A nyirokcsomóim még mindig fájnak, és még a csuklóm is rákezdte. Mintha az antibiotikum ellenére csak minden rosszabb lenne. A fájdalomcsillapítót folyton szednem kell, anélkül elviselhetetlen lenne. De így bogyókkal tűrhető a helyzet.
J szerint nagyon rendes a főnökség az új helyen, nem is hasonlítanak a Banyához. Sajnos nincs troli, mindent zacskókban meg kézben kell cipekedni, ez elég gáz. Semmi sem lehet tökéletes sajnos. Közben V-t elhajtották a Barclaystól, mi elmentünk a Lloydsba, de ott meg kellett volna legalább az egyik szülő. Ingyen sajnos nem fogunk tudni neki számlát csináltatni, semmilyen lakcímigazolása sincs és ez baj. Ha suliba járna, könnyebb lenne, mert lenne diákigazolványa, azt elfogadnák.
Nyuszifülnek szóltam az ajtók miatt, de nem ám azt mondta volna, hogy bocsi, majd odafigyelek, neeem. Rögtön jött a dehátakad, mondom nem érdekel, F tud csendben közlekedni, akkor te is tudsz és kész.
A hódolóm közben már J-t zaklatja, hogy mi van velem, mert én nem vettem fel a telefont. Egyesek semmiből sem értenek, kemény dió lesz lekoptatni. Hajnalban hívni, mikor tudja hogy beteg vagyok, hát nem normális.
Postára adtam a Tax Credit igénylésem, most időben eszméltem, hamarosan már pénz is lehet belőle. Heti 50-55 font járna, az jó kis fizukiegészítés.
0 comments:
Post a Comment