni, hogy en bizony mar reg nem ott vagyok, de nem vette fel, ekkor az agyam mar durranaskozeli allapotban volt. Vegul huszadszorra csak felvette, mondtam hogy hol vagyok, megvarom az Eddieben, en innen mar sehova se megyek, a hotel ugyis tiz percre van gyalog. A vegen igy 7kor sikerult osszefutnunk. Szepen elmagyaraztam neki, hogy ilyet tobbet ne csinaljon, mert nagyon nem vicces. Ne igergessen nekem delutan 2 orat, ha nem tudja betartani, vagy ha latja hogy nem fog menni, egy nyomorult sms-t dobjon mar ram, hogy ne kelljen otthon vigyazzulesben varnom, hogy mikor ugorhatok. Nagyon utalom az ilyet, de probaltam nem elbaszni ezzel a hangulatomat.

Csak valahogy nem fogom fel, hogy miert nem lehet informalni a masikat, hogy valtozott a program, meg mi a helyzet. Ezt sose fogom megerteni, es mindig is bosszantani fog, mert igy megbizhatatlanna valik a masik a szememben, es az nem jo.