A buta picsa

Hotelcare-nel a drama fokozodik. Miutan kuldtem nekik egy nem tul kedves emailt 21-en, 24-en hivtak, amit nem vettem fel, mert dolgoztam, erre kuldtek emailt, hogy a szerda nem jo, de csutortokon akkor megbeszelhetnenk a visszateresemet. Hogy mi van???? A franc se akar visszamenni, ki akarok lepni! Szoval megint kuldtem egy meg kevesbe kedves levelet, hogy hagyjanak beken, nem akarok tobb levelet kapni, hacsak nem a P45osom van benne, es felejtsenek el, es mint ahogy mar egyszer megemlitettem, mar van uj allasom, ahol dolgozhatok is, nem csak hitegetnek vele, es igy aztan se idom se energiam, de ertelme sincs meetingekre menni, plane nem visszamenni. Na erre vegre masnap egy olyan valasz jott, hogy gratulalnak az uj munkamhoz, meg megertik a frusztraciomat, es hogy kuldik akkor a papirjaimat. Hat vegre!

Lukas az egyszeru elme meg nagyon felbaszott agyilag. Megkerdezi, hogy miben segithet. Mondom hat nagyon semmiben, de felhozhatnal egy adag salit a hutobol, ha mar igy raersz, es akkor nekem nem kell maszkalnom. Varok, varok, a gyerek sehol. Megyek le, mert mar kellett a zoldseg, osszefutok Sekouval, kerdem, hogy nem latta-e Lukast. De, hazament. Hogy tessek? 

Az a het amugy borzaszto volt. Kezdodott ugy, hogy rendesen elvagtam a mutato-ujjam hegyet, ami nem volt amugy veszes, csak marha rossz helyen volt a seb, nem tudtam fogni vele egy hetig, ket napig meg verzett is, szoval hatalmas kotessel maszkaltam, amire nem lehetett felhuzni a gumikesztyut, es ettol teljesen kiborultam, mert olajos lettem, meg kajas, jaj pfuj undorito.
Folytatodott azzal, hogy megfaztam valahogy, szoval meg beteg is voltam pluszban.

Aztan szerdatol uj szendvicseket kellett csinalni, raadasul ugy, hogy Sekou szepen offon volt, szoval volt egy kis kaosz. Aki ot helyettesitette, hat az a csaj egy vicc volt. Eloszor is egy olyan lanyzot raktak be K1 pozicioba, aki eleteben nem csinalt meg ilyet. Nalunk volt az elso napja. Ez persze nem az o hibaja. EZ nem. Megmutatom neki a falon levo roppant bonyolult tablazatot, ami marha nagy segitseg, mert fel van sorolva, hogy mit, melyik sutoben, hany fokon, hany percig kell sutni. Nezzuk csak, a csokis sutit a fenti sutoben, 170 fokon, 45 percig. Erre berakja alulra a tobbivel, 190 fokra, 90 percig. Utana hatalmas szemekkel racsodalkozik, hogy dehat elegett! Micsoda meglepetes. Ezek utan az egett sutit eldugja a tarolon legalulra, ujat nem rak be, amikor meg jon a kollega, mert kell neki a suti, akkor az kap egy enyhe szivrohamot. Es raadasul ugyanezt, ugyanigy megcsinalta a masodik napon is! Hat ezeknek hol az eszuk, de komolyan???

Meg miert vallalta el egyaltalan, hogy idejon, egy idegen helyen csinal egy olyan munkat, amit meg soha? Mintha engem kertek volna meg hirtelen, hogy menjek mar at masik boltba K1-re helyettesiteni. Tuti hisztigorcsot kaptam volna, es kozoltem volna, hogy nem, es ha eroltetik, akkor meg beteget is jelentek. Mert tudom, hogy nem tudom! Aztan meg meglepodik, mikor le van hordva, hogy mennyi veszteseget csinalt, a boltban nincs semmi, mert vagy elegetett dolgokat, vagy nem is csinalta meg. Raadasul atvettem tole csomo dolgot, befejeztem amit elkezdett, csak aztan inkabb hazament. Az is kedves volt, mikor a koszos sutotalcakat otthagyta a mosogatoban, hogy majd valaki biztos megcsinalja helyette, holott tudta hogy neki kell, mert mondtam. Es meg bunko is volt, senkinek nem koszont egy fejbillentessel sem, mikor ment haza, csak felkapta a kis szendvicset es kiviharzott. Hulye szuka.

Amiert amugy dupla merges vagyok, hogy a szallitmanyt is nekem kellett elinteznem, es ugy osszevissza utott az a hatalmas lada, hogy ket hetig ugy nezett ki karom-labam, mint akit egy otfos banda vert szanaszejjel. Mert nekem meg idom nem volt egyesevel lecipekedni mindent, szoval gyorsitottam a dolgon, majdnem el is tortem a kezem, mert beszorult a lada meg a fal koze, mikozben fel labon egyensulyoztam, hogy le ne essek a lepcson, a nalam ketszer nehezebb lada ala. Jojo, en voltam a hulye, de hat siettem. Igy is fel 5-re vegeztem az elso nap, szerencsere kifizettek.

Lukas pont aznap dugta be az orrat kitudja miert, el is kaptam, hogy meg egyszer olyat ne csinaljon, hogy felajanlja a segitseget, aztan eltunik a kodben, csak a porfelhot latni utana. Persze az volt a valasza, hogy nem erti mit mondok, mert ugye az angol. Na erre majdnem felrobbant a fejszerkezetem, mert ez igy aztan nagyon egyszeru megoldas. Szerencsere a tobbieknek sikerult lebutitott angollal elmagyarazni a szitut, talan fel is fogta, bocsanatot kert, es elinalt. Nekem meg mondtak, hogy kicsit szigoru voltam, de hat bakker eloszor is, ha nem vagyok szigoru, sose tanulja meg, masodszor meg bar nem mosolyogtam, de mondtam a vegen, hogy please. Hat ennyi legyen eleg.