Ami elég az elég

Kidőlésem másnapján, gondolom már csak miattam is, a Banya behívatta V-t dolgozni, elvégre elmúlt már 18 végre, meg szó is volt róla. Furcsán hamar értek haza J-vel. Nos, a Banya addig pattogott, míg elegük lett, és otthagyták a picsába. Épp V-t tanította be J, mikor a Banya razziaszerűen beviharzott a szobába, amit seperc alatt széjjel is kaptak, mindenbe belekötött, ráadásul minősíthetetlen stílusban. V már ott majdnem elbőgte magát amiatt, ahogy az anyjával beszélnek. A Banya közölte, hogy V akár haza is mehet, mert J úgyse tud mit tanítani, aztán kitalálta, hogy szivaccsak mossák át az egész szőnyeget a szobában!! Egyértelműen csicskáztatás szaga volt a dolognak, a következő az lett volna, hogy fogkefével takarítsa le a csempét.

Szóval ezután elrakta szépen a dolgait J, és hazajöttek a francba. Persze igazából ott kellett volna helyben a Banya fejébe húznia a vödröt, már bánja nagyon, hogy nem tette meg. Nagyon ideje volt ennek már. Oké, most nincs melója, de egy évvel a háta mögött fog találni hamar valamit, én ebben biztos vagyok. Ez a kiidegelés egyszerűen nem éri meg, kíváncsi vagyok én majd meddig bírom, ha jobban leszek és visszamegyek. J szerint ha van eszem, nem megyek vissza, de ha nem lesz más, kénytelen leszek.

Közben a fél arcom feldagadt, már a szememmel sem látok rendesen, annyira. Az egész állkapcsom gyulladásban, az összes fogam fáj, a bölcsesség a legrosszabb, a fejem egy nagy gyulladás, a nyakammal együtt. Najó, nem az egész, csak a jobb oldal. De ettől nem jobb:)

Délután el is mentem a dokihoz, ahol ilyenkor sürgősségi ellátás van, időpont nélkül be lehet jutni, csak ki kell várni a sorunkat. Kaptam antibiotikumot. Egy ürge volt a doki, de nagyon nem szimpi, kicsit mintha flegmán beszélne, az akcentusát se értem mindig, gyorsan lezavart. Mondjuk ha jó orvos, akkor mindegy, csak eddig itt mindenki mosolygott meg kedves volt. Mondta hogy tud adni igazolást 5 fontért, de nem igazán értettem, miért kellene nekem fizetnem orvosi igazolásért. Na majd megtudom mi kell egyáltalán, aztán max visszamegyek érte. 

Közben J-nek lett melója. Pénteken mondott fel, hétfőn már kezdhet is egy ötcsillagos szállodában, ismerősök szervezték le a melót. V-vel együtt mennek, bár neki még bankszámlát kell csináltatni, hogy felvegyék. 

Mariann küldött nekem erős fájdalomcsillapítót, mert a paracetamol-ibuprofen kombó nem igazán akar hatni, és már ott tartok, hogy nem bírok enni, mert a rágás iszonyatosan fáj, már ha egyáltalán eljutok odáig, mivel a számat kinyitni is alig tudom. Kettesével kell szednem a kodeinos bogyót is, mert különben nem használ, de most már végre jobb egy kicsit. Reméljük az antibiotikummal együtt már hatásos lesz. 

Aki meg randira hívott magyar ürge, hát hülye módon megadtam neki a telefonszámom, szóval alig bírom lekoptatni, állandóan hív. Én valahogy mindig kifogom. 

J megkérdezte, nincs-e véletlenül cipőkenőcsöm, de természetesen volt. Szerinte még halott német katonát is tartok az ágy alatt, hátha kell valamire. Hát majdnem igaza van:) Szépen rendbehoztuk a cipőjét, hogy ne nézzék ki az ötcsillagosból:)

M-nek, (továbbiakban Nyuszifül) meg majd meg kell tanulnia az ajtókkal csendben bánni. Nem mintha nem mutattam volna meg neki poénból, hogy hogyan kell a fürdőszobait hang nélkül becsukni. Ennek ellenére nem sikerül. Pedig szerintem nem kérünk lehetetlent.